“Nem szóltál, hogy bánt, ha így beszélek veled, máskor védd meg magad kicsit jobban!” “Ha felveszed ezt a szoknyát, jó hogy lehúzom, még akkor is, ha tudom, hogy rossz kedved van! Mire számítasz?”
Elképesztő, hogy most is tartja magát sokaknál az a nézet, hogy egyrészt a gyorsan kapható nő olcsó, másrészt pedig ha csak arra használják, amire kínálja magát – ez mondjuk sok minden lehet, szex, kapcsolat, életbiztosítást, menza stb. –, akkor vessen magára, hiszen ő nem becsüli magát, tőle csak elveszik azt, amit felkínált.
Ő adta ugyanis a testét, az életét, a főztjét, a szeretetét, akármit, a férfi meg természete szerint elvette azt, mit tehetett volna. Éhes is volt, kívánta is, ilyen is a természete ősidőktől fogva, mert ugye terjeszkedni szeret, a spermák, azok összevissza törekednek,
éhes is folyton, meg mamut sincs már, amit vadásszon, mit is tehetne hát?
…ismerjük az evolúciós érvelést. Elvette, amit felkínáltak, annak a hibája, aki kínálta. “Talán nem kellett volna azt a rövid szoknyát magadra venned meg, a szájadat is olyan színűre festeni.”
Erre az érvelésre csak egy reakciót tudunk elképzelni: a totál értetlenségét.
Hogy mi vaaaaaan? – ezt.
Mármint nyilván igaz. Nyilván vannak nők, akik azért mennek bele egyéjszakás kalandokba például, mert reményvesztettek, mert mást akarnak, de azt hiszik, úgysem kaphatják meg, vagy mert annyira kívánják a szexet, hogy nem bírnak magukkal, és az esetek egy része talán abból fakad, hogy nem tisztelik magukat. Az esetek másik része meg abból, hogy éppen ehhez van kedvük aznap, és megengedik maguknak azt, amihez kedvük van. De igen, van, hogy az éjszakán kívül egy rossz kapcsolatba is azért mennek bele, meg azért sütik meg a tortát, amit nem akarnak, azért vasalják ki a nadrágot, azért éjszakáznak egyedül, azért veszik fel a szexi fehérneműt, amivel szórakozni valójában már semmi kedvük,
és ezer dolgot azért csinálnak, hogy hátha megszeretik őket.
Nem valami jó dolog. Olyan dolog, amin jó lenne, ha változtatnának a saját maguk érdekében. Mert az ő felelősségük, hogy tudjanak egy helyzetre nemet mondani, amit nem akarnak, és ne csábítsanak mást olyanra, amit ők nem is kívánnak annyira. Hogy felismerjék a valódi érdekeiket és a valódi értéküket.
De azért itt nem áll meg a történet!
Olcsó duma, hogy azért tettem, mert illegette magát, és láttam, hogy úgyis menni fog. Hogy ő kezdeményezett meg egyébként is úgy nézett ki, hogy AZT akarja. Tudom, a szeme is úgy állt meg a harisnyája is.
Egy szépen elkészített sütike volt, be kellett kapni, nem tehettél róla!
Hát egyébként meg de. Mert egy ilyen helyzetben éppen két ember hozott döntést: az egyik, aki adta magát, a másik, aki elvette, amit adtak. