Kim Kardashian koplalása

Miután bejárta a világsajtót, hogy Kim Marilyn Monroe ikonikus estélyi ruhájában jelent meg a MET gálán, Lili Reinhart dühös nyilatkozatot tett. A Riverdale sztárja nem a ruhát nehezményezte, hanem azt, hogy az influenszer bevallotta, egy hónapig éheztette magát, hogy beleférjen a flitteres csodába. 

„Végigvonulni a vörös szőnyegen, majd arról beszélni, te mennyire éhes vagy, mert nem ettél semmit az elmúlt egy hónapban? Csak azért, hogy beleférj egy kibaszott ruhába? Hát ez nagyon nem okés. Nyíltan beismerni, hogy kiéheztetted magad a MET-gála kedvéért. Amikor nagyon jól tudod, hogy fiatal férfiak és nők milliói néznek fel rád, és hallgatnak minden szavadra.. Undorító” – Lili ugyan nem nevezte meg Kimet, de ezt nem sokkal azután tette közzé, hogy kiderült, Kardashian 16 kilót fogyott egy hónap alatt, csak a ruha miatt.

Tette ezt annak ellenére, hogy az utóbbi években sok topmodell azért kezdett el végre őszintén beszélni a médiában az önsanyargatásról, hogy a divatipar résztvevőire, (a megrendelőkre, casting directoroka, ügynökségek vezetőire), nyomást gyakoroljanak és változásra késztessék őket. 

Kim Kardashian a 2022-es Met-gálán (Fotó: NDZ/Star Max/GC Images)

A legbetegebben volt a legkeresettebb

Bridget Malcolm, aki többek között a Victoria’s Secret, a Seafolly és a Polo Ralph Lauren modellje volt, az elsők között nyilatkozott arról, hogy a high fashion világában akkor ajnározták a legjobban, amikor kórosan sovány volt, és hosszú ideje éheztette magát. Egy Instagram-posztban Malcolm össze is hasonlította a súlyos anorexiája mélypontján készült fotóit a mostani egészségesebb testéről készült képeivel. Mint mondja, a legdurvább fotói (mármint ahol a legsoványabb volt), azután készültek, hogy egy castingon elutasították, mondván, hízott a csípőjére.

„Elvárták, hogy 90 centis vagy annál kisebb csípőméretű maradjak. Az én méreteim ennél pár centivel nagyobbak. Egyszerűen ilyen az alkatom. Néhány modell könnyedén tartja az előírt méretet. Én nem tartozom azok közé a lányok közé. És ez minden bizonnyal hatalmas nyomást jelentett rám az elmúlt 14 évben, amióta modellként dolgozom.” – írta. 

Egy másik interjújában hosszabban is mesélt arról, hogy amikor a karrierje csúcsán Victoria’s Secret modellként mosolygott a kifutón, és a legtöbb munkát kapta, az éhezés hatására megszűnt a menstruációja, hullott a haja, alig volt energiája, és súlyos depresszióval küzdött. Állítása szerint ekkoriban pár alma volt a napi betevője, de olyan is előfordult, hogy napokig nem evett. Ez egyébként nem ritka azok a modellek között, legalábbis pár évvel ezelőtt még így volt, akik a legnagyobb divatházak bemutatóin dolgoznak. Sokat mondó az a pár perces videó, amelyben tizenéves modelleket, köztük a karrierje elején lévő Cara Delevingne-t kérdeznek a divathetek alatt. Az egyiküktől megkérdezik, mi volt a legfinomabb étel, amit utoljára evett. Mire azt válaszolja:

„Nem emlékszem”

A nyilatkozó lányokhoz hasonlóan Malcolm is azért evett egyre kevesebbet, hogy megfeleljen a megrendelők kívánalmainak. Amikor pedig felszedett pár kilót, vagyis másfél centit nőtt a csípőmérete, elvesztett több ügyfelet.

