Figyelj, mi itt délen még elvagyunk. Jó, persze, van meló, de ha felmennél északra, például Maliába, akkor mást látnál. Ott nem tudnék beszélgetni veled, csak rohangálnék a vendégek, az üvegek, a chipses zacskók és a kassza között, mert nem lenne másra idő. Persze, dolgozunk mi is, de a szezon végén kényelmesen megszámoljuk a pénzt, és hátradőlünk az olívaszüretig. Egy ismerősöm északon visz egy ilyesmi bárt, ő a szezon végén hazamegy, és alszik úgy két hétig, csak enni kel fel. Hulla fáradt, mert leszívja a nyár, és mire felébred, már mehet is az olívafákhoz
– magyarázza a Kréta szigetének déli oldalán fekvő Makry Gialos egyik kávézójának tulajdonosa. A Green Bar a parton van: összesen hat napernyőt adnak bérbe, és van pár asztaluk a pult előtt. Megélnek a forgalomból, azt mondják, a meló kényelmes. Erről szól Kréta déli oldala: a kényelemről.
Éttermek és bárok Makrygialos partján (Fotó: profimedia)
Gyorsan ott vagy
Kréta Görögország második és a Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigete. Írott történelme bőven Krisztus előtt indul, a minószi civilizációval, i. e. 2700 körül. Hányatott sorsú sziget, ültek rajta a dórok, a rómaiak, de még Krétai Emirátus is volt, arab fennhatósággal, sőt a törökök is rátették a kezüket – volt is balhé, akárcsak Cipruson. A második világháború után helyreállt a rend, a hatvanas évek óta a turizmus a sziget egyik fő bevételi forrása.
Budapestről Krétára 3 óra alatt odaérsz. A nyáron zsúfolt, ősztől szellős héraklioni reptér a sziget északi oldalán van, írásunk viszont a déli részre koncentrál, amely egészen más, mint a zsúfolt, elsiófokosodott északi, ahol hatalmas üdülőfaluk és resortok épültek az utóbbi évtizedekben. Jó, persze, szép környék az is, de ha nyugalomra vágysz, délre tarts. A reptértől maximum egy óra autózással odaérsz a helyenként ócska, helyenként renoválás alatt álló, helyenként már felújított, hegyeken átívelő műúton. A görögök vezetési stílusa távolról sem hasonlít a magyarhoz: állat módjára dudálnak, és letolnak az út szélére, ha előzni akarnak, bár ez kétélű, mert te arra gondolsz majd, hogy éktelen nagy bunkók, miközben te hibázol azzal, hogy nem húzódsz az út szélére, ha lassan közlekedsz. Ott ez a ki nem mondott szabály: jobbra húzódsz, és kész, ahogy (remélhetőleg) jobb oldalra állsz egy pesti metrómegálló mozgólépcsőjén is.
Ierapetra (Fotó: Bastian Parschau/Getty Images)
Kréta déli részének központja Ierapetra, télre ide vonulnak vissza a helyiek. Sokan közülük kisebb falvakban üzemeltetnek panziót, esetleg éttermet. A várostól kelet felé haladva egyre kihaltabb a táj, az olívaligeteket sokszor félig megépült épületek tarkítják – a görög gazdasági válság megtépázott egy sornyi fejlesztést a szigeten, a krétaiak közül akkor jó páran le is akartak válni az anyaországról, mondván: meg tudnak ők élni maguk, nem kell nekik Athén, amely csak viszi a pénzt.
Leválás persze nem volt, erről 2017-ben beszélgettem egy zakinthoszi vendéglőssel, aki pusztán annyit mondott: „Na, az inkább egy vicc volt, mégis miből élnének meg?” Erre egy krétai azt mondaná, hogy a turizmusból és az Európa-szerte híres és Európába exportált olívából (bogyó, olaj, minden megy), na meg a zöldségtermesztésből. Krétán hatalmas mezőgazdasági területek vannak, fő csapás a paradicsom, az uborka, a hagyma (hoppá, a görög saláta készen is van), de krumplit és zöldbabot, illetve tökféléket is ültetnek. Hogy ez mind mennyire finom, azt a legkisebb tavernában és a legfenszibb étteremben is megérzed, mert a zöldségimport fogalmát távolról sem ismerik – felhasználnak mindent, ami a szigeten megterem.
Enni márpedig kell
Az előbb felsorolt zöldségekhez tedd hozzá a babot, és nagyjából meg is volnánk a krétai konyha zöldségalapjával. Mellé némi birka, kecske és marha, és hát az elmaradhatatlan sertés, s lőn, ezekkel már majdnem teljes a kavalkád, ehhez már csak a halak, a polip, a kagyló és a rák csatlakoznak. Mivel a sziget kiemelt bevételi forrása a turizmus, a lakók nagy része így vagy úgy, de ráteszi a kezét a bizniszre. Családi éttermekből tengernyit találsz, és tényleg, ha benézel ott a konyhába, akkor látod, ahogy idős asszonyok töltik a fűszeres rizst a kivájt zöldségekbe, vagy olyan szakavatottan boncolják a halat, hogy öröm nézni. Így van ez például a Koutsourasban található Kalliotzina tavernában is. Az étterem közvetlenül a parton áll, a konyha melletti teraszon két öreg fa szűri a napfényt, a terasz előtt pár asztal még kint áll a parton, a sziklás vízbejáró mellett. A Kalliotzina étlapja széles, minden rajta van, aminek egy krétai étlapon rajta kell lennie: a paradicsomos bab, a szuvlaki (a Balatonnál a tűzött, grillezett húst anno rablóhúsnak nevezték), a muszaka (rakott padlizsán, darált birkával a legjobb) vagy a töltött, sült zöldségek. És persze a tzatziki, amit előszeretettel készítenek egy édeskés, csakis Krétán termő uborkából.
