Imádom a színes körmöket, mégis natúrral járok, mert a házi körömlakkok villámgyorsan pattogni kezdenek, körmöshöz pedig időpontot kell egyeztetni, ami nagy ellenségem. Valószínűleg nem csak én vagyok így ezzel, sőt nem is csak nekem tud fájni a havi tízezres géllakk-költség, legalábbis úgy hiszem, hogy hasonló okokból dobták piacra a körmökre ragasztható matricákat, melyek a lakkozást hivatottak pótolni. Sőt papíron még a száradással töltendő végtelen hosszúságú időt is megspórolják nekünk. Emellett pedig naná, hogy kapható saját körmökre ragasztható műköröm is, hát miért is ne próbáljuk ki mindkettőt, még ennél is inkább pedig a kettőt egyben…
Akár még meg is érheti
Ha az ár-érték arányt nézzük, nem rossz a helyzet: a matrica, a felragasztható köröm és a biztonság kedvéért vásárolt acetonos körömlakk összesen került 3.825,- Ft-ba, tehát még bőven egy szalon ára alatt vagyunk, előny továbbá, hogy akkor készítjük el magunknak, amikor csak szeretnénk, várhatóan pedig az időigénye is jóval kisebb, hátrány, hogy a kimenetele bizony azért kérdésesebb.
Első lépések
Mindkét terméknél fontos instrukció, hogy alaposan tisztítsuk és szárítsuk meg körmünket használat előtt. Én egyszerű szappanos víz – törölköző kombinációval éltem, a célját ez teljesen beteljesítette. Következett hát a ragasztás. A matrica nem valami bonyolult, rövid körmön végtelenül könnyű elegyengetni, jól tapad, bár értelemszerűen van esélye, hogy a méret nem milliméteres pontossággal fog egyezni körmünkével – ilyen pici eltérést viszont úgysem lát majd meg a sasszeműeken kívül senki más.
Jöhetett a neheze, a ragasztható műköröm. Külön található a műanyag és külön a ragacs, ami ujjunkon tartja. Utóbbit a körmömre ragasztottam, bár most már biztosan másképpen tennék, és a műanyag darabkák alját céloznám meg. Így sem volt gond, bár kissé összegyűrődött, azonban ez végül a tapadását nem befolyásolta.
Hozza a holmi a régi időkből ismerős feszítő és merev érzést az ujjamon, de ez akkor is így volna, ha szakemberhez fordulok, ez a műfaj sajátossága végül is. Kérdés persze, mennyire egészséges egy műanyag lapot applikálni elvileg lélegző, legalábbis lélegezni vágyó körömágyamra.
Kombinálni a kettőt? Veszett ügy
Akinek túlzás a gyári hossz, vághat belőle csipesszel vagy ollóval, nálam gondot nem eredményezett, a reszelőt viszont természetesen igényelte a változtatás. Jöhetett rá a matrica. És itt viszont megkezdődtek a bajok. A domború felület ugyanis nem tolerálta a gyűrődésmentes felhelyezést, vagy legalábbis az enyémnél sokkal nagyobb kézügyességet igényelt volna.
Hiába futottam neki újra, semmivel sem lett jobb az eredmény. Néhány kísérlet után tehát megállapítottam, hogy ez a kombináció bizony cseppet sem ideális. A hagyományos körömlakk viszont teljesíti, amit szeretnénk. Jól tapad, akár egy réteg is szépen befedi a műanyagot, sokkal szebben, mint ahogyan a saját körömmel teszi. Hogy még gyorsabban is szárad, az már csak hab a tortán…
Az eredmény nem rossz, de távol áll attól, amire mindannyian vágyunk. Három nap elteltével az eleve nem túl acélos matrica csak még inkább viseltessé vált, a lakk pedig finoman elkezdett kopni a műköröm pereméről és széleiről, továbbá itt-ott magából a műanyagból is letört egy-egy aprócska darab. Mind a matrica, mind a körmök kitartottak ez idő alatt, még leszedésük is kisebb kihívás volt, de különösebb áztatás nélkül meg lehetett válni mindkettőtől némi óvatos és kitartó, lassú feszegetéssel. Első ránézésre hagytak is kisebb nyomot a körmön. De kézmosással ez simán el is tűnt.
Összességében tehát tragikusnak nem nevezhető az élmény, bár különösebben kiemelkedőnek sem. Éppen annyit tud, mint amennyi reálisan sejthető: egy-két napos gyorssegélyt egy különlegesebb alkalom előtt, de semmiképp nem tartós és rendszeres megoldást.
