Meglepő, de a levendula korábban egyáltalán nem volt elterjedt Magyarországon. Olyannyira, hogy a múlt század első feléig – hasonlóan sok más fontos gyógynövényhez – csak kolostorokban nevelték értékes és gyógyító erejű illóolaja miatt.
Így fest ma a pannonhalmi levendulás a Szent Márton-hegyen
A szerzetesek manufakturális körülmények között, a középkori eredetű kolostorkertekben termesztettek – elsősorban a kiszámíthatóság miatt – gyógynövényeket: zsályát, rutát, izsópot, a 17. századtól pedig levendulát is. A régi korok szerzetesei nagy gonddal gyűjtötték a gyógyításhoz szükséges növényeket, hiszen a gyógyítás kezdettől fogva a monostorok fontos szolgálatai között szerepelt. Pannonhalmán például már 1201-ből van erre vonatkozó oklevél a levéltárban. A Szent Márton-hegy keleti lejtőin található gyógynövénykert különlegessége, hogy ez már a középkorban is megművelt terület volt, és jól átvészelte az évszázadok viharait. A szerzetesek híres és nagy gonddal ápolta gyógynövénykertjeinek kincsét szélesebb körben azonban csak az 1920-as évektől ismerhették meg hazánkban, amikor Bittera Gyula, a kor neves gyógynövényszakértője több ültetvényt is kialakított egyházi földterületeken.
Látogatók Pannonhalmán, az apátság levendulás kertjében. Nemcsak a növényről, de a belőle nyert értékes illóolajról és a levendulás kozmetikumok készítéséről is sokat tudhatunk meg itt.
Ha ellátogatunk ebbe a gyönyörű kertbe, csodálatos, dús bokrokban termő, egészséges levendulamezőt és csuhás barátokat is láthatunk itt, akik illóolajokhoz, gyógykészítményekhez és kozmetikumokhoz használják fel az apátság manufaktúrájában a jellegzetes, lilás virágzatot.
Ezek a fő fajták
Ha úgy döntesz, hogy levendulát ültetsz, először ki kell választanod a két fő, áttelelhető fajtából azt, amelyik neked megfelelőbb. Ezek közül az egyik a francia levendula (Lavandula angustifolia). Orvosi levendulának, keskenylevelű levendulának vagy közönséges levendulának is hívják ezt, és ez a fajta az, amelyet Bittera Gyula a Tihanyi Apátságtól bérlet földterületeken meghonosított. Mint a neve is mutatja, Franciaországból származik, és az ottani melegebb, naposabb klímának köszönhetően az aromája finomabb, értékesebb és gyógyászati szempontból is jobb az angol levendulához képest, amely a másik elterjedt fajta hazánkban. Gyorsan bokrosodik, télálló, és akár 40-50 évig is elél. A kifejlett növény magassága virággal együtt 60-80 cm, a bokrok átmérője 50-100 cm is lehet. Levele hosszúkás, 3-4 mm széles, 2-3 cm hosszú, ezüstös zöld színű. Virágzata hengeres, 6-8 cm hosszú, színe a sötét kékeslilától a fakóbb ibolyakékig változhat. Az időjárástól és környezettől függően június elejétől egészen július végéig számíthatunk a virágzására.
A másik „opció”, az angol levendula (Lavandula intermedia) fagyra érzékenyebb, és talaj, valamint víz tekintetében is igényesebb. Ennek az aromája sokkal markánsabb, illata pedig erősebb és fanyarabb a franciáénál, és nagyobb mennyiségű olaj sajtolható ki belőle. Erőteljesebb növekedésű, magot nem hoz, csak tőosztással szaporítható. Virágzata tömött és hegyes, színe jellegzetes levendulakék, és körülbelül egy hónappal később nyílik, mint a francia levendula. Levelei ezüstösebbek a franciáénál.
A két fő fajta mellett kapható még egy harmadik is, a spanyol vagy más néven olasz levendula (Lavandula stoechas). Ez egyre népszerűbb manapság azok között, akik balkonon nevelnek növényt, mivel jól bírja ezt a tartást. Jellegzetes, tollas virágzata szabad körülmények között a francia levendulával egy időben jelenik meg. Kevésbé fagytűrő, mint a francia levendula, ezért célszerű konténerbe rakni, télen pedig fagymentes helyen tárolni.
A levendula gondozása egyszerű, főleg ahhoz képest, hogy ez a gyönyörű növény milyen sok örömet ad a gazdájának
Könnyű vele bánni
Mint azt már említettük, ha levendulát nevelsz, nem lesz túl sok teendőd. Ez a növény ugyanis nem túl igényes, kártevői nincsenek, permetezésre nem tart igényt, szabadföldi termesztésben a természetes csapadékon kívül öntözésre nincs szüksége, és a talajjal kapcsolatban sincsenek különösebb „elvárásai”. A meszes, agyagos, tápanyagokban szegény földet kifejezetten szereti, de más talajokban is szépen fejlődik – kivéve azt, amely jól tartja a vizet. A pangó víztől ugyanis a levendula hamar rothadásnak indul. Kifejezetten kedveli viszont a meleget és a napfényt, ezért érdemes olyan helyre tenni, amely a rózsának már bevált, már csak azért is, mert intenzív illata távol tartja a rózsabokroktól a tetveket és a hangyákat. A levendula jól érzi magát a fűszernövények társaságában is, így például a kakukkfű vagy a menta kifejezetten jó „szomszéd” neki. Nevelhető belőle terebélyes bokor, de metszheted úgy is, hogy fácskává nője ki magát – mindkét alakban szép dísze lehet a sziklakerteknek. Betegség ritkán támadja meg, legfeljebb gombás betegség jelentkezhet esős, párás időben.
