nlc.hu
Utazás

Interjú Daróczi Csaba természetfotóssal

„Nem a jó kép a lényeg, hanem az odáig vezető út” – Így dolgozik a rekorder magyar természetfotós, Daróczi Csaba

Egy kiállítás kellett ahhoz, hogy az akkor főiskolás Daróczi Csaba úgy döntsön, ki kell próbálnia a természetfotózást. Azóta sok év eltelt, és díjakat díjakra halmoz a fotóival, amik többsége a Kiskunságban, otthona közelében készül.

Daróczi Csaba az elmúlt évek során rengeteg díjat nyert, és 2022-ben igazi rekorder lett, ugyanis az Év Természetfotósa 2022 pályázaton 18 képe szerepelt a legjobbak között, ami a verseny 30 éves történetében eddig nem fordult elő. Mint egy interjúban elmondta, úgy tűnhet, hogy csak a díjak miatt jár ki a természetbe fotózni, és persze egy ilyen költséges hobbi esetén jól jön a pénzjutalom, de nem ezért csinálja, számára ez egy életforma, és szereti az új kihívásokat.

Bár sokan azt gondolják, hogy Magyarország egyik legsikeresebb természetfotósa már biztosan gyerekkorában is kamerával járta az erdőt, mezőt, Daróczi Csabát a tanárképző főiskola előtt nem nagyon érdekelte a fényképezés, ez csak akkor változott meg, amikor egyik barátja elvitte egy kiállításra. „A képek úgy mutatták be a természetet, ahogy még nem láttam. Rádöbbentem, én is szeretnék ilyen pillanatokat átélni, ilyen intim közelségbe kerülni az élőlényekhez. Ezt követően felkerestem a fotóst, aki a képeket készítette, ő pedig szívesen vállalta, hogy segít nekem megtanulni a természetfotózás csínját-bínját” – nyilatkozta az nlc-nek.

Daróczi Csaba természetfotója

Egy korty (Fotó: Daróczi Csaba)

1992-őt írunk ekkor, vagyis ekkor még nem igazán voltak digitális kamerák, Daróczi Csaba is csak bő tíz évvel később vette meg az első ilyen gépét. Persze a technika azóta is hihetetlen fejlődésen ment keresztül, ami egyszerre lehet áldás és átok.

„A technika fejlődése szélesre nyitotta a lehetőségek kapuját. Gondoljunk csak a drónokra, amelyekkel olyan helyeken is tudunk felvételeket készíteni, amiről korábban álmodni sem mertünk, például be lehet velük repülni a mocsarasabb területekre. Ami a hátránya, hogy könnyű elveszni a sok lehetőség között. Ha egy gyerek megkapja a világ összes játékát, egy idő után úgy érzi, nincs mivel játszania, szemben azzal, akinek csak egy játéka van, és egy percig nem unatkozik. Ez a fotósokra is igaz lehet, ha kevés eszközöd van, vagy azok nem a legmodernebbek, az fejleszti a kreativitást.”

Persze számos olyan eszköz van a fényképezőgépen túl, amire ő is gyakran támaszkodik. „A természetfotózás alapja, hogy megfigyeljük, információt szerezhetünk az élőlényekről. Én például szívesen használok vadkamerát vagy kameracsapdát, amivel lehet monitorozni, hogy mikor jár arra vad, mi a szokása. De hasznosak azok a rendszerek is, amelyekkel távolból, az állatok megzavarása nélkül tudom irányítani a gépet, illetve amelyek lehetővé teszik az éjszakai fotózást úgy, hogy nekem nen kell jelen lenni.”

Daróczi Csaba természetfotója

Trigonometria (Fotó: Daróczi Csaba)

És nem ördögtől való a mesterséges fényforrások használata sem, igaz, amikor csak lehet, ő természetes fényforrásokkal dolgozik, és lessátrat is csak akkor használ, amikor a téma megköveteli. 

Ugyan van, amikor kiülök a lesre, és ott töltök órákat, de nem ez a kedvencem. Jobban szeretem, ha a fotózás élményt ad, vagyis aktív természetjárás is egyben.

Mióta elkezdett természetfotózással foglalkozni, persze nemcsak a technika változott, hanem a világunk is, és nem feltétlenül a kedvező irányba, a klímaváltozás, az emberi tevékenység hatására átalakul át a környezetünk is, és ennek más élőlények isszák meg a levét. „Számomra legfájóbb a vizes élőhelyeknek az eltűnése, hiszen a Kiskunságban élek, és testközelből nézhetem végig ezt a folyamatot. Régebben az udvarunk tavasszal tele volt békával. Ott ugráltak össze-vissza, most viszont meg sem tudom mondani, mikor láttam utoljára barna varangyot az udvaron.” 

