A sártól nem félünk, a szemetet hazavisszük – tippek és útvonalak kezdő túrázóknak

A Kékestető megtelt, a Normafa szintén, akárcsak az összes népszerű túraútvonal. Némi tervezéssel és kutatással azonban megúszhatjuk a tömeget, és olyan csodákat láthatunk, amelyeket sosem fedeznénk fel, ha ragaszkodnánk a szó szerint és átvitt értelemben kitaposott ösvényekhez.

Neményi Márton

2021. Január 15.

Tavaly télen, az első hó után, csodálatos napsütésben körbefotóztuk nektek a Normafa túraútvonalát. Jellemzően így nézett ki:

Fotó: Neményi Márton

Két kezünkön meg tudtuk számolni, hány emberrel találkoztunk, teljes volt a béke, és olyan csönd volt, hogy el sem hittük, hogy öt kilométerre vagyunk a Széll Kálmán tértől. Idén is tettünk egy kört, 2021 első hétvégéjén; első (vagy bárhányadik) hó híján a latyakban, csodálatos napsütés helyett a félhomályban. Jellemzően így nézett ki:

Fotó: Neményi Márton

Semmi meglepő nem volt abban, hogy többen voltak, mint a belvárosban, és hogy a frekventáltabb pontokon – mint a híres réteses és a köré épült lángosos-hamburgeres túrázóellátó – mozdulni nem lehetett, a koronavírus ellen védekezni meg még kevésbé. Már hetekkel ezelőtt megkaptuk a hírt, hogy a Normafa melletti parkoló megtelt, lezárták, a túraútvonalhoz akkor is csak busszal lehet feljutni, ha amúgy autóval érkezünk. Aki erősködik, azt rendőrök fordítják vissza, az önkormányzat pedig azt kéri, keressünk kevésbé frekventált kirándulóhelyeket.

A Kékestetőn még durvább a helyzet. A Mátrán felvezető 24-es út például a múlt hétvégén is bedugult, és nemcsak a parkolók teltek meg, hanem konkrétan az egész hegy. Rengetegen voltak, egymás hegyén-hátán szánkóztak, sétáltak, botladoztak a hóban – ami persze örömhír lenne bármikor máskor, most viszont kissé borzongató belegondolni, hogy távolságtartás ügyében az ország legmagasabb csúcsa olyan, mint egy pláza.

Szóval, mint az a fentiekből sejthető, azt szeretnénk mondani, hogy

a Normafára és a Kékestetőre most ne nagyon menjünk, és úgy általában kerüljük a népszerű útvonalakat.

Nem csak a koronavírus-veszély miatt (sőt, azt még így is egész jól el lehet kerülni, lévén, hogy a szabad levegőn vagyunk), hanem azért, mert csordában túrázni nem túl zen. Hangos, nemcsak a saját, hanem mások lába elé is figyelni kell, ez pedig elveszi a lényeget: az elmélyülést, a befelé fordulást. Szóval mindazt, ami miatt az ember a természetbe megy.

Fotó: Neményi Márton

Természetesen nem intézzük el ennyivel; közszolgálati jelleggel adunk pár tanácsot, hogy hova és főleg: hogyan érdemes elindulni, különösen a hétvégén és jó időben. Ebben Nyáry Tamás bronzjelvényes (értsd: profi, a Magyar Természetjáró Szövetség képzését megjárt) túravezető, az Equinox Trekking Club Egyesület egyik alapítója segít. Szerinte az egész helyzetben semmi meglepő nincs: az elmúlt években eleve többszörösére nőtt a túrázók száma, a koronavírus pedig végképp felrobbantotta a „piacot”. Már az első lezárások után is ez volt „az egyetlen szabadtéri elfoglaltság, amely családilag vagy egyénileg engedélyezett volt, ugyanakkor az erőben, hegyekben sétálás nagy mértékben oldja a bezártság érzését”.

Hát hova máshova mentek volna az emberek, ha nem a közeli, ismert kirándulóhelyekre?

