A szerelem szigete, Afrodité szülőhelye – leggyakrabban ezekkel a toposzokkal találkozik az ember, ha Ciprusról keres beszámolókat. Aki ennél életszerűbb és lazább leírásra vágyik, annak mesélnék most: elmondom, mik azok a dolgok, amiket én imádtam a szigeten, és mik azok, amiket kevésbé.
1. Hőség
A ciprusi vakációban mindenekelőtt az a nagyon jó, hogy nincs kockázat – már ami az időjárást illeti. Nem kell attól tartanod, hogy esetleg peched lesz, és az álomnyaralást tönkreteszi egy masszív zivatargóc. Itt ugyanis május és október között nincs felhő az égen. Egy sem. Na jó, maximum egy-egy apró fehér maszat a hegyekben, de tényleg csak ennyi. Helyi erők szerint minden nyáron egyszer esik csak az eső. Olyankor megáll az élet, az emberek kimennek az utcára, és szájtátva bámulják az aláhulló cseppeket. Ez pontosan kettő percig tart. Aztán folytatódik a rekkenés októberig. Itt garantáltan rájössz, hogy a légkondi az emberiség egyik legnagyobb találmánya, és szerencsére szinte mindenhol van.
2. Virágok, egzotikus növények tömege
Sokan gondolnak úgy Ciprusra, mint kopár, száraz szigetre, pedig ez a legkevésbé sem fedi a valóságot. Tény, hogy nyár derekára aranyszínűre égnek a kánikulában a sziget dombjai, de rengeteg örökzöld és pompás egzotikus virágok pettyezik a tájat. Hibiszkuszsövény fut a kerítés mellett (vagy a helyén), az autópálya két oldalát leanderfüggöny választja el, teljesen normális, hogy a kertekben citrom, gránátalma, pomelo és babérlevél terem. És az egész szigetet belengi a jázminnal keveredő cédrusillat.
3. A macskák nemzeti kincsnek számítanak
A legenda szerint hajdanán rengeteg kígyó tekergett Cipruson, és Szent Heléna azért telepített egy hajórakományra való macskát a szigetre, hogy megfékezzék a hüllőszaporulatot. Igaz vagy sem, annyi biztos, hogy az idő macskákat igazolja. Tele van velük a sziget, nagy tisztelet övezi őket, és a szuveníripar is erősen épít rájuk. A kulcstartótól a törölközőn át a strandtáskáig mindent uralnak a macsekok. Szomorú módon viszont az utakon elég sok az állati tetem, a kóbor jószágok gyakran esnek a mérsékelten rutinos sofőrök áldozatául.
4. Zúg a zene – és a kabócakórus
Maradva az állatvilágnál, szólni kell a kabócákról, amelyek sötétedésig bezengik a szigetet. A legmelegebb órákban akkora zajt csapnak, hogy szinte úgy kell túlkiabálni őket. De két nap után megszokja az ember a monoton zúgást.
5. Kulináris kéjutazás
Aki járt már Görögországban, annak biztos lesz egy kis déjà vu-je. A konyha ugyanis nagyon hasonló, de azért nem pont ugyanaz, erősen érződnek a közel-keleti beütések is – erről majd egy későbbi cikkben részletesebben is megemlékezem. Lényeg az, hogy mediterrán a konyha, sok salátával, humusszal, tzatzikivel, tengergyümölcseivel, pazar halételekkel és remek gyümölcsökkel. Bár imádom a magyar ételeket – egy jó halászléért például bármikor képes vagyok elmenni Szegedig – Ciprusról nézve kulináris katasztrófa, ami nálunk van.
6. Balra át
Ahogy az a szigetországokban lenni szokott, itt is baloldali közlekedés van. Ezt autósként és gyalogosként is időbe telik megszokni. Érdekes érzés szembesülni azzal, milyen mélyen belénk ivódott már, hogy amikor lelépünk a járdáról, ösztönösen balra nézünk először. Hát, ez itt nem túl jó taktika. Kocsival is eltart egy darabig, mire felveszi a ritmust az ember, és a hihetetlen mennyiségű körforgalom nem könnyíti meg a dolgot.
7. Kocsi nélkül halott vagy
Ha nem a tengerparti szállodánkban szeretnénk koktélt szürcsölgetve eltölteni az egész ciprusi vakációt, hanem szívesen látnánk egy kicsit többet is az országból, akkor érdemes megbarátkozni a szokatlan közlekedési viszonyokkal, és rávenni magunkat, hogy autót vagy quadot béreljünk. Mindkettővel nagy kaland felfedezni az eldugottabb tengerpartokat, de a Tródosz-hegység ékszerdobozszerű falvai is megérnek néhány nagyobb túrát. Meg kell említeni azt is, hogy bár az utakon rengeteg a csapnivaló sofőr, nagyon kevés a baleset. Én kéthetes kint tartózkodásom alatt konkrétan egyet sem láttam. A titok: figyelnek egymásra az emberek.
8. Férfiközpontúság
Nos, igen. Azt nem állítanám, hogy a helyi férfiak lenézik a nőket, de tény, hogy a sziget igen jóképű férfi lakói – nem véletlen, hogy Aphrodité is éppen itt bújt ki a habokból – időnként szeretik érzékeltetni az asszonyokkal, hogy ki az úr a háznál. Megrökönyödést kelt például, ha a kocsiban egy férfi utas a hátsó ülésen foglal helyet, miközben nők ülnek elöl, és az is előfordul, hogy az étteremben a férfi vendég kapja elsőként az étlapot, s a rendelést is tőle várja a pincér. Félreértés ne essék: nagyon udvariasak és rendkívül vendégszeretők a helyiek. De valahogy úgy néz ki a kapcsolat férfiak és nők között, mint azt a Bazi nagy görög lagziban mondják: “a férfi a fej, de a nő a nyak”.
9. Városi szmog
Bár a tengerparti részeken csodálatosan tiszta a levegő, megvan azért az ára annak, hogy mindenki autóval közlekedik. A városi szmog az ország belsejében, különösen a fővárosban, kellemetlen pillanatokat tud okozni a pokoli melegben.
10. Unortodox vécéhasználat
Ez volt az egyetlen dolog, amivel nem sikerült megbarátkoznom. Jelesül, hogy vécéhasználat után a papírt (ami egyébként garantáltan van a legkisebb büfé és a legmenőbb strand mosdójában egyaránt) nem a vécékagylóba, hanem a mellette elhelyezett szemetesbe pottyantják. A realista magyarázat nagyon egyszerű: pocsék a vízvezetékrendszer. A romantikus verzió szerint viszont azért teszik ezt, mert még a cellulózmaradványoktól is meg akarják óvni kincsüket, a tengert.
11. És ha már itt tartunk, a legfontosabb: tenger, tenger, tenger
Nekem a legnagyobb megdöbbenést az okozta Cipruson, hogy jóformán minden partszakasz egészen más. Az egyik helyen majdnem fekete a homok, miközben a sziklák vakítóan fehérek. Máshol aranyszínű homok, gyöngyszerű kavicsok, esetleg vörös szirtek fogadják az embert. A szikrázóan tiszta víz színe pedig zafírtól smaragdig változik. Egyszerűen lenyűgöző. Az ember nem tud úgy hazajönni, hogy ne arra gondoljon: ide bizony muszáj lesz visszatérni. Lehetőleg jó sokszor.