Daróczi Csaba természetfotója

Sóballa (Fotó: Daróczi Csaba)

És mit lehet tenni? Daróczi Csaba úgy véli, a természet szeretetét nagyon korán bele kell nevelni az emberekre, és a természetfotózás is segíthet ebben.

A felnőtt embereket nagyon nehéz elérni, persze nem lehetetlen, mint az én esetem is mutatja, de nyilván gyermekkorban a rácsodálkozás öröme sokkal nagyobb, ezért is kellene itt kezdeni. Ha sikerül elérni, hogy a gyermek felelősséget érezzen a környezete iránt, ezt másoknak is továbbadja majd. Pedagógusként én is megteszem, amit tudok, például van is egy kis fotós csoportom.

Sokat számít persze az is, hogy milyen környezetben nőnek fel. „Vidéken a gyerekek sokkal közelebb vannak a természethez, így kevésbé csodálkoznak rá egy fecskére, vagy bármilyen állatra, amit mindennap látnak. Egy városi gyermeknek viszont óriási élmény, ha elviszem őket a közeli tóhoz, ahol nagy kócsagok veszik körbe őket.” 

Daróczi Csaba, aki tanárként dolgozik a helyi általános iskolában, kétgyermekes apuka is, így felmerülhet a kérdés, hogyan tudja beosztani az idejét, hogy mindenre és mindenkire jusson idő. „Ma reggel másfél órát voltam kint, és sikerült lefotózni egy csodaszép vörös gémet. Mire elromlottak a fények, már indulnom is kellett. Az a szerencse, hogy hajnalban, illetve estefelé a legjobbak a fények, ilyenkor mozgolódnak az állatok is, így a munkaidő alatt egyébként sem fotóznék. A családom pedig mindenben támogat. Persze kicsit fárasztó néha, főleg, ha éjjel kell fotóznom, de egy kis alvás helyre tud billenteni.”

Daróczi Csaba természetfotója

Fotó: Daróczi Csaba

Talán kevesen gondolnák, de a természetfotósoknál a munka oroszlánrészét az előkészületek teszik ki, és lehet, hogy egy jól sikerült kép vagy éppen sorozat mögött hosszú hónapok munkája van.

„Volt, hogy fél éven keresztül üregi nyulakat fotóztam, a végén úgy megszokták, hogy ott vagyok, hogyha lefeküdtem, akkor odajöttek mellém. Hihetetlen volt, hogy ilyen közelről tudtam fényképezni ezeket az állatokat. Hasonlóan katartikus élmény volt az is, amikor egy szikes tóban a kis lilék nászát fotóztam. Egész nap ott bosszankodtam, hogy nem csinálnak semmit, majd amikor este nyolckor a legszebb fények voltak, kijöttek elém három méterre és csodás násztáncot adtak elő. Hasonlóan szerencsés véletlen volt az is, amikor egy vaditatóhoz odajött egy őz inni. Olyan közel volt, hogy a feje alig fért bele a képbe, és amikor már tüzesre lőttem a gépet, az őz elé beszállt két méterre egy örvös galamb. Ez persze csak pár példa, mert rengeteg hasonló élményem van.”

Daróczi Csaba természetfotója

Fotó: Daróczi Csaba

Sok fotósnak van bakancslistája arról, hogy hova szeretne eljutni, milyen témákat szeretne mindenképpen lefotózni, Daróczi Csaba nem tartozik közéjük, ő folyamatosan járja a természetet, és mindig talál valamit, amit szívesen megörökít. „Ha ott az ugartyúk, akkor természetesen lefotózom, de én mindig abból élek, amit éppen találok. Kiskunságon egy 30 kilométeres könnyű körzetbe fotózom itt a lakóhelyem, Soltvadkert környékén. Ez azért is jó, mert így bármilyen témához vissza tudok menni. Fél órán vagy maximum egy órán belül bárhol ott vagyok, és nem mindegy, hogy egy fotósnak mennyire messze kell menni, mennyi ideje van dolgozni egy témán.”

Daróczi Csaba természetfotója

Elemek (Fotó: Daróczi Csaba)

Ha megvannak a fotók, azzal még nem ér véget a munka, a képeket kiválogatni nem könnyű, hiszen mindegyik képhez fűződik egy személyes élmény, ezt nem tudja az ember figyelmen kívül hagyni. És persze az is befolyásolhatja egy kép értékét, hogy mennyit dolgozik vele. „Lehet, hogy úgy érzed, életed képét készítetted el, majd megmutatod valaki másnak, elküldöd egy pályázatra, és csak megvonják a vállukat. De ennek az ellenkezője is előfordulhat. Van, hogy a pusztában sétálgatva csak kattintok egyet, és megyek tovább. Az így készült kép viszont lehet, hogy másoknak egy nagyon meghatározó fotó lesz, úgyis, hogy nekem semmi érzelem, semmi élmény nem fűződik hozzá. És persze nyilván vannak olyan képek, amik magukért beszélnek, tehát ott nincs vita.”