A nyári belföldi turizmus is rátett pár lapáttal minderre, az őszi kijárási tilalommal pedig végképp ez maradt az egyetlen legális, nem otthon végezhető kikapcsolódási forma. „Az emberek megtapasztalták, hogy kimenni az erdőbe jó dolog, fel lehet töltődni, ki lehet szabadulni a home office-ból, le lehet fárasztani a gyerekeket, és mivel a korlátozások most sem tiltják, hogy nekiinduljunk a hegyeknek, így általános, elfogadott ténnyé vált, hogy ez a legjobb mozgásforma – fogalmaz Nyáry Tamás. – Sőt az óvintézkedéseket – mint a kötelező távolságtartás – is jól be lehet tartani, már ha nem olyan helyre megyünk, ami zsúfolásig megtelik.”

Első szabály: menjünk egy kicsit messzebb!

Tamás Budapesten él, itt tapasztalja (néha konkrétan) a saját bőrén, mit jelent a zsúfoltság. „Általában a budai oldal parkos részei a legnépszerűbbek, például Margit-sziget, Hajógyári-sziget, illetve a Budai-hegyek városhoz közeli részei, főleg a Normafa és a János-hegy környéke. A kulcs az időjárás és a helyszínismeret.” Tamás úgy látja, nagyon sokan „most csöppentek bele abba, hogy leginkább kirándulva hagyhatják el otthonukat”, persze, hogy a közelbe mennek. Akkor is száraz helyre, főleg most. „Egy kezdő túrázó pedig tart a sártól. Egyrészt azért, mert utána nem kellemes munka kitisztítani a ruházatot, vagy cipőt, másrészt pedig nincs olyan felszerelése, amely alkalmas lenne a sárdagasztásra.”

Második szabály: ne féljünk a sártól!

A Normafán a sétány – amely elvezet az aszfaltút szélén a János-hegy felé – valóban zsúfolásig tele volt több hétvégén is. „Az út másik oldalán az erdőben párhuzamosan vezet egy turistajelzés egy ösvényen. Ott végig tudtam úgy menni, hogy út közben senkivel nem találkoztam. A titok a burkolat. Az ösvényen nincsen szilárd réteg, időnként előfordulhatnak sáros részek, vagy pocsolyák, igaz, egyáltalán nem volt járhatatlan. Ezen viszont könnyen lehet segíteni. Egyszerűen beszerezhető olyan olcsóbb túrafelszerelés, ruházat, amit könnyebb tisztán tartani és nem sajnálunk összekoszolni.”

Harmadik szabály: vigyük haza a szemetet!

Nyilván mondanunk sem kell, hogy ne szemeteljünk – mégis mondjuk. Az egész karantén miatti zsúfoltságban ugyanis a szemét a legnagyobb probléma. „Tételezzük fel, hogy mindenki érzi és ismeri a súlyát a szemét terjedésének a természetben, ezért senki nem dobál szét semmit – fantáziál Tamás. – A parkerdőkben rengeteg helyen találunk szemét-gyűjtőkosarakat, kukákat. A megnövekedett igénybevétel miatt azonban ezek hamar megtelnek, és ilyenkor bőven jut mellé is. Persze felvetődik, hogy sűrűbben kellene üríteni őket, de ilyen mennyiségeknél ez nem könnyű, sőt szinte lehetetlen feladat.” Az állatok ráadásul rájárnak az ételmaradékokkal teli kukákra, és széthordják az erőben. „Máris eljutott a szemét oda, ahová nem szerettük volna. A lehető legjobb megoldás, ha semmilyen szemetet nem hagyunk az erdőben és a kukákban, hanem magunkkal visszük és szelektíven kezeljük otthon. Ha a táskánkban eljutott az erdőig, akkor visszafelé is elfér benne.”

Negyedik szabály: kutassunk, gondolkodjunk!

Nem szeretnénk a béna, passzív-agresszív beszólással élni, miszerint

a Google a barátod,

de tényleg erről van szó. „Ne féljünk elhagyni az aszfaltot, vegyünk egy olcsó túrabakancsot, egy lábszárvédő kamáslit, ami megvédi a nadrágot és a bakancsot is a sártól, emellett könnyen mosható, és fedezzük fel az ország turistajelzéseit. Számos túraleírást lehet találni az interneten, amik egészen részletesen bemutatják az útvonalakat, választhatunk távolságot, szinteket, nehézségi fokokat, sőt, telefonos navigációba letölthető GPX-útvonalakat is kapunk hozzá, amiket aztán lekövethetünk a terepen, így még el se fogunk tévedni.” Tamás már csak tudja, ő a Mozgásvilágnak ír pont ilyeneket; ezekből válogatott nekünk párat.