(…) Azt mondták, hogy a testem nem néz ki elég jól. Hálás vagyok, hogy, hogy fél hüvelyknyi hízás miatt elutasítottak (ami nem volt elég ahhoz, hogy visszakapjam a menstruációmat, vagy megállítsam a hajam hullását), ahhoz  viszont elég volt, hogy az étkezési zavaromból elkezdjek felépülni” – nyilatkozta a modell, aki egy ponton terápiába kezdett, és alkut kötött magával: csak úgy volt hajlandó folytatni a modellkedést, ha megtartja az egészséges testsúlyát. Mindeközben vállalva a kockázatot, hogy ellene fordulnak a divatszakma nagykutyái , és bezárulnak előtte az ajtók, súlyos dolgokat árult el a Victoria’s Secret válogatásairól, vagy arról, hogy a nyomás hatására milyen önsanyargatással készültek a modellek a brand giga-show-jára.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült az is, a Victoria’s Secret felsővezetői éveken át zaklatták a modelleket. Köztük volt Ed Razek is, a márka egykori marketingigazgatója és egyben atyaúristene, aki még néhány éve úgy nyilatkozott, hogy a vállalat nem fog transznemű és teltebb nőket alkalmazni, hiszen akkor nem marad meg az a fantáziavilág, amelyben szerinte csak a vékony nőknek van helye. Nem számolt azzal, hogy a változások az ő engedélye nélkül is bekövetkeznek a világban, és hogy a nyilatkozat után a márka népszerűsége bezuhan. Olyannyira, hogy az ikonikus divatbemutatók nézettsége a felére csökkent, ezért az angyalszárnyas bemutatók, hála az égnek, megszűntek.

„Rengeteg munkába és felépülésbe került, de annyira hálás vagyok, hogy most már van helyem az iparban, az egészséges súlyommal” – írta Malcolm az Instagramon. Arról is beszámolt, hogy manapság a munkákon a méreteihez illő ruhákat kap, és ha túl kicsik, a testét illető megjegyzések nélkül cserélik ki azokat nagyobbra. „Amikor először voltam olyan fotózáson, ahol csak négyes (ez még mindig csak egy 34-es ruhának felel meg, a szerk.!) méretű mintadarabok álltak rendelkezésre, majdnem elsírtam magam a hálától. Ez számomra azt mutatja, hogy a divatipar egy része valóban változik”. – nyilatkozta a modell.

Bridget Malcolm a Victoria’s Secret 2016-os párizsi divatbemutatóján (Fotó: Dimitrios Kambouris/Getty Images for Victoria’s Secret)

Volt mit megváltoztatnia a divatiparnak, hiszen nemcsak Malcolm volt az, aki sanyargatta magát csak azért, hogy beleférjen a kiskamasz lányok testére készült mintadarabokba. Utóbbi szó szerint értendő, hiszen még pár évvel ezelőtt is dolgozhattak a nemzetközi kifutón 16 év alatti lányok, akiknek még nem kezdett el szélesedni a csípőjük, így extrém pici méretű ruhákba is beleférnek. Amint ez a természetes változás megtörténik, a legtöbb lánynak lehetetlen kemény diéta vagy éhezés nélkül tartani az irreális 89-90-es csípőméretet. Vagy belepréselni magát egy 32-es méretű ruhába, amilyeneket Malcolm is kapott oly sokáig. Amikor ezeket a méreteket olvassuk, ne felejtsük el, hogy a kifutón dolgozó lányok többsége 175 cm feletti magasságú. Ebben a videóban például húsz év körüli modellek méltatlankodnak azon, amúgy teljesen jogosan, hogy New Yorkban 13-14 éves lányokat alkalmaznak, akik korukból és biológiai éretlenségükből kifolyólag szuper vékonyak. Magyarul: gyerektestűek, akik játszva hozzák azokat az apró méreteket, amelyeket egy érettebb lány, hiába vékony, nehézségek árán tud megtartani. Előrelépés, hogy Amerikában manapság jogszabályokkal próbálják visszaszorítani a középiskolás modelleket a kifutókról.

XS-es méretű lányok, akiket lekövéreztek

Gemma Ward, aki a kétezres elején vált topmodellé, amikor tombolt a nullás méret a high fashion kifutóin és Hollywoodban, azután tűnt el a kifutókról, hogy megszégyenítették a bulvárlapokban. A modell “bűne” annyit volt, hogy szerelme, Heath Ledger 2008-as halála után felszedett pár kilót. A most 34 éves modell a Vogue 2019-es videósorozatában, (amelyben több tucat modell mesél arról, hogy a karrierjük érdekében éheztetni kellett magukat), sírva számolt be arról, hogyan szedték ízekre a médiában, csak mert nem volt már szuper vékony. Gemma sose fogyott és tért vissza teljesen a modellszakmába, bár olykor még vállal felkéréseket. Olyan megrendelőkkel dolgozik, akiknek úgy tetszik, ahogy van.

