Joseph Zoettl – vagyis akkor még Michael – egy sörfőző fiaként született 1878-ban, egy bajor kisvárosban. Élete olyan nyomasztóan és szomorúan telt, mintha csak egy szocihorrorokban utazó kortárs magyar író fejéből pattant volna ki. Anyját korán elveszítette, mostohaanyja rosszul bánt vele. Egyszer majdnem vízbe fulladt, egy másik alkalommal meg csúnyán megégett, 1891-ben pedig a nagy európai influenzajárvány döntötte le a lábáról, és okozott nála krónikus szívpanaszokat. Úgyhogy érthető, hogy a további katasztrófákat elkerülendő a rákövetkező évben, mindössze 14 éves korában inkább maga mögött hagyta a kontinenst, és egy csapat német bencés rendi szerzetes társaságában áthajózott az Újvilágba, ahol az alabamai Cullman nevű városka újonnan alapított bencés kolostorában maga is szerzetesi fogadalmat tett, felöltötte a csuhát és a továbbiakban József testvérként szolgálta az egyházat. Többé nem is hagyta el Cullmannt.
Ave Maria Grotto, Cullman, Alabama (fotó: Carol M. Highsmith/Buyenlarge/Getty Images)
Zoettl alacsony, vézna, beteges fiatalember volt, és még egy szerzeteshez képest is szótlan, visszahúzódó természetű. A munkától viszont nem ijedt meg: részt vett a kolostor építésében-tatarozásában, hamar elsajátította az angol nyelvet – noha a német bevándorlókkal teli városban erre nem is lett volna feltétlenül szüksége -, fennmaradó idejében pedig papi tanulmányokat folytatott, mivel arra készült, hogy egy szép napon majd felszentelik.
Ez a nap azonban soha nem jött el. Joseph Zoettl ugyanis a harangláb felújítása közben súlyos balesetet szenvedett, és úgy megsérült, hogy többé nem is tudott teljesen felegyenesedni. Az akkori egyházjog szerint a rokkantság a reménybeli papok esetében kizáró tényező volt, így Zoettlnek le kell mondani az álmairól. Továbbra is szerzetes maradt, és törékeny egészségi állapota ellenére a fizikai munkával sem hagyott fel: ő volt a kazánház felelőse, azaz egész álló nap – állítólag gyakran akár napi 14-17 órában – szenet cipelt és lapátolt.
Ave Maria Grotto, Cullman, Alabama (fotó: Carol M. Highsmith/Buyenlarge/Getty Images)
Hogy a szénhordás monoton, végeláthatatlan unalmát valamelyest enyhítse, József testvér új hobbiba fogott: készített két aprócska grottót (afféle kerti dekorációként szolgáló, pásztoridillekbe illő sziklaüreget) , amelyekbe egy-egy Szűz Mária-szobrocskát helyezett. A bájos kis miniatűrt aztán a barátok eladták a helyieknek, és arra biztatták Zoettlt, hogy csináljon még néhányat. Ő pedig nem is kérette magát: akár egy avantgárd kollázsművész, különféle talált tárgyakból – gyakorlatilag szemétből és törmelékből – gyártotta tovább a törpegrottókat, állítólag több mint ötezer darabot (pontosabban a szerzetes ötezernél hagyta abba a számolást).
Ave Maria Grotto, Cullman, Alabama (fotó: Carol M. Highsmith/Buyenlarge/Getty Images)
Aztán, mintha ennél mi sem lenne természetesebb, 1912-ben felépítette a kolostor kertjében Jeruzsálem miniatűr mását. Ez eredetileg csak a barátok szórakoztatására készült, azonban hamar látogatók tömegeit kezdte vonzani – aminek egyébként a kolostor vezetősége eleinte nem igazán örült.
A valódi folytatásra még jó két évtizedet kellett várni. Egyrészt azért, mert a harmincas évek elején Zoettl már elég idős volt ahhoz, hogy ne bízzanak rá megterhelő fizikai munkát, másrészt meg azért, mert a kolostor végre a rendelkezésére bocsátott egy kis földterületet, ahol végre kiélhette a kreativitását. Innentől kezdve egészen az 1961-ben bekövetkezett haláláig, azaz nagyjából harminc éven keresztül élete nagy művén dolgozott, az Ave Maria Grotto névre keresztelt miniatűr épületegyüttesen, amelybe mintha az egész keresztény világot bele akarta volna foglalni: felépített a egyebek mellett a Szent Péter-bazilikát, a Monte Cassinó-i apátságot,a lourdes-i Lourdi Miasszonyunk Bazilikát, a szentföldet (jó, talán nem az egészet) és még számos kisebb-nagyobb templomot, kolostort és katedrálist, aztán megformázta a Pisai ferde tornyot, néhány európai kastélyt, sőt, a gyerekeknek még egy tündérpalotát is épített Jancsival, Juliskával és egy sárkánnyal (egy megláncolt sárkánnyal, nehogy a kiskorú látogatók megijedjenek).
Ave Maria Grotto, Cullman, Alabama (fotó: Carol M. Highsmith/Buyenlarge/Getty Images)
Mindezt természetesen ezúttal is szemétből, törmelékből és mindenféle limlomból hozta össze, és gyakran kénytelen volt a puszta fantáziájára hagyatkozni, hisz ezeket az épületeket soha nem látta élőben, legfeljebb egy-egy rossz minőségű fotón valamilyen újságban, netán egy képeslapon.
Ave Maria Grotto már bőven az alkotó életében népszerű turistalátványossággá vált, ám Zoettl igyekezett távol tartani magát a felhajtástól. Rendszerint a hajnali órákban dolgozott vagy épp kora este, amikor senki nem járt arrafelé, de ha mégis belebotlott egy kósza látogatóba, inkább úgy csinált, mintha csak kertészkedne; valószínűleg nem nagyon tudott volna mit kezdeni azzal, ha valaki szembedicséri. Halála után a kolostor mindenese, Leo Schwaiger vette át a munkáját, és felhúzott még néhány – kissé kultúridegen – építményt, például egy piramist vagy a kínai nagy falat, hűen követve Zoettl stílusát, így végső soron ezek sem lógnak az összképből. Az Ave Maria Grotto – az amerikai naiv művészet vagy ún. outsider art egyik csúcsalkotásaként – ma is közkedvelt turistacélpontnak, valamint afféle alternatív zarándokhelynek számít.