Igaz, kissé szkeptikus. „Ha most elkezdek útvonalakat felsorolni, akkor csöbörből vödörbe kerülünk, hisz akkor ezeket az útvonalakat fogják sokan meglátogatni és itt alakulnak ki tömegek.” Mi azért bízunk az olvasók józan belátásában és mutatunk pár tuti túrát.

Telki – Anna vadászlak

7 kilométer, 232 méter szintemelkedés

Az agglomeráció egyik legszebb (és nem mellesleg legkönnyebb) túrája ez, amelyen az egyetlen kihívás egy megkerülhetetlen létra. Sebaj, a Budai Tájvédelmi Körzet erdeje és a vadászlak melletti tökéletes piknikhelyszín kárpótol.

Esztergom – Vaskapu turistaház

11 kilométer, 375 méter szintemelkedés

Tamás téli családi kirándulásnak ajánlja a Búbánatvölgy (nem beszélő név!) tavai mentén található útvonalat. Azaz pont most kell felkeresni. A tavak ráadásul könnyen befagynak, ilyenkor a látvány szó szerint káprázatos.

Vérteskert rejtett tanösvénye a Csuka-tóhoz

7 kilométer, 105 méter szintemelkedés

Tamás szerint az egyik legizgalmasabb útvonal a „könnyű” kategóriában. „Úgy indultam neki, hogy végigjárok egy szép tanösvényt, és egy útkeresős kalandozós, felfedezős séta lett belőle. Mindenkinek ajánlom, aki rövid, de kalandos útvonalat keres. Erősen ajánlott a leíráshoz csatolt gps trekket letölteni és használni, mert gyakorlatilag sehol nincsen jelzés, vagy ahol van is, ott egyszer csak elfogy, és megszűnik. Olyan, mintha elkezdték volna kiépíteni és aztán félbemaradt.”

Pusztamarót – Kis-Gerecse kőfejtő

3 kilométer, 117 méter szintemelkedés

Ha csak egy kis laza családi sétára vágytok, tökéletes célpont a Gerecse-környéki kőfejtő, ahol még sziklát is mászhatunk a gyerekekkel, egészen biztonságos körülmények között. Ha májusban indulunk, végeláthatatlan medvehagymaréteken vágunk majd át, otthon tehát pogácsasütéssel vezethetjük le az izgalmakat. Fontos, hogy tényleg a térképen jelzett ponttól induljunk, az erdészeti úton akkor se induljunk el autóval, ha felhúzva hagyták a sorompót.

Jó Pásztor-kápolna és Hársas-tó

11 kilométer, 211 méter szintemelkedés

Tamás ajánlójánál jobbat mi sem tudnánk. „A Vendvidékről érkező Hársas-patak mesterséges felduzzasztásával létrejött Hársas-tó környéke túlzás nélkül kimerít minden olyan tényezőt, ami egy igazán romantikus programhoz kell. Túrázol? Ideális útvonal, vadregényes erdőkkel, a vadonban megbúvó tavacskával. Sportolsz, futsz, kerékpározol? Kis szintkülönbségű lankás dombhátak, árnyas útvonalak, gyönyörű környezetben található pihenőkkel. Nyaralsz, vagy horgászol? Ezt a helyet neked találták ki. Félig horgásztó, de a déli csücskén fenyvesekkel körülvett árnyas szabadstrand várja a fürdőzni, pihenni vágyókat.”

A Kis-Farkas-kői sziklák és a juhász-barlanglakás

12,8 kilométer, 348 méter szintemelkedés

A leghosszabb és a legváltozatosabb túra a listánkon. Vulkáni tufa, barlanglakás, természetes barlang, csodálatos kilátás, némi hegymászás, de ezzel együtt is családkompatibilis program. A juhászlakást egyébként nem a juhászoknak, hanem a juhoknak alakították ki; ezt Hodálynak hívják, és nem más, hanem egy sziklafalba vájt hatalmas istállórendszer. Félhomályban kissé horrorisztikus, de így is gyönyörű.