Mi az a Couchsurfing?
Egy teljesen ingyenes közösségi oldal és a vele járó, kvázi lakhatási szolgáltatás. A tagok – akik szintén térítés nélkül csatlakozhatnak az oldalhoz – személyes profiljaikon tüntetik fel, kik ők, és milyen lehetőséget kínálnak, illetve hogy fogadnak-e vendéget. Az átutazók pedig, akik a fogadókkal megegyező adatlappal rendelkeznek, az úti céljuknak megfelelően böngészhetnek az adott kanapék, matracok és ágyak között.
A rendszer bizalmi alapon működik, a felhasználók saját felelőssége, hogy valós információkat tüntessenek fel az otthonukról és persze saját magukról.
A honlap statisztikája szerint évente 400 ezer vendéglátó fogadja a világ körül keringő 4 millió szörföst. Emellett 100 ezer, a tagok által szervezett egyéb esemény fut az oldalon.
Regisztrálni a világ bármely részéről lehet, semmilyen kitételnek nem kell megfelelni. Sőt, tulajdonképpen még az sem elvárás, hogy te magad is fogadj vendéget. Más kérdés, hogy referenciák nélkül nehezebben találsz magadnak fogadó felet.
A mindent eldöntő profil
A Couchsurfing lelke a meglehetősen részletgazdag adatlap. Bár a felhasználók nagy részénél hasonló jellemzések jelennek meg (nyitott, barátságos ember vagyok, érdekelnek az idegen kultúrák stb.), sokan felismerik a profil cizellált kidolgozásában rejlő potenciált: minél specifikusabb és érdekesebb vagy, annál nagyobb eséllyel fogsz hasonszőrű őrültekkel találkozni.
Az adatlapon a név, a város, az életkor, a foglalkozás és a nyelvismeret megadása mellett egy rövid áttekintő szekcióban a korábbi szörfös tapasztalataid jelennek meg, vagyis a sokat sejtető referenciák. Természetesen újoncként itt még nincs mit felmutatni, de ha találsz ismerőst az oldalon (a rendszer a Facebook-profilod alapján felajánl pár nevet), aki röviden leírja rólad, hogy
nem vagy egy „baltás gyilkos”, már nem a nulláról kell kezdened az építkezést.
Az alapadatok megadása után egy hosszabb, részletgazdagabb szekció következik, ahol ténylegesen bemutatkozhatsz, és ahol olyan mondatokat kell befejezned, mint
- Azért regisztráltam a Couchsurfing oldalra, mert…
- Kedvenc zenék, könyvek, filmek
- Amit megosztanék, megtaníthatnék, megtanulnék
- Országok, ahol már jártam
Ezenfelül immár egy következő oldalon az otthonodról adhatsz meg részletes leírást (pl. van-e háziállatod, a rendelkezésre álló „kanapé” külön szobában található-e, vagy épp egy légtérben alszotok-e a vendéggel, dohányzol-e, hány főt tudsz fogadni egyszerre, hova esik az otthonod a városon belül, és persze mivel közelíthető meg a lakás, ház stb.). Kép ide is feltölthető, immár a lakás vonatkozó részéről vagy akár az egészről.
Biztonság és szavahihetőség
Nos, garancia semmire nincs. Bár az oldalon létezik az „ellenőrzött, visszaigazolt” felhasználóknak járó cím, így sem mehetünk soha biztosra.
A profilon található referenciák azonban sokat segíthetnek. A rövid visszajelzésekre egy-egy már lezárult szörfölés után mindkét félnek lehetősége van. A kölcsönös vélemények aztán megjelennek a saját és a másik fél adatlapján is. A rólad alkotott visszajelzésre egy komment erejéig reagálhatsz is. Mivel a szörfök 90 százaléka pozitív, így ez leginkább a kölcsönös elismerésben merül ki.
Olyan esetekben, ahol negatív kritikát látunk, érdemes már kicsit óvatosabbnak lennünk – igaz, előfordul, hogy a vendég elvárásai voltak kissé túlzóak. Tehát egy-egy negatív referencia még nem jelenti feltétlenül a világvégét. (Volt, aki azért adta a pozitív, semleges és negatív „osztályzatból” a legrosszabbat, mert ételmérgezést kapott egy étteremben, és az egész éjjel tartó rosszullétet utólag a vendéglátója számlájára írta. Hát miért pont ebben a közösségben ne lennének bolondok?)
