Hogyhogy aztán? Mégis hogy lehet úgy tanulni, hogy nincs hó? Jogos kérdés egy laikustól, tehát kezdjük innen. A Magyarországon működő síiskolák nagy része üzemel tavasszal, nyáron, ősszel és télen is, de égövi adottságok miatt csak télen örülhet némi hónak. A többi (azaz a legtöbb) napon az oktatás egy speciális műanyag pályán történik, amin a gyerekeknek könnyű siklani, a felnőtteknek viszont a nagyobb súly miatt kicsit olyan érzés a csúszás, mintha jeges pályán próbálkoznának. Megjegyzendő: az oktatási díj egy fillérrel nem több, mint egy balett- vagy egy karateóra, és bőven elég két szezont járatni a gyermeket, ha nem akar a szülő belőle műlesikló vagy szlalombajnokot nevelni. Három hónapnyi oktatás 30 és 40 ezer forint között taksál, általánosságban elmondható, hogy ezért az összegért a síiskolák heti két órát adnak, a csoportok létszáma pedig többnyire 8 főnél megáll, hogy minden gyerekkel tudjanak kiadósan foglalkozni.
Hogy a síelést sokan drága sportnak vélik, nem meglepő, mivel jóval több és drágább holmit kell hozzá beszerezni, mint például a futáshoz, a fallabdához vagy az asztaliteniszhez, értsd: síbakancs, síruha, síléc, kötés. De azt is ki kell emelni, hogy ezeket a holmikat egyszer kell megvenni, utána jó 10 évig pihi, évi átlag egy hét síeléssel, nem nagyon kell semmit sem lecserélni.
Jó, de mi van a gyerek cuccával?
Persze, ez is jogos kérdés, mivel a gyerek csak nő, nő, nő, úgy 18 éves koráig folyamatosan csak NÖVEKSZIK. A nagyobb sportáruházak között (Intersport, Decathlon) nem egy gondol rájuk, és rájuk szabott ajánlattal csalogatja a vásárlókat, értsd: egyszer kell náluk bevásárolni, utána évente jelképes összegért vadiújra cseréli a holmit. De, ha az egyszeri nagy beruházást soknak találod, akkor vehetsz használtat pár ezer forintért, vagy bérelhetsz, télre viszont eleve érdemes olyan kabátot venni a kölöknek, ami síeléshez is megfelel, azaz bent tartja a hőt, és nem engedi be a vizet.
Anno egyszerű ruhákkal védekeztek a hideg ellen. Fotó: Fortepan
Na jó, de hova menjek?
Például síelhetsz itthon. A meteorológusok szerint hó szempontjából elég jó tél lesz idén, február közepéig sok hó eshet. Pályák vannak itthon dögivel, Budapesthez közel például a visegrádi Nagyvillám, ami 600 millió forint támogatást kapott 2017-ben. Gutbrod Rezső, a síterep üzemeltetője elmondta, hogy konkrét terveik vannak a sípályák és felvonók fejlesztésére, valamint a hóágyúrendszer szakszerű bővítésére. A tervek között szerepel a tolókaros felvonók cseréje tányérosra, a hóágyúzható sípályafelület megnövelése, valamint sok idelátogató család álma, egy hóágyúzható szánkópálya is. Visegrádon túl is akad pár pályánk, a teljesség igénye nélkül:
A mátraszentistváni Sípark, ahol épült egy négyüléses felvonó, ki is próbáltuk:
A mátraszentisváni pályarendszeren túl az eplényi Síaréna mellett sem lehet szó nélkül elmenni, illetve elsiklani.
A magyarországi síterepekről komplett és részletes lista a Síelők weboldalán található. Egy napi bérlet itthon általában 3 és 7 ezer forint között kapható, de minden terepnek van családi kedvezménye, esti kedvezménye, hétköznapi kedvezménye, szóval bőven lehet böngészni, hogy hova érdemes menni.
És mi van a külfölddel?
Mi itt az NLCafén szeretünk síelni, és volt már szerencsénk bemutatni pár régiót, a 2016/2017-es szezonban például
- Karintiát, ahol a sípályáról egyenesen a 4 fokos Millstatti-tóba merültünk,
- vagy a franciaországi Les 3 Vallées-t, ami a világ legnagyobb síközpontja, 600 kilométernyi kezelt pályával.
A 2017/2018-as szezonban
- Szlovéniában jártunk, az egyszerűen csak Jugoszláv Davosnak aposztrofált bohinji régióban,
- illetve Karintia kezdőknek ajánlott síközpontjait mutattuk be egy videóriportban.
A statisztikák szerint Magyarországról évente 800 ezer ember megy síelni, ebből 500 ezer Ausztriába, a többiek máshova, népszerű úti cél még Szlovénia (ahol közel osztrák színvonal van, de egy fokkal olcsóbban), Olaszország, ahol a Dolomitok környéke megér nem egy, hanem 6-8 misét is, Szlovákia (kezdi hozni a már említett osztrák kvalitást), vagy Svájc, ami tényleg csak a tehetősebbeknek kedvez.
Családi program esetén a szállások és a pályák is adnak kedvezményeket (elég erősen), előre érdemes átböngészni a bérletárakat, mivel egy négytagú család, azaz két felnőtt és két gyerek már olyan kedvezményt kaphat 6 napra, hogy a felnőtt is a gyerekekre szabott tarifán vehet bérletet, sőt egyes síközpontokban annyira gyerekcentrikusak, hogy 10 éves korig ingyen síelhetnek a gyerekek, ilyet Szlovéniában többet is találsz.
Persze, mondhatod így is azt, hogy a síelés még így sem tűnik a világ legolcsóbb sportjának, de ha valaki nem ragaszkodik ahhoz, hogy a hüttékben verje el a lóvét, hanem apartmant vesz ki (Ausztriában egy négyfős család 70-80 euróért/éj is talál) , és képes reggelente 8 perc alatt készíteni pár szendvicset, amit elrak egy hátizsákba, akkor a kaját már meg is oldotta napközbenre, és akkor már az is belefér, hogy anyuka egy forralt bort, apuka egy sört, a gyerekek pedig egy forró csokit kapjanak délben a kifli mellé, a maga üdítőjével pedig mindenki vígan elketyeg estig, mármint: a felvonó zárásáig.
Ideteszünk egy galériát csudijó, kedvcsináló képekkel:
Magyarok kedvencei Ausztriában
Murau-Kreieschberg – A felvonó aljánál lévő szálloda magyar tulajdonú, a hüttékben nem kell tudni németül. Mintha a sarki vendéglőbe mennél.
Lachtal – Murauhoz közel, sok a csákányos felvonó, kedvező bérletárak, olcsóbb pályaszállások.
Obertauern – az árak borsosabbak, cserébe több mint 100 kilométer kezelt pálya, na meg a G2, ami meredek. Külön honlapja van csak annak a pályának.
Semmering – besízni a szezonba, illetve kisízni a szezonból tökéletes, három napnál több már unalmas lehet.
Annaberg – kis központ, Budapesttől 350 kilométerre. Családi terep.
Hochkar – Budapesttől 400 kilométer, durván kanyargós szerpentin visz fel. Könnyen sízhető piros pályák.
Koralpe – kis központ Karintiában, magyar tulajdonú szállodával a pályák aljánál, és mondhatni túl jó ár/érték arányú faházsorral.