Az említett Vogue videóban megszólaló modellek olyan bántó megjegyzésekről is mesélnek, amelyeket a saját ügynökségüktől, vagy megrendelőktől kaptak, csak mert az akkori ideálok szerint nem volt elég vékony a karjuk, a lábuk, vagy a csípőjük mérete nem felelt meg.  Ali Michael, aki a Chanel, a Christian Dior, Karl Lagerfeld és Lanvin kifutóján sétált végig, valamint olyan magazinoknak pózolt, mint az Elle, a Harper’s Bazaar és a W.,  arról mesélt, hogy a karrierje elején akkora volt rajta a nyomás, hogy vékony legyen és fogyjon még egy kicsit – az ügynökségének ajánlására – hogy a diétája étkezési zavarba torkollott nála is.

„A vészcsengőm akkor kapcsolt be, amikor egy Párizsból Texasba tartó repülőn ültem, ahonnan származom” – mondta Michael a TODAY-nek. „Végigsimítottam az ujjaimmal a hajamon, és amikor elvettem a kezem, egy száraz, hajcsomó volt a kezemben”.

Michael 15 évesen, 180 centiméteres magassággal, és 56 kilósan kezdte el a modellkarrierjét Texasban, és minden egyes lépcsőfokon, amit a karrierlétrán megmászott, ugyanazt hallotta: le kellene adnia néhány kilót. Pár kilót Dallasban, még többet New Yorkban, és annál is többet Párizsban,  már ha be akart kerülni a nagy nemzetközi bemutatókra. Végül 46 kilóra éheztette magát. A tervezők imádták érte. 

Ali Michael 2016-ban, egy New York-i divat eseményen (Fotó: Melodie Jeng/Getty Images)

„Azt hiszem, azzal kezdődött, hogy jobban odafigyeltem magamra, az étkezésemre, ez aztán egyre fokozódott. A legalacsonyabb súlyom 17 éves koromban volt, ekkor 44,5 kiló nyomtam.  És ez azután volt, hogy éppen egy nagyon sikeres párizsi szezont zártam.” – mesélte, és tapasztalata összecseng szinte az összes olyan topmodell élményével, akik az étkezési zavaraikról meséltek.

A közös pont a történeteikben az, hogy akkor kapták a legtöbb pozitív visszajelzést a szakmától, amikor láthatóan kórosan soványak és betegek voltak.

Ez nagy eséllyel látszódhatott is rajtuk, hiszen, ha a szervezet éhezik, azt jelzi. A legtöbb ex-anorexiás modellnél a szőrösödés, a hulló haj, a száraz bőr, a fáradékonyság, és az elmaradt menstruáció gyakori jelenség volt. Ali A TODAY cikkkében arról is mesél, hogy több modellel azt beszélték a backstage-ben, hogy megszűnt a menstruációjuk. Nehéz elhinni, hogy a külső jelek nem tűntek fel azoknak, akik együtt dolgoztak a beteg modellekkel.  Sminkeseknek, fodrászoknak, vagy épp azoknak, akik ilyen önsanyargatásra késztették a lányokat. Mint például a megboldogult Karl Lagerfeldnek, a Chanel ház egykori fejének, aki a vékonyság kultusznak a nagy éltetője volt. A divatszakmában úgy ismerték, mint a sovány modelleket kedvelő tervezőt, aki maga is sokat fogyott, amikor szigorú, alacsony szénhidráttartalmú diétába fogott. Az évek során folyamatosan megosztotta a diétás tippjeit, kijelentve: „Csak azokat a dolgokat szeretem, amiket szabad enni, így nem kell semmit sem kerülnöm, így nem hízom”. Emellett többször megvédte a divatvilágot, hogy az nem ösztönöz anorexiára. 

Hát persze.

Aki dolgozott valaha a divatvilágban, nagyon jól tudja, hogy Párizsban – hogy egy szörnyű  klisével éljünk – a divat fellegvárában, ahol Karl Lagerfeld maga a király volt, csak a legvékonyabb lányok tudtak dolgozni a kifutón. Az övén meg pláne. A legvékonyabbat pedig úgy értjük, hogy még a modellek között is a lehető legvékonyabbak. Ali is azt mesélte a TODAY-nek, hogy amikor pár kilót hízott (ez tényleg 1-2 kilót jelent), elment Párizsba, és az első show castingok után az ügynöksége azt mondta  neki, hogy a visszajelzések szerint

használhatatlan a kifutóra.