Fogadó félként felmerül a kérdés, minek alapján merjek ajtót nyitni egy vadidegennek, féltenem kell-e az értéktárgyaimat stb. Nos, vendéglátóként is a referenciákra hagyatkozhatunk. Akit a korábbi fogadói tökéletes szörfösként jellemeztek, nem valószínű, hogy pont nálad fogja zsebre vágni a családi ezüstöt.
Hogyan jön létre a közös szörfölés?
A Couchsurfing oldalán városra szűrve tudsz fogadó feleket találni. Miután megadtad a célállomást, tovább finomíthatod a szűrőt. Akár nemre, életkorra is rákereshetsz, de ennél talán gyakrabban használt szűrő a fogadó fél legutóbbi aktivitása vagy éppen az, hogy van-e már referenciája.
Ezek után – helyszíntől függően – tömegesen kínálja fel az oldal a regisztrált tagok profiljainak „kártyáit”, melyen az illető bemutatkozó fotóját, a válaszadásának arányát, a referenciái és CS-barátai számát, valamint a beszélt nyelveket is láthatod. Emellett egy rövid, két-három mondatos jellemzést.
A számodra szimpatikus személy profiljára kattintva végül lehetőség nyílik felvenni a kapcsolatot az illetővel. A kérés elküldéséhez meg kell adni az érkezés és távozás dátumát (itt megjelölhető, ha az időponttal kapcsolatban rugalmas tudsz lenni), és persze megírni azt a figyelemfelkeltő levelet, amire biztosan igent mond a másik fél.
Meddig ér az a bizonyos takaró?
Hogy mennyire folytok bele egymás életébe a közösen eltöltött napok alatt (a többség 2-3 éjszakát tölt a másiknál), rajtatok múlik.
A szörfölésre vonatkozó kérés email-jéből már sokszor kiderül, miért akar az illető pont nálad megszállni, mi dolga van a városodban, és hogy milyen lehetőségeket keres.
Együtt akar-e csámborogni, nyitott-e a közös programokra, igényli-e a túravezetést (ez 10-20 vendég után már azért unalmas tud lenni), vagy megelégszik-e az esti sörözéssel, találkával.
A legtöbb vendég, hogy valamiképp meghálálja a nyitottságot, nekilát főzni, és megosztja az otthona ízeit a fogadó féllel. Sokan meghívják az illetőt ide-oda, de a lelkes vendéglátóknál sem ritka, hogy tenyerükön hordozzák a náluk megszálló felet. Bizonyos szempontból ilyenkor feltör a nemzeti önérzet is, hiszen ha a külföldi vendég őrületesen jó élményekkel távozik, kicsit úgy érezhetjük, tettünk valamit az országimázs javításáért, pozitív megítéléséért. Emellett nyilván az egónk is hízik, amikor a visszajelzésekben azt olvashatjuk, milyen fantasztikusak vagyunk. Sőt! A több százezer főt számláló közösség bármely tagja láthatja ezt rólunk.
A profilon túl a levelezésből már sok minden leszűrhető, így ritka, hogy valaki totálisan mellényúljon, és végül ne működjön a „kémia” a felek között.
Közös kanapé = közös ágy?
Ha már a kémia szóba került. Kár lenne úgy tenni, mintha az oldal felhasználói mind apácák és szerzetesek lennének. Bár az adminok egyértelműen kifejtik véleményüket az alkalmi szexszel kapcsolatban (lássuk be, valamilyen szinten mindkét fél kiszolgáltatott helyzetben van az adott szituációban), és nem javasolják azt,
a szörfösök olykor-olykor nem vetik meg a könnyű kalandokat.
Az esetek többségében ellentétes nemű vendégek érkeznek a fogadókhoz, akik nem véletlenül mondanak igent egy-egy szimpatikusnak tűnő jelentkezőnek. Bár a konkrét fizikai kapcsolatok száma feltehetően elenyésző, a kölcsönös érdeklődés és könnyű flört általában benne van a levegőben.
