Személyes történetekkel búcsúztak Szilágyi Istvántól a kollégák, akik sokszor nem is csak a saját nevükben olvastak fel leveleket. Az egybegyűltek már a szertartás előtt is lerótták a kegyeletüket Jolika néninek.
Szilágyi István özvegye szerette volna, ha a végső búcsún a fia is részt vesz, de Pétert hidegen hagyta édesanyja kérése. Az ország Lópici Gáspárját Jolika kérésére elhamvasztották, és a szertartásra a színész képével díszitett maszkot készítettek, ebben voltak a hozzátartozók.
Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója megható mondatokkal búcsúzott Szilágyi Istvántól, és ő olvasta fel a színész unokájának levelét is. Szilágyi Nándor Belgiumban él, de szeretett volna megemlékezni.
“Nagypapa! Nem tudom, hogy emlékszel-e, amikor megtanítottál biciklizni, kivittél a térre és mondtad, hogy próbáljak meg menni körbe-körbe. Nagyon nehezen ment az elején, mert folyton elestem és nem akartam megtanulni, mert nehéz volt. Te csak mondtad, hogy ne adjam fel, menjek tovább, másként nem fogok megtanulni biciklizni. Másnap ugyanúgy kimentünk, majd az azt követő nap, és minden nap egy kicsivel jobb lett, egészen addig, hogy megtanultam. Hálás vagyok, hogy megtanítottad nekem, soha se adjam fel. Bár már nem vagy köztünk, szívemben örökké élni fogsz, és amire tanítottál, mindig is követni fogom. Mindig szeretni foglak, Nándi”
A helyszínen sokan gyűltek össze, akik végső nyughelyére kísérték Szilágyi Istvánt. Jolika nénit ketten támogatták le az autóhoz, amely elvitte az urnát a sírhoz.