„36 órával az elrablás után az asszony előkerült a sofőrrel együtt. Autóval vitték egy forgalmas útkeresztezésig és ott letették őket. A hozzátartozók szerint váltságdíjat nem fizettek, de az eset körülményei azt látszanak bizonyítani, hogy kifizették a 75 ezer dollárt, de félelmükben titkolják mindenki előtt”
– így számolt be az Amerikai Magyar Népszava 1931-ben egy olyan bűncselekményről, amit még sok hasonló követett abban az időben.
A nagy gazdasági világválság idején voltak, akik úgy látták, a bűnözés az egyetlen megoldás, csak így tudják előteremteni a túléléshez szükséges pénzt, voltak, akik gazdagabb családok tagjait rabolták el, remélve, hogy komoly váltságdíjat kapnak majd értük. Az egyik leghíresebb ilyen eset az volt, amikor a híres pilóta, Charles Lindbergh 20 hónapos kisfiát 1932 márciusában bölcsőjéből rabolták el, de sokat cikkeztek a kor egyik legsikeresebb ruhaipai vállalkozójának, Nell Donnelly Reednek az ügyéről is, róla szól a cikk elején szereplő idézet is.
Üzletasszony születik
Nell Donnelly Reed (leánykori nevén Ellen Quinlan) 1889. március 6-án született a kansasi Parsonsban, tizenhárom gyermek közül ő volt tizenkettedik. Apja ír bevándorló volt, aki a vasútnál dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Nell korán megtanult varrni, a családja ruháit is ő javította, illetve játékbabáinak is készített öltözékeket. Az érettségi után gyors- és gépíróként kezdett el dolgozni Kansas Cityben. Itt ismerkedett meg, majd házasodott össze Paul Donnellyvel, aki támogatta abban, hogy főiskolára menjen.
Időközben elkezdett saját ruhákat készíteni, ugyanis szerinte az akkor kapható ruhák borzasztóan előnytelenek voltak. Mint kiderült, nemcsak neki volt igénye jó minőségű, strapabíró anyagból készült, de mégis csinos ruhákra, egy idő után a barátok, szomszédok is felkeresték, hogy varrjon nekik is, majd 1916-ban, miután az egyik helyi üzletben árusítani kezdték az általa készített ruhákat, azok gyorsan elfogytak annak ellenére, hogy egy dollárba kerültek, míg a többi hasonló termék ára 69 cent körül mozgott.
Nell Donnelly Reed ruhaipari vállalatának munkásai között, Kansas Cityben, 1937. (Fotó: Profimedia)
A Donnelly Ruházati Vállalat 1931-re a vállalat több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztatott, és 3,5 millió dolláros forgalmat bonyolított le, a nagy gazdasági világválság sem rengette meg a vállalatot, köszönhetően tulajdonosa üzleti érzékének, és annak, hogy igyekezett megfelelő munkakörülményeket teremteni az alkalmazottak számára, nemcsak nyugdíjat biztosított nekik, hanem egészségügyi ellátást is, emellett pedig kifizette azoknak a dolgozóknak az oktatását, akik esti iskolába jártak, és ösztöndíjalapot hozott létre a dolgozók gyermekei számára.
Az emberrablás
Mrs. Nell Quinlan Donelly, a város egyik leggazdagabb asszonya, különös kalandon ment keresztül
– írta az Amerikai Magyar Népszava. Így is fogalmazhatnánk, de mi is történt valójában?
1931. december 16-án Nelly este kilépett az irodájából, és beszállt az autójába, amelyet a sofőrje, George Blair vezetett. Amikor hazaértek, a kocsifelhajtó bejáratát hirtelen elállta egy másik jármű. Egy férfi jelent meg kezében fegyverrel és gyorsan bevágódott Donnelly autójába. Blairt a földre teperte, eközben pedig a hátsó ülésen Donnelly két férfival küzdött, akik megpróbáltak egy zsákot a fejére húzni. Amikor rájött, hogy el akarják rabolni, rúgni és sikoltozni kezdett, de sajnos nem sikerült kiszabadulnia, sofőrjével beültették őket egy másik autóba, és elvitték őket egy ismeretlen helyszínre.