Vendéglátóként erősen aggályos „rámozdulni” az érkezőre, hiszen egy idegen országban az illető sokszor tényleg az őt fogadó személyre tud a leginkább támaszkodni. Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor a rámenősség miatt az átutazó kénytelen az éjszaka közepén kicsekkolni és alternatív megoldás után nézni.
Kölcsönös vonzalom és érdeklődés esetén azonban létrejönnek néha a „frigyek”. Mivel a felek tulajdonképpen már a találkozás előtt aránylag sokat megtudnak egymásról, sokszor az érkezés előtt már napi szinten kommunikálni, csetelnek, így nem feltétlenül vakon egymásnak ugró állati üzekedésről van szó a légyottok kapcsán. Hogy aztán a dolognak lesz-e folytatása (akár egy viszontlátogatás erejéig, vagy akár komolyabban), már épp annyira kétesélyes, mint bármely randi vagy egyéjszakás kaland esetén.
Érdemes az oldalt és a közösséget az eredeti célnak megfelelően használni, és szimpátia esetén később, immár új felállásban egymásnak esni.
Milyen emberek fordulnak meg az oldalon? Csak hippik?
Bár az egész oldal kapcsán lehet egy mezítlábas világbéke érzésünk, a tagok mind korukat, mind foglalkozásukat tekintve lefedik a társadalmat. Családosok, idősebbek, többdiplomás értelmiségiek és persze nagy világutazók és szabad szellemű fiatalok is jelen vannak a közösségben. Így tényleg bárki megtalálhatja magának a tökéletes „párt”.
És ahogy az emberek, úgy az otthonok színvonala is vegyes. A luxusvillától kezdve a csóróbb egyszobásig mindenből akad egy kevés.
Szóval akkor mi a lényeg? Hogy ingyen alhatok valahol?
Bár a Couchsurfing-közösség kezd kicsit átalakulni és valamilyen szinten felhígulni, az eredeti koncepció nem a spórolás. Sőt. Számos jelentkező azért nem talál fogadó felet, mert ingyenszállás-adónak tekinti a másikat.
A kölcsönösség itt a kommunikáción és a közös élményeken alapul.
Ehhez nem is feltétlenül kell sok időt együtt tölteni, egyszerűen csak a közös hullámhossz kell, az azonos értékek és életszemlélet, amitől az egész jelenség komfortossá és sokszor elképesztően szórakoztatóvá válik.
Már önmagában az a tény, hogy valaki ajtót nyit egy idegennek, szelektálja a szörfös társadalmat. A valóban nyitott és vendégszerető tagok között tényleg nehéz olyat kifogni, akivel az ember ne szívesen töltené együtt az idejét. Ugyanígy igaz az is, hogy mindazok, akik a ma már megfizethető hostelek, booking.com-os és airbnb-szállások helyett egy „helyi arcot” választanak, jó eséllyel tényleg szeretnének belelátni az adott ország népének kultúrájába, gondolkodásmódjába.
Számos tag egyébként feltünteti az adatlapján, hogy mik az elvárásai a kérdéssel kapcsolatban. Vannak, akik kódot rejtenek el a szövegben, melyet pl. az első e-mailben fel kell tüntetni. Így bizonyosodnak meg róla, hogy a jelentkező tényleg végigolvasta-e az adatlapjukat, vagy csak vaktában lövöldözve, kétségbeesetten ingyenszállást keres.
Tippek
- A legfontosabb tipp a sikerhez az őszinteség. Először is magunkkal szemben, hogy mégis miért akarunk ehhez a közösséghez tartozni. Aztán persze a felhasználókkal szemben, a profilunkon. Ne kínáljunk olyasmit, amit nem tudunk vagy akarunk teljesíteni, és főként legyünk korrektek a lakás és a fekhely állapotát illetően. Van, akit nem zavar a földre tett matrac, a rosszabb minőségű ágy. Viszont van, aki kényelmetlenül érzi magát ilyen helyen. Mindenkinek jobb, ha tudja, mire számítson.