Ne feledjük, hogy Ali még a karrierje kezdetén is 56 kiló volt (ahonnan aztán 46 kilóra fogyott), tehát minimum S-es méret, alapból vékony lány volt. 

„Másnap hazarepültünk, és még aznap a Wall Street Journal divatrovatának címlapján az volt a főcím, hogy „Ali Michael modellt hazaküldték, mert túl kövér”.- mesélte. A szóban forgó, 2008 februárjában megjelent WSJ egyébként nem ezt írta szó szerint a címben, de a cikk lényege valóban ez volt. Ezután Ali kitálalt arról, hogy mi folyik a divatélet legmagasabb szintjein. Egy másik modell, Aiden Curtiss, is azt mesélte, hogy a legvékonyabb és legbetegebb időszakában kapta a legjobb visszajelzéseket.

„Pár héttel az első szezonom kezdete előtt az akkori barátommal óriásit veszekedtünk. Nagyon mélyre kerültem lelkileg, nem tudtam enni, és ettől nagyon sokat fogytam” – mondta, hozzátéve: „Aztán amikor elmentem az ügynökségemhez, és polaroid képeket készítettek rólam, megkaptam az összes fontosabb show-t.

Aiden Curtiss a 2017-es Victoria’s Secret Fashion Show-n Shanghaiban (Fotó: Lintao Zhang/Getty Images for Swarovski)

Egy másik topmodell, Sarah Stephens felidézte, ahogy egy kegyetlen tervező nyilvánosan megszégyenítette és megalázta az alakja miatt. Ez egyébként egyáltalán nem volt ritka korábban a modellszakmában, az ügynökök, tervezők, fotósok, backstage koordinátorok rendszeresen üvöltöztek a modellekkel, dagadtoztak le, szégyenítettek meg tinédzser lányokat. Ennek én is fültanúja voltam itthon és külföldön egyaránt, amikor tettem egy kitérőt a modellvilágban, és hasonló tapasztalatokról mesélt Sarah is:  „Volt egy casting Londonban. Tizenhét éves lehettem” – kezdte a történetét. „Emlékszem, hogy bementem az emberekkel teli terembe, és a tervező odaadta nekem ezt a body-t, hogy vegyem fel. Nem volt öltöző. Rávett, hogy vetkőzzek meztelenre, ő pedig egy pillantást vetett a testemre, majd kuncogva azt mondta: “Ez így nem fog menni.”. Aztán kisétált a szobából. Otthagyott meztelenül, hogy visszavegyem a ruháimat egy emberekkel teli szobában” – mesélte a lány, akinek annyi volt a bűne, hogy nőiesebb voltak a formái.

Sarah Stephens modell (Fotó: Hanna Lassen/Getty Images)

A most 35 éves Myla Dalbesio is kapott hasonlóan negatív visszajelzéseket a testével kapcsolatban, és ez maradandó hatást gyakorolt rá.

„Azt kaptam sok éven keresztül, hogy a testem nem megfelelő. És ezt szinte lehetetlen kitörölni’ – mondta a videóban sírva. Amikor ez a kép elkészült, még azon volt, hogy megfeleljen a vékony test ideáljának.

Bogár Nikolett egy egész könyvet írt a divatipar és az étkezési zavarok kapcsolatáról a The Fashion Industry and Eating Disorders címmel.  Az ő története abban különbözik a többi lányétól, hogy Niki úgy kezdte el a modellkedést, hogy korábban már volt egy súlyos anorexiás periódusa, amelynek mélypontján 35 kiló volt. A kórházi felépülése után, még mindig annyira sovány volt, hogy híznia kellett ahhoz, hogy bekerüljön a nemzetközi Elite Modell Look versenyre és szerződtesse a magyar anyaügynöksége. Niki részletesen és számos modell tapasztalatain keresztül mutatja be a könyvében, hogy főleg a divatheteket megelőzően milyen módszerekkel próbálta meg sok lány a lehető legkisebbre zsugorítani a testét. Ételcsoportok kihagyása, extrém mértékű kalóriamegvonás, túlzott testedzés, hashajtók használata, egyoldalú táplálkozás és a többi.