Miután megérkeztek, az asszonynak magának kellett megírnia a levelet az emberrablók követeléseiről, ebben az állt, hogy amennyiben nem kapják meg a 75 ezer dollárjukat vagy a rendőrség értesül a történtekről, akkor a sofőrt megvakítják, Nellt pedig megölik. Donnelly azt mondta, nem szeretné, ha férje lenne a címzett, ugyanis nem volt túl jó állapotban, végül abban állapodtak meg, hogy őt is értesítik és a család ügyvédjét, James E. Taylort is. Az emberrablók áldozataikat ezután bevitték egy szobába, a férfit hozzákötözték egy priccshez és szemét is bekötötték, az asszonynak pedig egy ágyra kellett feküdnie, de mivel megígérte, hogy nem néz rájuk, ezért neki nem takarták el a szemét. Donnely később azt nyilatkozta, hogy
elrablói nagyon udvariasak voltak vele, még tejet és kétszersültet is kapott reggelire.
Peter Donnellynek állítása szerint azért nem tűnt fel a levélig, hogy felesége eltűnt, mert feltételezte, hogy a barátainál volt, és náluk is aludt. Amint pedig kiderült, hogy mi is történt, úgy döntöttek, a család egyik barátjának segítségét kérik. Ő volt James Reed, Jackson megye egykori ügyésze, Kansas City egykori polgármestere és egykori amerikai szenátor. Róla később kiderült, több volt, mint a család barátja, ő volt Nell Donelly szeretője, illetve a házaspár fiának biológiai apja. Így nyilván érthető volt, miért tett meg mindent annak érdekében, hogy megtalálja az asszonyt.
James Reed szenátor és Richard Higgins ügyész (Fotó: Getty Images)
Ugyan állítólag az ő hibája, hogy a sajtó is értesült arról, mi történt, de az ő alvilági kapcsolatai segítettek abban, hogy végül megoldódjon az ügy. Reed felhívta Johnny Laziát, a helyi maffia főnökét, és választás elé állította, vagy támadásba lendülnek ellene, vagy vállalja, hogy embereivel segít felkutatni a két elrabolt embert. Johnny Lazia, amellett, hogy a városban neki dolgoztak a szeszcsempészek, és persze a szerencsejátékkal és hamisítással is foglalkozott, más körökben is nagy befolyással bírt, állítólag külön irodája volt a rendőr-főkapitányságon, volt beleszólása abba is, hogy kiket vesznek fel állományba, sőt, egyes politikai szereplők is szívesen bíztak rá bizonyos munkákat.
Lazia nem is volt rest, Kansas Cityt hamarosan ellepték a járőröző gengszterek, miközben a rendőrség George Blair feleségétől próbált információt szerezni, a jelentések szerint fizikailag is bántalmazták Savannah Blairt, hogy információkat csikarjanak ki belőle, mielőtt letartóztatták volna. Amikor egy szomszéd megpróbált közbelépni, őt is megtámadták.
A rendőrök nem jártak sikerrel, Lazia emberei viszont igen, kiderítették, hogy az emberrablás áldozatait egy farmon tartják fogva kansasi Edwardsville közelében, és megfenyegették őket, hogy Lazia nem adott engedélyt erre a tettre, így jobban teszik, ha szépen elengedik a párost. Ezután fegyveres férfiak szabadon engedték Donnellyt és Blairt.
Hölgyem, óriási tévedés történt. Ezek nem helyi emberek. Nagyok sok barátja van. Azért jöttünk, hogy megmentsük
– mondta az egyikük. Majd az asszonyt és sofőrjét beültették egy autóba, majd Kansas City külvárosában kitették őket, a rendőrség pedig egy névtelen telefonos bejelentés alapján bukkant rájuk.