Az ültetés
A legtöbb kerti növénnyel ellentétben a levendulát nemcsak ősszel ültetheted, hanem fagymentes időben bármikor – vagyis tavasztól késő őszig. A legalkalmasabb időszak azonban a szeptember közepétől november elejéig tartó mintegy 45 nap. A kiültetendő palántákat érdemes tapasztalt, gondos kertészettől beszerezni – például ha Pannonhalmán jársz, az apátság Gyógynövénykertjéből biztosan kitűnő darabokat kapsz majd.
Ha cserepes levendulával dolgozol, jól öntözd be a növényeket ültetéskor, és az azt követő hetekben külön is öntözd meg őket, ha az időjárás csapadékmentes. Ha szabad gyökeres növényeket ültetsz, akkor még fontosabb a növekedés elindulásához és begyökeresedéshez a megfelelő mennyiségű víz. Az ilyen növényeket ültetés előtt mártsd iszappépbe, és jól iszapold be.
A levendula megszárítva kitűnő illatosító, rovarriasztó, és remek dekorációs alapanyag, arról nem is beszélve, hogy gyógynövényként és kozmetikumként is igen hasznos
Tavasszal csak cserepes, földlabdás növényt ültess. Ha nyáron szeretnéd létrehozni a levendulás kerted, akkor számíts rá, hogy árnyékolást kell neki adnod, mert ilyenkor a perzselő nap elpusztítja a növendék levendulákat, ha közvetlenül éri őket. Ügyelj arra is, hogy nyáron is csak földlabdás növényt ültess!
Ha több növényt ültetsz, akkor 50 centiméteres tőtávolságot hagyj, hiszen a levendula akár egy méter széles bokrot is képes növeszteni. Szegélynövényként használva ez a távolság 30 centire csökkenthető.
Szabadföldes ültetésnél – tehát ha kertbe teszed a levendulát – a következő módon kell eljárni.
1. Ásd ki az ültetőgödröt, majd szórj bele egy kevés érett komposztot vagy istállótrágyát, erre pedig néhány marék földet, hogy a növény gyökere ne érintkezzen közvetlenül a trágyával.
2. Az ültetőgödörből kiásott földhöz keverj néhány marék homokot és kavicsot. Ez különösen akkor fontos, ha a kertedben kötött, agyagos a talaj.
3. Vedd ki a levendulát a cserépből, tedd a gödörbe, temesd vissza, és a földet jól nyomkodd meg a töve körül.
4. Öntözd meg.
5. Néhány hétig folytasd az öntözést, hogy a gyökerek kifejlődjenek.
Ha balkonra ültetsz levendulát, akkor sem bonyolultabb az eljárás.
1. Válassz nagyobb edényt, hogy nyáron ne kelljen sokat öntözni a növényt, illetve hogy télen ne fagyjon át olyan könnyen a föld.
2. Tegyél bele virágföldet. Ehhez is keverj homokot és kavicsot is (3 rész virágföld – 1 rész homok – 1 rész kavics), hogy biztosítsd az ültetőközeg jó vízáteresztő képességét.
3. Ültesd bele a levendulát, fedd be földdel a tövénél, és tömörítsd be nyomkodással a földet.
4. Öntözd meg. A cserépben hamar kiszárad a föld, ezért a cserepes levendulának nagyobb a vízigénye, mint a kertben nevelt társainak, így rendszeresen locsolnod kell majd. Az öntözés során figyelj arra, hogy a táljában ne álljon a víz, és mindig várd meg, hogy a földje kiszáradjon, mielőtt vizet adsz neki.
A leszüretelt virágzatot szárítást után kis vászonzsákokba érdemes kötni, hogy szellőzni tudjon és sokáig elálljon
A levendula metszés
A levendula sajátossága, hogy idővel felkopaszodik, ami jelentősen lerontja az esztétikai értékét. Rendszeres, évenkénti egy metszéssel azonban fiatalos és szép marad a növény.
A metszést már az első évben megkezdheted: ha ilyenkor levágod a virágbimbókat, akkor a következő évben nagyobb bokrod lesz. A spanyol levendulának és a francia levendulának akár a harmadát, felét is visszametszheted, de ennél többet ne vágj le, mert a szárak elhalnak.
A metszést tavasszal, kora nyáron (virágzás után) és ősszel is elvégezheted, de ha ősszel kerül rá sor, figyelj, hogy még jóval a fagyos idők beállta előtt elvégezd ezt a munkát.
Ha több évig nem metszed a levendulát az ültetés után, lehet, hogy az első metszést nem fogja túlélni. Ha nem látsz ilyenkor a fás rész alatt zöld hajtásokat, akkor el se kezdd a metszést: a legjobb, ha egyszerűen kiásod a felkopaszodott bokrot, és újat ültetsz helyette. Ha viszont vannak új hajtások a fás rész alatt, akkor elkezdheted óvatosan metszeni úgy, hogy a fás részbe ne vágj bele. Ezt követően minden évben egy kicsivel többet visszavághatsz, de mindig csak annyit, hogy a fás rész sértetlen maradjon.
Levendulás finomságok!
- A legfinomabb nyári hűsítő: mentás, citromos levendulaszörp
- Indul a levendulaszezon: süss levendulás muffint!
- Várd a tavaszt levendulás lattéval!
Szponzorált tartalom
