Szomorú véget ért annak a rozmárnak a története, aki hetek óta mágnesként vonzotta a turistákat Oslo egyik népszerű kikötőjébe. A 600 kilós tengeri emlős – aki rendszeresen használta napozóágynak a kikötőben dokkoló csónakokat, és néha egyet-egyet el is süllyesztett közülük –, július 17-én bukkant fel a norvég fővárosban, és azóta nemzetközi hírnévre tett szert. Múlt hétvégén ugyanis agyonlőtték, mely döntést a helyi hatóságok azzal indokolták, hogy az állat és az emberek közelsége miatt könnyen veszélyessé válhatott volna a helyzet. Noha a turistáktól hetek óta kérték az illetékesek, hogy ne közelítsék meg és ne zargassák az állatot, az emberek folyamatosan próbáltak interakcióba lépni az emlőssel, sőt voltak, akik még a vízbe is bementek, hogy a közelébe úszhassanak.
Freyát, annak ellenére, hogy károkat okozott a kikötőben várakozó csónakokban, nagyon megszerették a helyiek (Fotó: Tor Erik Schrøder / NTB / AFP)
A rozmár egy alkalommal bekergetett egy nőt a tengerbe, és olyan kép is készült róla, ahol az látszott, hogy egy csoport karnyújtásnyira közelítette meg, amelyben gyerekek is voltak. Az idő előrehaladtával a kikötőben megrongált csónakok száma is nőtt, és az állat egészsége is elkezdett romlani. A folyamatos háborgatás miatt ugyanis nem tudott megfelelő mennyiséget pihenni, és ettől egyre stresszesebbé vált. Elpusztítása jelentős felháborodást okozott nemcsak helyben, hanem világszerte, a norvég halászati felügyelet azonban biztos abban, hogy jó döntést hoztak.
A szervezet igazgatója szerint kollégái alaposan mérlegelték a lehetőségeiket, de végül a legfontosabb szempont az emberek biztonságának szavatolása volt. Hozzátette azt is hogy, a rozmár épségét is veszélyeztette volna, ha erőszakkal próbálják meg eltávolítani a kikötőből. Ennek ellenére több állatvédő csoport is úgy véli, az illetékesek nem tettek meg mindent az állat megmentéséért. Szerintük többek közt jelentős bírságok kiszabásával is el lehetett volna tántorítani az embereket attól, hogy zargassák a skandináv mitológiában a szerelem és a szépség istennője után Freyának elnevezett rozmárt.
Az 1News információi szerint egy magánalapítvány most azon dolgozik, hogy emlékművet állíttasson a rozmárról, aki rövid idő alatt nagy benyomást tett a helyiekre. Valami olyasmit, mint amilyet a közelmúltban emeltek Freya fajtársának Oslótól több mint ezer kilométerre, a Finn-öböl partján található Haminában.
Stena, a finn Freya, aki éhenhalt
A rozmárok védett állatok. Elsősorban az Északi-sark környéki tengerpartok lakói. Nem kis meglepetést okozott ezért, amikor a „finn Freya” július közepén felbukkant a Hamina nevű kikötővárosban. Ez volt Finnország történetében az első eset, hogy egy rozmár kötött ki a partjaikon, és amikor július 15-én ráleltek hosszas tanakodás után, a rendőrség egy szalaggal körülkerítette, majd hagyta, hogy kialudja magát. Hasonlóan norvég társához, Stena is rendszeresen pihent meg a helyi motorcsónakok fedélzetén. A több mint egy tonna súlyú rozmár többször kint ragadt a parton, és olyan is előfordult, hogy belegabalyodott egy helyi horgászhálóba. A kikötővárosban élő Kotkalais család pedig egyik reggel arra ébredt, hogy a Stena a kerti lucfenyőjük alatt fekszik.
A helyiek nagyon megkedvelték, de a rozmár egészsége rövid időn belül elkezdett romlani. Noha a hatóságok az állatvédőkkel közösen megpróbálták elkábítani és átszállítani Helsinkiben található, vadonban élő állatokat ellátó kórházba (Korkeasaari Wildlife Hospital), a rozmár a 130 kilométeres út alatt elpusztult. A boncolást követően az illetékesek arról számoltak be, az állat valószínűleg éhen halt.
Stena emlékművét Seppo Huisman helyi sírkőfaragó készítette. (Fotó: yle.fi)
A történtek nyomán a közösségi médiában napokon keresztül intenzív és heves vita folyt arról, ki a felelős a történetkért. A lakosságtól érkezett támadásokat az állategészségügyi szakemberek visszautasították, és kitartottak amellett, hogy ők mindent megtettek az Stenáért. A téma érzelmi töltöttségét jelzi, hogy Maiju Lanki tengerbiológus kissé ingerülten azt nyilatkozta a helyi sajtónak, hogy
az átlagembernek még az is nehezére esik, hogy a macskájának gyógyszert adjon be, elképzelése sincsen tehát arról, milyen kihívás egy többszáz kilós, stresszes állatot rávenni arra, hogy egyen, ha egyébként magától nem akar.
A Stena emlékére Haminában felállított emlékmű célja, hogy az emberek figyelmét a konkrét eseten túl a természetvédelem fontosságára is felhívja. A város polgármester, Hannu Muhonen szerint, noha a rozmár valószínűleg csak eltévedt, felbukkanása a kikötőben mégis jelzi azt, hogy környezetünk átalakulóban van. Az állatot egyébként, mely köré Finnországban valódi kultusz épült, terv szerint hamarosan a Finn Nemzeti Természettudományi Múzeumban állítják majd ki.
Hol vagy Wally?
Jóval azelőtt, hogy Freya és Stena kifeküdt volna pihenni motorcsónakokra, már nemzetközi hírnévre tett szert Wally. A 800 kilogrammos hím rozmár 2021-ben keltett nagy figyelmet azzal, hogy több helyen is megjelent Nyugat-Európa partjain, főként a Brit-szigeteken. Eredeti feltételezések szerint Wally grönlandi otthonától egy leszakadt jégtömb tetején sodródott el 2000 kilométerre, de a tudósok ma már inkább azt tartják valószínűnek, hogy a rozmár eredetileg Norvégia környékéről származik.
A fiatal rozmárt először 2021 márciusában látták Írországban County Kerry partjainál, majd Walesben bukkant fel, ahol rendszeresen látták pihenni helyi vízi járművek, köztük mentőcsónak fedélzetén is. Májusban a Franciaország nyugati részén található Les Sables d’Olonne-nál állt meg, majd Spanyolországban és Szicíliában állomásozott. A szigeten három hónapot töltött. Utazásai közben több petíció is indult azért, hogy a helyi kormányok, állatvédők és hatóságok segítsenek már valahogy hazajutni az elveszett állatnak. A helyiek egyébként több ízben is lebegő tárgyakat hoztak létre neki azért, hogy a csónakok és hajók helyett inkább azokra feküdjön ki az állat. Egyébként helyi állatvédők mér 2021. augusztusában arra figyelmeztették Corkban az embereket, hogy ne zargassák az állatot, mivel többen veszélyesen közel mentek a tengeri emlőshöz, hogy fényképezkedjenek vele.
Wallyt 2021 őszén Izlandon látták, majd hónapokon keresztül nem volt róla hír. Felreppent, hogy valószínűleg időközben elpusztulhatott, a The Times azonban nemrég arról számolt be, feltehetően Wally az a rozmár, akit nemrég Lettország partjainál, Liepaja település közelében pillantottak meg.
Az igazság az, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a rozmár valóban Wally, viszont akár ő az, akár nem, már önmagában a tény hírértékű, hogy megjelent a balti állam partjainál egy rozmár.
Valdis Pilats, a rigai székhelyű Természetvédelmi Tanács vezető szakértője a Jauns.lv-nek azt mondta, arról, miért tette meg a hosszú utat, igazából csak a rozmár tudna mesélni. A kutató azonban beszélt arról is, hogy a képek összehasonlítása alapján, amik az állatról készültek Lettországban és előtte Dániában, Svédországban, valamint a Németországhoz tartozó Rügen-szigeten és Lengyelország tengerpartján is, sajnos úgy tűnik, egyre rosszabb bőrben van. Sokat veszített a testsúlyából, ami feltehetően azért van, mert éhezik. Valdis Pilats szerint már
eleve az, hogy az állat engedi, hogy az emberek a közelébe kerüljenek, azt jelenti, valami nincsen rendben.
Hazamennének, ha tudnák hogyan
Az, hogy rozmárok és egyéb tengeri emlősök bukkannak fel, adott esetben több ezer kilométerre eredeti élőkörnyezetüktől, úgy tűnik, hogy egyre gyakrabban fordul elő – mondta Tom Arnbom, a WWF természetvédelmi szakértője a svéd állami televíziónak (SVT). Mint kifejtette, rendszerint fiatal egyedekről van szó, akik déli irányba haladnak és legtöbbször egyedül vannak. 2022-ben legalább három-négy ilyen esetről lehetett hallani, s noha a szakértő szerint nehéz egyértelműen megmondani, hogy egy statisztikailag alátámasztható trendnek vagyunk-e tanúi, de az biztos, hogy idén nyáron kiugróan sok esetet regisztráltak a szakemberek.
Fotó: Pixabay
A kutató nyomatékosította, senki sem tudja, hogy mi áll a jelenség mögött, de valószínűleg köze lehet valamilyen formában a klímaváltozáshoz. Ami biztos, hogy a klímaváltozás miatt drasztikusan csökken a jég mennyisége a Északi-sarkvidéken, a rozmárok pedig a jég közelében és a jégen élnek. Ha elolvad, nincsen hova feküdniük, elindulnak tehát, hogy keressenek maguknak új pihenő helyet és közben könnyen el tudnak tévedni. Tom Arnborn rámutatott arra is, hogy a belugák szintén a jég közelében élnek, és ez lehet az oka annak, hogy a közelmúltban egyikük Párizsban, a Szajnában kötött ki és pusztult el.
Ezeknek az állatoknak egyszerűen nem itt kéne lenniük
– jelentette ki.
A rozmárok vastag zsírtakaróval rendelkeznek, ezért a legjobban a hideg vízben érzik magukat. Ugyan egy ideig elvannak a enyhébb környezetben is, hosszú távon ez már nem igaz. A délibb pontokon felbukkanó egyedek idővel – feltehetően elsősorban a meleg okozta stressz miatt– rendszerint lesoványodnak. A másik tényező, amit figyelembe kell venni, hogy ezek az állatok csordában élnek. Egyedül is képesek ugyan egy ideig boldogulni, de alapvetően visszavágynak a kolóniájukba.
A kutató szerint a rozmárok száma fokozatosan nő az Atlanti-óceánban és elkerülhetetlen, hogy az idő előrehaladtával egyre több legyen a Freyáéhoz, Wallyéhoz és Stenáéhoz hasonló eset. Ugyanez igaz bizonyos delfinfajokra is, melyek az délebbi vizekben szintén újonnan megjelenő halakat követik. Tom Arnbom szerint nem lehet tudni, hogy pontosan milyen hatása lesz ezeknek a változásoknak a helyi flórára és faunéra, de mint fogalmazott:
amikor az ökoszisztémát megzavarjuk, a következmények óriásiak lehetnek.
