Az angolul vanity sizing (szó szerinti fordításban: hiúságméretezés) kifejezéssel emlegetett jelenség jegyében a konfekcióméretek igen komoly változásokon mentek át az elmúlt évtizedek folyamán. A ruhaméretek az emberek átlagos méreteinek növekedését követve „nőttek meg”: egy olyan holmi, ami például 20 évvel ezelőtt még M-es méretű lett volna, ma S-esnek számít.
A vásárlók szemében ugyanis még mindig a kisebb – a korábbi, vékonyabb testalkatukat tükröző – méret számít vonzóbbnak, a ruhamárkák pedig a saját, jól felfogott üzleti érdekeiket szem előtt tartva igyekeznek velük elhitetni, hogy valóban bele is férnek abba kisebb méretbe. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a méreteket valójában egyre nagyobbra, bővebbre szabják, és ami korábban például M-es volt, az S-esként, ami L-es, azt M-esként adják el, és így tovább. Mindezzel azonban igencsak rosszul járnak azok, akik alacsony, vékony testalkatuk okán lefelé szorulnak ki egyre inkább a méretskáláról. Egy 160 centis, 45 kilós nő például a próbafülkében könnyen azon kaphatja magát, hogy az általa kiszemelt ruhadarabból fellelhető legkisebb méret is úgy lóg rajta, akár egy sátor. Az eme – a látszatnál jóval kevésbé irigylésre méltó – problémakörben érintett felnőttek azok, akik számára a legkézenfekvőbb megoldás lett gyerekruhákat vásárolni saját maguknak. Azonban nem csupán nekik érdemes ezt megtenni, hanem azoknak is, akik spórolnának az öltözködésen, vagy épp szeretnék kreatívabbá tenni a ruhatárukat.
A gyerekosztályokon általában 13-14 éves kamaszokat célzó kollekciókig találunk termékeket. Ez utóbbi 158-164, egyes márkáknál egészen 170 centiméteres testmagasságig méretezett darabokat jelent, melyek nagyjából a felnőtt 32-34-36-os vagy XXS-XS-S-es méreteknek felelnek meg. Vagyis akkor is megéri olykor körülnézned a gyerek szekcióban, ha egyébként a felnőtt osztályon is találsz magadra megfelelő méretű ruhákat.
Olcsóbb, csak mert gyerek
Bár tény, hogy ennek ellenkezőjére is akad példa, a legtöbb divatcég, különösképp a fast fashion márkák, melyek felnőtt és gyerek holmikat egyaránt árusítanak, ez utóbbiakat némileg, vagy bizonyos esetekben jelentősen olcsóbb áron kínálják. A kisebbeknek készülő ruhákhoz kevesebb anyagot kell felhasználni, illetve – mivel a gyerekek nőnek – sűrűbben is kell cserélni azokat, így ezek esetében logikus, hogy legyenek olcsóbbak is. Ám a kedvezőbb árképzés szerencsére nem csak a 140 centi alatti, hanem az afeletti méretekre is érvényes, még akkor is, ha ezekhez már nagyjából ugyanannyi anyagra van szükség, mint egy felnőtt méretű ruhához. A gyerekosztályokon ráadásul számos olyan holmi megtalálható, amelyek küllemben szinte teljesen megegyeznek a felnőtteknek szánt termékekkel.
Egyrészt ott vannak az egyszerű alapdarabok, így többek között a trikók, topok, leggingszek, melegítők, hálóruhák, vagy épp hajgumik, zoknik; másrészt a gyerekek „kis felnőttnek” öltöztetése jegyében – amin persze lehet vitatkozni, mennyiben ízléses vagy sem – olyan modellek is, melyek a legaktuálisabb, eredendően felnőtteknek szánt trendeknek felelnek meg. Tehát szinte biztosra veheted, hogy akár például rajzfilmfigurás pizsamát, akár műbőr miniszoknyát keresel, ezeket ugyanúgy megtalálod majd a gyerek-, mint a felnőtt osztályon.
A most következő galériában nálunk is jól ismert fast fashion márkák kínálatából válogattunk össze néhány hasonló gyerek és felnőtt terméket: jól látszik, hogy a hivatalosan gyerek cuccnak számító modellek akár több ezer forinttal is kevesebbe kerülnek, mint a szinte ugyanolyan felnőtt holmik.
Vállald be a játékosságot!
A felnőtt holmik „mini-me” verziói mellett a gyerekosztályon számtalan olyan ruhadarabot is találsz, melyek a felnőtteknek készült daraboknál színesebb, játékosabb, kreatívabb megközelítést képviselnek. Amennyiben nem áll tőled távol a tarka, bohém, eklektikus öltözködési stílus, a gyerekosztályon valódi kincsekre bukkanhatsz a ruhatárad bővítéséhez. Például ilyenekre, mint ezek az aktuális gyerekruha-kollekciókból származó modellek:
Mit igen, mit ne?
Egyértelműen nem lehet meghatározni, hogy melyek azok a ruhadarabok, amiket vásárolhatunk felnőttként is a gyerekosztályon és melyek a kerülendők.
Talán az egészruhák azok, melyeknek a szabása a kislányoknak készült darabok esetében – egyébként nagyon helyesen – leginkább eltér a felnőtt nőknek szánt modellekétől. Ugyanakkor például a pólóruhák vagy zsákruhák esetében ez a különbség már jóval kevésbé érvényesül. A gyerek blúzok, ingek, illetve bizonyos kabátok szabása is jellemzően szűkebb mellben, azonban ez sem kategorikusan zárja ki, hogy egy filigrán alkatú és ezzel együtt kis kebelmérettel rendelkező felnőtt nőre ezek is passzoljanak. Amiket pedig jó eséllyel találni fogsz magadra a gyerekosztályon is, azok az előző bekezdésekben nagyrészt már felsorolt basic darabok, melegítők, hálóruhák, pulóverek, szoknyák, nadrágok.
Amire viszont figyelni kell, azok az ujjhosszak: a gyerekruhákat ugyanis, még 158-170-es méretek körül is, gyakran arányaiban rövidebb ujjhosszal szabják, mint az ugyanekkora felnőtt cuccokat. Ez azonban akár előny is lehet, ha tegyük fel, alacsonyabb termetű vagy és a végtagjaid is ennek megfelelően rövidebbek, emiatt pedig a felnőtt holmik ujja általában a kézfejedet is eltakarja.
És nincs ebben az egészben valami bizarr?
Nos, erre teljesen határozott választ tudunk adni: nincs. A divatban nem kell többé elavult szabályokat követnünk, manapság semmi sem trendibb a kísérletezésnél és a szabad önkifejezésnél. A genderless clothing elmosta a határokat a hagyományosan nőies és férfias öltözékek között, de az életkor és a testalkat sem határozza már meg egyértelműen, hogy mit szabad és mit tilos felvennünk. És nincs szabály arra vonatkozólag sem, hogy egy ruhaboltnak épp melyik – felnőtt, gyerek, női vagy férfi – osztályán vásárolhatjuk meg azokat a ruhadarabokat, melyeket utána örömmel és önazonos módon viselünk.