Bogár Niki még a modellkarrierje alatt:

Azt is kiemeli ebben a könyvben, hogy egyénfüggő, ki milyen módszerekkel próbálja elérni a divatszakma követelményeit, és hogy ez később milyen egészségügyi problémákhoz, visszafordíthatatlan következményekhez vezet. Az ex modell általánosítás nélkül írt a súlyos megfelelési kényszerről, ami ezeket a lányokat prés alatt tartja. „Hogy ez milyen mértékben rombolja az egészséget, a káros szokásoktól, azok egyéni  és időbeli tényezőktől is függ”– fogalmaz a könyvében.

És vannak azok a lányok, akik nem mesélhetik el a történetüket

Mint például Ana Carolina Reston, aki az első külföldi divatfotózásán azt kapta meg,  hogy túl kövér. Két évvel később, az anorexiából eredő komplikációkban, szívinfarktusban halt meg. Ő volt a második modell, aki 2006 folyamán étkezési zavarban hunyt el, akkoriban, amikor a nullás méret volt a mérvadó. Még ugyanabban az évben egy uruguayi divatbemutatón a 22 éves Luisel Ramos szívrohamot kapott, amelyről szintén úgy gondolták, hogy az anorexia következménye lehetett. Bár az anorexia nem a divatipar sajátja, Reston halála rávilágított arra, hogyan bánik a szakma a modelljeivel, és ami még fontosabb, mennyire romboló a női szépségről alkotott felfogásunk, miszerint a vékony lehet csak a szép.

Sok bátor lánynak köszönhetően, akik fel mertek szólalni az irreális elvárások, a megrendelők, ügynökök megszégyenítő attitűdje ellen, némi változás azért érezhető a divatvilágban. Magazinokban, plakátokban valóban láthatunk különféle testalkatú lányokat, és ma már a topmodellek is megengedhetik maguknak, hogy ne csak extrém, szó szerint betegesen vékony testtel dolgozzanak, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a high fashion kifutóit még mindig a nagyon vékony, genetikailag szerencsés, vagy éppen az apró méreteknek megfelelni akaró, koplaló modellek uralják.

Mindezzel együtt fontos azt is helyretenni, hogy léteznek alkatukból kifolyólag vékony modellek (csak ők nagyon kevesen vannak, a modellek 1-2 százalékát teszik ki), emberek, az ő kritizálásuk, becsmérlésük legalább annyira nem helyénvaló, mint a többlet súllyal élő emberek megszégyenítése. Ezt a kettős mércét viszont nagyban köszönhetjük a divatiparnak, aminek meghatározó szerepe volt az irreális vékonyság kultuszának kialakulásában, és ez valóban hozzájárult az olyan étkezési problémák elterjedéséhez, mint az anorexia vagy a bulimia. Az iparágnak nem egyszer voltak túlkapásai, amikor extrém vékony testű lányokat állítottak követendő példának:

Gondoljunk csak Twiggy-re, de igazán csak a kilencvenes években csúsztak el a dolgok, amikor a kiskamasz, hirtelen magasra nőtt Jodie Kidd alkata lett a követendő, aki 14 évesen a 183 cm magasságához mindössze 48 kiló volt. 

 A divatszakemberek, beleértve a modellügynökségek menedzsereit is, sokáig nem vettek tudomást a koplaló modellekről, és több fiatal lánynak kellett kiteregetni a szennyest ahhoz, hogy a divatipar kénytelen-kelletlen megadja magát, vagy legalább engedjen az egyre erősebb társadalmi nyomásnak.

Azt nem állíthatjuk, hogy ma sokkal jobb a helyzet – elég csak megnézni a 2022-es párizsi fashion week fotóit – de az is biztos, hogy egyre több országban hoztak fontos szabályozásokat. Franciaországban például évekkel ezelőtt életbe lépett a törvény, miszerint a modelleknek orvosi papírral kell igazolniuk, hogy a testtömeg indexük összeegyeztethető a munkával. A divatházak akár hat hónap szabadságvesztéssel, illetve akár 82 ezer dollár, vagyis 23,5 millió forint pénzbírság kiszabásával büntethetők, amennyiben figyelmen kívül hagyják a törvényt. 

Mindezen törekvések ellen megy Kim Kardashian kijelentése, és épp ezért jogos, hogy kritikával illették érte.