99 százalék, hogy amikor nyaralást tervezel, a következő gondolatok cikáznak a fejedben:
- Jaj, de jó lenne olyan helyre menni, ahol kevés a magyar!
- Jaj, de jó lenne olyan helyre menni, ahol nincsen tömeg!
- Jaj, de jó lenne, ha jó lenne végig az idő!
- Jaj, de jó lenne egy eldugott sziget, ahol a szomszéd turistát nem hallom, a strandon pedig… jéé, itt tényleg nincs senki?
Az eldugott Lastovót éppen három hete mutattuk be, de ha a hazánkkal határos, tengerparttal rendelkező országokat vesszük figyelembe, akkor kevés olyan helyet találni, mint az említett horvátországi sziget, mivel Dalmácia és Isztria is alapvetően túlzsúfolt, és Szlovéniában is sok a turista, noha rövid tengerpartján belül, de Portorozon kívül eloszlanak. Az autóval „könnyedén” elérhető görögországi tengerpartok (Szaloniki környéke) szintén zsúfoltak, és pontosan ez a baj (már akinek ez baj) Olaszország közel eső, északkeleti csücskével is. Feltesszük a kérdést: az egyhetes/tíznapos/kéthetes vakációd idején ezt a képet szeretnéd látni?
Olaszországról általában mindenkinek a tömegturizmus jut eszébe, ezen nincs is miért meglepődni, 2017-ben ugyanis
a külföldi utasok 383 millió 500 ezer vendégéjszakát töltöttek az országban, és ha ehhez az adathoz hozzáírjuk, hogy a belföldi turizmus is 66 millió éjszakát tesz ki, akkor csak annyit mondunk, hogy: atyaúristen, hát a fél világ ott nyaral?
A válasz tulajdonképpen igen. 2018 márciusában az akkor kultúrminiszteri státuszban politizáló Dario Franceschini nyilatkozta, hogy a 2017-es évben összesen 60 millió külföldi turista érkezett az országba, és a fentebb már megénekelt vendégéjszakák során 37 milliárd eurót költöttek el. A 60 millió rekordszám, ezzel a turisták darabszáma csak 700 ezerrel maradt el az olasz lakosság becsült lélekszámától.
A 60 millió turista persze eloszlik, de a főbb desztinációk (Róma, Nápoly, Firenze, Amalfi-part, Garda-tó, Toscana, Emlia Romagna) szívják fel a nagyobb részét, azaz ha nyugalmat akarsz, akkor értelemszerűen ezen túl kell keresni. Segítünk, hogy megtaláld azt a strandot, kisvárost, eldugott partszakaszt, ahol nem zavar szinte senki, és ahol kizárólag egy kérdés fogalmazódik meg benned, mielőtt a forró homokra mezítláb lépve felkiáltasz, az pedig a következő:
Most akkor hova szúrjam le a napernyőt? Mert ahogy elnézem, nagyjából bárhova döfhetem.
Olvass tovább, tengernyi olyan strandot mutatunk, ahol egy hideg italért vagy egy szendvicsért, kávéért, tésztáért, rántott tintahalért, akármiért nem kell fél órát sorban állnod – például azért, mert némelyiken nincs is büfé, egyszerűen nem érné meg fenntartani, olyan kevés a turista.
Calabria: Capo Vaticano
Ha rákeresnél a Google-ben, ne ijedj meg, az automata keresés elsőre a maffiát adja ki, de te csak nem azért utazol, hogy átvedd a helyi főnöktől a hatalmat:
Látod, a második tipp már a nyaralás, Olaszország (ha csizmának nézzük, akkor a) rüsztje kedvelt üdülőhely, kevés külföldi és néhány helyi turistával. A Capo Vaticanóhoz a sziklákon kivájt lépcsőkön jutsz le, a homok fehér, árnyékot a szikláknál találsz. A főszezonban sem lesz tömeg, pár ember lézeng csak errefelé. Emberek, hát hol vagytok innen?
Capo Vaticano (fotó: profimedia)
Punta Aderci. Abruzzóban
Abruzzo a következő adattal büszkélkedhet: Olaszországban (Rómához közel, attól keletre fekszik) az egyik legkevésbé felkapott turistamágnes. Az idő pár száz éve megállt ott, tengerpartján a halászok még mindig ócska fateknőkön mennek ki a vízre, hogy begyűjtsék a fogást. A partszakasz tele van eldugott strandokkal, közülük a Punta Adercit emeltük ki, de ha szeretsz túrázni, akkor jó pár ilyet találhatsz még. A Tripadvisor egyik legfőbb javaslata a környékre, hogy menj el Vasto városába, és egyél egy helyi hallevest. (Vasto egyébként nagyobb város, 42 ezren lakják, szóval ha nem akarsz „tömeget”, a halat inkább egy faluban keresd.)
Punta Aderci
Baia delle Zagare, a csizma sarkában
Jó, jó, már megint a csizmás hasonlat, de ez van, a csizma sarka Puglia, a Baia delle Zagare pedig a Gargano régióban található. A homokos strand egy helyi virágról kapta a nevét, a területet park veszi körbe (benne egy csomó zagare virág), a tenger türkizszínben pompázik. Mivel Dél-Olaszországban jársz, nyugodtan menj szeptemberben, bőven lesz olyan meleg, hogy a víz se hűljön 24 fok alá, hát csobbanj!