Az egyik kép, aminek nem tulajdonított nagy jelentőséget, A csőr volt, és végül ez a fotó lett az, amit világszerte a legtöbben megvásároltak, amit több országban is kiállítottak, a 2020-as Wildlife Photographer of the Year Highly Commended lett, ami azt jelenti, hogy kategóriájában bekerült a legjobb öt fotó közé. Persze azért volt olyan pályázati anyag is, amit valahol az első körben kiszórtak, máshol pedig ugyanez a kép fődíjat kapott. Ilyen volt A halak csillagképe, ami egy soltvadkerti tóban készült.

Daróczi Csaba szerint sok minden függ a zsűritől, éppen mit értékelnek, vannak, akik inkább a dokumentarista képeket kedvelik, vannak, akik pedig azokat, amelyek művésziek.

Nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mitől lesz jó egy természetfotó. Mindenkinek más az elvárásai vannak. Így van ez a zenénél is, lehet, hogy én inkább Wagnert hallgatok Mozart helyett, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mindkettő kiváló zeneszerző, csak nekem éppen az egyik munkássága jobban tetszik

– teszi hozzá. 

Daróczi Csaba természetfotója

A csőr (Fotó: Daróczi Csaba)

Ami biztos, a magyar természetfotósok nagyon jól szoktak szerepelni a külföldi fotópályázatokon, versenyeken is, nemrég például Spanyolországban és Olaszországban is hazai versenyzők vitték el a kategóriák felét. Daróczi Csaba szerint az, hogy ilyen szép eredményeket érnek el, valószínűleg annak köszönhető, hogy a lehetőségeik elég korlátozottak, ezért kreatívnak és találékonynak kell lenniük, és egymástól is nagyon sokat tanulnak. 

Azoknak, akik fontolgatják, hogy csatlakozzanak ehhez a közösséghez, Daróczi Csaba a következőket üzeni. „Nem lesz belőlünk azonnal természetfotós, rengeteg türelem, kitartás, tanulás, szorgalom és alázat kell ahhoz, hogy valaki eredményeket érjen el.  Nemrég tartottam is egy előadást arról, hogy a természetfotózás hogyan fejleszti az embernek a személyiségét. Úgyhogy azt javaslom a fiataloknak is, hogy először is ezeket a dolgokat sajátítsák el, és ne várjuk az azonnali sikert. Persze látom a gyerekeken, akiket tanítok, hogy erre vágynak, így állnak hozzá, de mindig el mondom nekik, ha szerencséjük van, akkor talán azonnal jönnek majd az eredmények, de muszáj hosszú távon gondolkodni.”

Daróczi Csaba természetfotója

Fotó: Daróczi Csaba

Nyilván az is számít, hogy kinek mi a célja a természetfotózással, abszolút hobbiként kezeli, vagy szeretné magasabb szinten űzni azt, fotópályázatokon és -kiállításokon részt venni. „Természetesen nem mindenkinek kell ezt választani, de fontos, hogy mindenki találja meg a saját útját. Az nagyon rossz dolog, ha valaki elkezd másokat másolni, és azt gondolja, hogyha ez megy neki, akkor jó lesz. Gyakorlásképpen persze működhet, de utána tovább kell lépni. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy próbálja meg maga felfedezni a természet szépségeit. Mindeközben persze egyre több lehetőség van arra, hogy valaki csak beüljön egy előre elkészített lessátorba, ahol igazából mást sem kell tennie, csak megnyomnia egy gombot. Ettől nem lesz valaki jó természetfotós, végig kell menni az egész folyamaton, ez egy életérzés, vagyis nem a jó kép a lényeg, hanem amíg eljut odáig az ember, hogy az elkészüljön.” 

A közösségi oldalak megjelenése természetesen hatással volt a fotózás világára is, de nyilván nem szabad elhinni mindent, amit ott látunk, főleg, hogy most már a mesterséges intelligencia is tud olyan képeket készíteni, amelyeket nem lehet megkülönböztetni az ember által készített fotóktól. Daróczi Csaba elmondta, ő néhány kivételtől eltekintve nem is nagyon követ fotósokat a közösségi oldalakon.

Nem akarom, hogy befolyásoljanak a különböző trendek, szeretek a saját fejem után menni, a saját elképzeléseimet megvalósítani

 – teszi hozzá.

Daróczi Csaba természetfotója

Lebegés (Fotó: Daróczi Csaba)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.