Nell Donnelly Alfred Smith demokratát támogatja az 1928-as elnökválasztási kampányban (Fotó: Keystone-FranceGamma-Rapho a Getty Images)
Donnelly képes volt azonosítani az egyik elrablóját, ő volt Martin Depew, míg más források szerint az a törülköző buktatta le elrablóit, amivel eltakarták az arcát. Ezen volt ugyanis egy jelzés, ami elvezette a rendőröket ahhoz az illetőhöz, aki kibérelte a kis házat, ahol az asszonyt fogva tartották.
Mindeközben kiderült az is, hogy Depew felesége, Ethel egy évvel korábban járt a Donnelly-házban, Paul mellett volt ápolónő. Lehetséges, hogy ekkor tervelték ki, hogyan csikarhatnak ki pénzt a családtól. Depew-t nem sikerült elcsípni, a férfi Dél-Afrikába menekült, de 1932-ben kiadták az Egyesült Államoknak, ahol életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá. Végül 1947-ben feltételesen szabadlábra helyezték.
Walter Werner, az egyik bűntársa szintén Dél-Afrikába menekült és szintén életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Ő azzal védekezett, szerinte az emberrablás csak egy ártalmatlan marketingfogás volt, amelyet többek között „Donnelly asszony férjének ügyvédje” hagyott jóvá. Charles Mele, a harmadik emberrabló velük ellentétben viszonylag enyhe, 35 éves büntetést kapott. Volt egy negyedik gyanúsított is; Paul Scheidt elismerte, hogy részt vett az emberrablásban, de azt állította, ő abban a hitben volt, hogy egy olajmágnás gazdag feleségét rabolta el, miután rájött az igazságra, elengedte foglyait. Őt végül felmentette a bíróság a vádak alól.
Sorsok
Nell élete még elrablása után komoly fordulatot vett, egy évvel a történtek után elvált férjétől és kivásárolta őt a cégből, majd hozzáment John Reedhez, akivel a férfi haláláig boldog házasságban élt. És persze a vállalkozása tovább virágzott. A Fortune 1935-ben Amerika valószínűleg legsikeresebb üzletasszonyaként említette, és 1953-ra a Donnelly Ruházati Vállalat a világ legnagyobb ruhagyártója lett, becslések szerint minden hetedik nő az ő ruháikat viselte.
Nell Donnelly (Fotó: Wikipedia)
Ez annak volt köszönhető, hogy Nell arra törekedett, hogy olyan ruhákat áruljanak, amelyekben minden nő vonzónak és magabiztosnak érezheti magát. Ő maga 16-os (európai számozás szerint 44-es) méretet hordott, és ügyelt arra, hogy minden testalkatú vásárló találjon magának szép és elegáns darabokat, és gondolt a dolgozó nőkre is, akik számára fontos volt, hogy egy viselet praktikus legyen, például könnyen lehessen tisztítani.
1956-ban eladta részesedését a Donnelly Ruházati Vállalatban, ami az új tulajdonosok alatt 1978-ban csődöt jelentett. Visszavonulása után Nell továbbra is fontos és aktív tagja volt a helyi közösségnek, néhai férje emlékére például 731 hektár földet adományozott a Missouri Természetvédelmi Minisztériumnak.
Nell Donnelly Reed 1991. szeptember 8-án, 102 éves korában halt meg.
Első férje, Paul Donnelly élete már nem alakult ennyire jól, 1934-ben saját kezével vetett véget magának egy connecticuti szanatóriumban, miután feleségül vett egy nála jóval fiatalabb nőt, aki elköltötte az egész vagyonát. Johnny Lazia is ebben az évben hunyt el, őt lelőtték, és ugyan a gyilkosokat soha nem fogták el, egyesek feltételezik, hogy az a bűnözői kör, amely egykor megkímélte Nell Donnelly életét, végül rajta állt bosszút.