- A minél részletesebb, mégsem Jókai-hosszúságú bemutatkozások életbevágóak. Ahogy a profil kép(ek) is. Az első benyomás alapján dönt a többség. Ha a fotód semmitmondó, mesterkélt, netalán ijesztő, eleve meg sem nyitják az adatlapod. Mivel a profil lehetőséget biztosít a precízebb bemutatkozásra, érdemes ezt kihasználni. Ha az ember sokat használja az oldalt, láthatja, hogy a többség kliséket alkalmaz. Ettől még ragyogó emberek lehetnek, de a hasonszőrűeket megtalálni akkor tudjuk, ha mindenki igényesen dolgozza ki a maga bemutatkozását. Így nemcsak szálláshoz, de sokszor barátokhoz is juthatunk.
- Az e-mailes jelentkezés életbevágó. Átlagban mindössze a megcélzottak 20-30 százaléka válaszol, így okosabb több embernek is írni egy-egy városban. Nyilván nem lehet ilyenkor mindenkinek külön, személyre szabott üzenetet gyártani. De az esetleges rövid, lényegre törő sablonba érdemes mindig betenni egy személyes részt a másik fél profilja alapján. Például kitérni a másik munkájára, zenei ízlésére vagy korábbi utazásaira, esetleg a fotóira. Minden fogadó fél arra vágyik, hogy a személyéért akard őt választani.
- Ha létrejött a kapcsolat, és megvan a zöld lámpa, vendéglátóként érdemes segíteni az érkezőt a hozzád való eljutásban. Ha világos, hova érkezik a vendég, a tömegközlekedés pontos megadásával, esetleg akár térképes segítséggel is megkönnyíthetjük a másik életét. Az ilyen apróságokért egyébként rettenetesen hálás tud lenni az ember, ha maga is utazik.
- Vendégként mindig jó ötlet – és persze sokaknak alapvető gesztus – valami apró ajándék prezentálása. Nyilván az utazás hosszától és módjától is függ, mit tudunk „leszállítani” a házigazdának. Bár valószínűleg senki nem vár el ilyesmit, jólesik valami figyelmesség, főleg, ha alapvetően egzotikus, vagy ha a profil alapján személyre szabott. Magyar utazóként a paprika, a kis Unicum, rövidebb utazás során akár a Túró Rudi is kiváló figyelmesség lehet. De egy körutazáson már ugyanez problémásabb. Ilyenkor érdemes valami könnyen szállítható aprósággal készülni, a képeslapoktól a hűtőmágnesen át az egyedibb holmikig. (Egy csehországi körútra magyar nyelvű receptekből készült könyvjelzőket vittem, egy öthetes portugáliai útra pedig 10 darab kaparós sorsjeggyel indultam el, bízva benne, hogy valamelyik vendéglátómat milliomossá teszem. Végül csak egyikük nyert, 3000 forintot. De hát az is valami, legalább egy karton mini Super Bock sör ára!)
A nagybetűs lényeg
A fentieken túl a legfontosabb, hogy elképesztően izgalmas és kedves emberekkel ismerkedhetünk meg. Ha pár napra beköltözik a világ egy másik kultúrája hozzánk, jó eséllyel valamit tanulunk, gazdagodunk mi is. Míg utazgatva magunk is kicsit hírét vihetjük Magyarországnak.
Az ilyen villámlátogatások során egyébként az ember rájön, mennyire nem ismerjük egymást, még Európán belül sem. Emellett kiderül, hogy a belpolitikai csatározások, a vélt fontosságunk a kontinensen semmit nem jelent. Még a szomszédban sem tudnak arról, miket üzenünk az óriásplakátokon, vagy épp hogyan áll a korrupció, a gazdaság. De ugyanígy a sokszor büszkén emlegetett világhírű magyarokról sem hallott senki. Ahogy valószínűleg mi sem vagyunk tisztában a környező vagy akár a távolabbi népek kultúrájával.
A Couchsurfing tehát elsősorban valódi utazás, tapasztalás, ismeretszerzés. Persze így is csak egy – nagy szerencsén is múló – szeletét kapjuk meg a világnak, de a mérleg azt mutatja, legalább ezek a miniatűr, szubjektív „kisbolygók” csodálatosak. A kölcsönös keringés pedig tényleg valódi miniuniverzumokat tud létrehozni akár életre szóló barátságok, szerelmek vagy munkakapcsolatok során.
Szóval ez az a hullám, amit érdemes meglovagolni.