Baia delle Zagare
Toscana, Scarlino: Cala Violina
Majdnem két kilométert kell gyalogolnod egy fenyőerdőben, hogy elérd a partot, egyesek emiatt a környékre sem mennek, pedig nincs annál jobb, mint amikor megérzed a sós víz felől érkező szél által felkavart fenyőillatot. A Tripadvisoron közel ezerötszáz értékelésből is 4,5 ponton áll a Cala Violina, sőt azt is megjegyzik, hogy ha megkérdezel egy helyit, hogy mégis melyik a legnyugodtabb partszakasz Toscana régióban, akkor nagy valószínűséggel csak azt mondja, hogy ez. Mármint a Cala Violina.
Naplemente Cala Violinán (fotó: thinkstock)
Szicília: Pulcino-öböl
Na, ide nem lesz egyszerű eljutni: Empedocle kikötőjében kompra szállsz, és elmész Lampedusába, majd túrázol uszkve fél órát a hőségben, hogy elérd a strandot. De megéri: csend, fehér homok, kék víz és végtelen panoráma fogad, amit csak ritkán kell más turistával is megosztanod. A vidék kopár, közel van ide Afrika, a mediterrán övi fákból keveset látni – de ettől még a strand maga csodás. Tengeri cipőt érdemes vinni, nehogy sünbe lépj; a part vadregényes, a strand pedig nem olyan, mint a jesolói kiépített. De hát ez van, Szicília egyik olaszországi régióhoz sem hasonlít.
Pulcino-öböl (fotó: profimedia)
Bidderosa, Szardínia
Itt az ideje másodszor is szigetre menni. A Bidderosa partszakasz távol esik a zajos strandoktól, ahogy a Pulcino-öbölt, úgy ezt is egy jó félórás, negyvenperces túrával kell megközelítened, bár itt nem kopár síkokon menetelsz, hanem egy fenyőerdőben. A partra lépve pont az a jellegzetes, Szardínia környéki karibi kék víz fogad, mint bárhol máshol, és pont olyan lenyűgöző környezet, mint a közeli, népszerű strandokon. Felmerül itt egy kérdés: hol vannak az emberek? Ja, hogy azok máshol henyélnek. Remek, maradjanak is ott.
Bidderosa (fotó: profimedia)
Amalfi-part, Tordigliano
A Nápolyhoz közeli, népszerű és sok esetben elég drága Amalfi-part gyönyörű nyaralóhely, eldugott pontja kevés van. A Tordigliano viszont ilyen, odajutni kétféleképpen lehet: vízi járművel (értsd: jacht, motorcsónak) vagy (már megint, hát itt is?) túrázni kell, méghozzá két teljes kilométert a hegyoldalban. A partszakasz teljesen vadregényes, itt nincsenek turisztikai fejlesztések, és ahol abból kevés van, ott a turista sem sok. Dőlj hátra, és nézz csúnyán a víz felől érkezőkre! Mindkettő kijár két kilométernyi trappolás után.
Mint egy félhold: Chiaia di Luna
Rómát minden évszakban ellepik a turisták, nyáron viszont a rómaiak elmennek Anzióba, és átkompolnak Ponza szigetére, ahol szinte csakis olaszok nyaralnak. A sziget eleve nem zsúfolt, a Chiaia di Lunához pedig le kell ereszkedni (nyugi, kiépített szakaszon) egy 100 méteres sziklafalon. A strandra egyesek kifejezetten a napnyugta miatt járnak, akad, aki szerint még a naplementéjéről híres görögországi Szunionnál is pompásabb a fényjáték.
Chiaia di Luna (fotó: profimedia)
Fontelina, Capri
A Fontelina strand Olaszország egyik kedvelt, de közel sem olcsó szigetén bújik meg a tengerparton. Egy keskeny, a sziklákba vájt sétányon jutsz le, elég kellemes menet. A strand kiépített, így emberek is lesznek körülötted, de tömeg sosincs, mert a hely szűkös, és korlátozottan engednek be. Ha nincs nyugágyad, mehetsz is haza, azaz érkezz még délelőtt 10 óra előtt, hogy legyen. A strand éttermének a felhozatala a szokásos, de a szokásosnál egy fokkal jobban elkészítve. Minestrone leves, tészták és tengeri herkentyűk. Meg halak. Ahogy azt Caprin kell.
Fontelina (fotó: carpi.com)
San Fruttuoso, a Ligúr-tengernél
Olaszország északnyugati részét sem hagyjuk ki a felsorolásból. A San Fruttuoso közel van Portofinóhoz, és annyiban hasonlít a Fontelinához, hogy kiépített strand, szintén kevés vendéggel. Nyugati fekvése miatt a naplemente miatt is szeretik, éttermei közül a Da Laurát ajánlják. A tenger sötétkék, mint a Kvarner-öbölben, a búvárok is imádnak errefelé merülni, ugyanis 17 méterrel a víz felszíne alatt áll A mélység Krisztusa nevű szobor, melyet 1954-ben állítottak. Ámen.
San Fruttuoso (fotó: profimedia)