Kalliotzina taverna (Fotók: Tripadvisor)
A Kallitotzináról a Tripadvisoron olyanokat írnak, hogy „tökéletes kecskesültet adtak” meg hogy „Krétán elég nehéz rossz éttermet választani, ez viszont jobb, mint az átlag, én ilyen finom halat még az életben nem ettem.” Annyit még hozzáteszünk, hogy ha Budapesten abból a szabályból indulsz ki, hogy az lesz a megbízható kínai étterem, ahol kínaiak is esznek, akkor Krétán a kínait cseréld görögre. A kevés turistán túl ugyanis ide jár az autókölcsönzős, a panziós meg a boltos is, meg az ő távoli rokonaik, akik üdülni jöttek a környék apró falvaiba.
Tömeg? Az micsoda?
Ahol apró falvak, esetleg kisebb városok váltják egymást, ott egyvalamitől biztosan nem kell félned: a hőzöngő, hömpölygő embertömegtől. A déli oldalon eleve kevés egybefüggő, hosszú strandot találsz, így még ha sok is a nyaraló, akkor is szellősen oszlik el. A Koutsourastól pár kilométerre nyugatra fekvő Makry Gialos például ilyen hely. A tengerpart mellett kanyargó főút és a part között átlagosan nyolc-tíz apartmant kiadó épületek állnak, szobáik többsége tengerre néző – a városka honlapján szinte az összes fent lesz.
Az úton találsz pár boltot, egy hentest és egy zöldségest. Az apartmanok nagyjából egyforma minőségűek, luxusról ne is álmodj. Tiszta ágy, tiszta mosdó, hűtő és főzőlap – ennél több úgysem kell, az időt a strandon töltöd attól a pillanattól kezdve, hogy lementél, egészen napnyugtáig. Sötétben a főutca felpezsdül, de tömeg nem lesz, az emberek eloszlanak a tavernákban, a helyiek a To Xanira szavaznak, épülete egy befejezetlen építkezés mellett áll, a parttól 50 méterre. Apuka főz, anyuka és nővére felszolgál, a kevés állandó étel mellett van napi ajánlat – a gasztroforradalmat élő Budapesten egy bisztróseggnyaló szájt már írná is, hogy „természetesen friss, aznap beszerzett alapanyagokat használva állítják össze a déli menüt és a vacsora főbb fogásait, séfjük különös gonddal válogatja össze a zöldségek minden egyes darabját, melyet kedvenc késével vág zsülienre”, de itt csak a szemközti (rokon) zöldségestől hozzák az alapokat, aztán a kézhez legközelebb eső késsel összevágják, és már mehet is a sütőbe, lábosba, éppen, amibe kell. Zöldséges ételeik fűszer nélkül is megállnák a helyüket, de hát erről már fentebb beszéltünk. A környéken a halat halászoktól veszik, halpiacot a kis falvakban nem találsz, a halászok dél tájékán hűtőkocsival járnak körbe, és szórják ki a fogást az éttermekben. Szardínia, durbincs, sügér és rák – leginkább ezeket rendelheted.
Makry Gialoson túl hajtva az eddiginél is belterjesebbé válik a sziget. A parti falvak közül már akad, ahol kifejezetten gazdálkodással foglalkoznak, turistát pedig akkor látnak, ha bérelt autóval áthajtanak rajtuk, miközben megpróbálnak eljutni a keleti szélre, Xerokamposba – ott már tényleg alig vannak emberek.
Makrygialos (Fotó: Profimedia, Alamy)
Amit Makry Gialosról és a koutsourasi tavernáról írtunk, uszkve az összes dél-krétai faluról elmondható. Noha a sziget népszerű, sőt egy sornyi kimutatás van arról, hogy turizmusa egyre csak növekszik (2016-ban például közel 3 millió utas lépett be a szigetre), mégsem drágul. A Tripadvisoron egy kommentelő egyenesen
alulárazott mennyországnak
jellemezte Krétát. Igaza van: a déli részen egy négyfős család közvetlenül a parton, tengerre néző szobával talál apartmant már 60 euróért (hoppá!), egy éttermi étkezés pedig két halétellel és még két főétellel, egy salátával, üdítővel és borral sem kerül többe, mint 35 euró. Az adagok nagyok, a pincérek kedvesek, az árak mindenben barátságosak (még egy egynapos hajóút felnőtt tikettje sem több 25 eurónál), a jó idő október közepéig kitart, a tenger most éppen 24 fokos. Ha van még időd felkapni férjet feleséget gyereket/gyerekeket, és elmenni a nyárba, foglalj szobát. Pár óra repülés, egy bérelt autó és egy óra vezetés, és már ott is vagy.
Azért művelődj is!
Azaz nézz körül a szigeten, látnivaló akad bőven:
Dikteon-barlang – azt mondják, itt született Zeusz. Cseppkőbarlang egyébként.
Gortisz – ősváros, látványos romok.
A Halottak völgye – keleten van, túrázoknak való.
Héraklion, Régészeti Múzeum – nevében a témája. Lelethalom.
Kales-erőd – Iarapetrában, közvetlenül a kikötő mellett.
Knosszosz – itt találod Minótaurusz labirintusát. A területet a XIX. században tárták fel.
Szarakina-szurdok – délen, túrázóknak.
Ha már idáig eljutottál, bambulj egy jót:
