A Pekingi Egyetem kutatói szerint 2009 környékén megállhatott a Föld belső magja, és lehet, hogy már visszafelé forog – jelent meg sok helyen a hír a Nature Geoscience című folyóiratban nemrég megjelent tanulmány alapján. Száz éve sincs annak, hogy Inge Lehmann dán szeizmológus rengéshullámok vizsgálatával felfedezte, hogy a Föld magja nem egységes, hanem van egy belső, szilárd része is, nem véletlen, hogy róla nevezték el a nagyjából 5000 kilométer mélyen húzódó felületet a belső és a külső mag között.
Egy kislány játszik a Föld belső magjának modellje előtt a nankingi geológiai múzeumban 2014. április 20-án (Fotó: Wang Xin / XINHUA / Xinhua via AFP)
A belső mag mérete körülbelül 70 százaléka a Holdnak, és feltételezhetően főként vas és nikkel alkotja, de mivel közvetlenül közelről nem lehet megvizsgálni, nem lehet belőle például mintát venni, ezért sok kérdés van még vele kapcsolatban, ami biztos, hogy a szeizmikus hullámok elemzésével azért le lehet vonni következtetéseket arról, mi is folyik a Föld legmélyén. Így derült ki az is, hogy a belső mag bizony forog.
És a rengéshullámok segítették a Pekingi Egyetem kutatóit is, a tanulmány egyik szerzője, Csiaodong Szong már több évtizede vizsgálja a Föld közepében zajló folyamatokat, és kutatótársával már az 1990-es években azt állították, hogy a Föld magja gyorsabban forog, és úgy vélték, 400 évente eggyel több fordulatot tesz meg a köpenyhez és kéreghez képest, írja a Qubit.
Az ún. szuperrotáció elméletét nem mindenki fogadta el, de Szong folytatta a kutatásait. A legújabb, Ji Jankkal közösen jegyzett kutatásainak eredményei szerint a Föld magja az 1970-es évek elején a bolygó felszínén álló személyhez képest a belső mag nem forgott, majd fokozatosan gyorsabban forgott kelet felé, és végül megelőzte a Föld felszínének forgási sebességét, ezt követően a forgása lelassult, míg végül úgy tűnt, hogy a valamikor 2009 és 2011 között megállt, a belső mag most kezd fokozatosan nyugat felé forogni a Föld felszínéhez képest. Ez alapján a kutatók úgy vélik, hogy periodikus változások jellemzik a mag forgását, egy teljes ciklus pedig nagyjából 70 évig tart.
Fotó: HRISTOPH BURGSTEDT/SCIENCE PHOT / CBR / Science Photo Library via AFP
John Vidale, a kaliforniai egyetem kutatója szerint a belső mag sokkal gyorsabban, körülbelül hatévente változtat irányt, egy másik geofizikus, Hrvoje Tkalcic az Ausztrál Nemzeti Egyetemről úgy véli, hogy a belső mag ciklikussága 20-30 év, nem pedig a Nature Geoscience című folyóiratban e héten megjelent tanulmány által írt 70 év.
De hogy mi lehet a fenti jelenség oka? Egyik elképzelés szerint két titáni erő küzd, a külső magban zajló áramlások, amelyek a Coriolis-erővel létrehozzák azt dinamóhatást, mely a Föld mágneses terét generálja, hatnak a belső magra, azt forgásra késztetik, ám ezt ellensúlyozza a földköpeny, a külső mag feletti és a földkéreg alatti réteg, amely viszont lelassítja a mag forgását, írja a New York Times.
„Kiváló tudósok jegyzik ezt a tanulmányt, és rengeteg adatot használtak fel” – nyilatkozta a kínai kutatók által publikált eredményekről John Vidale, de hozzátette, a létező modellek egyike sem igazán jó magyarázat az összes rendelkezésre álló adatra, ő mindenesetre bizakodó.
Könnyen lehet, hogy soha nem fogjuk megfejteni. Én optimista vagyok. A darabkák egyszer majd a helyükre kerülnek.
És van okunk a félelemre? Az apokalipszisre azért nem kell számítani, de a fent leírt oszcillációnak hatása azért lehet ránk, akik a Föld felszínen élünk, a jelenség befolyásolhatja a napok hosszát, a Föld mágneses mezőjét, aminek tény, igencsak fontos szerepe van, hiszen megvédi a földi életet az űrből érkező veszélyes sugárzástól.
Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / MGA / Science Photo Library via AFP
Sem a földkéreg, sem a mag forgása nem fog egyszer csak megállni. A Nap holnap is ugyanúgy felkel
– olvasható a Csillagaszat.hu vonatkozó cikkében.
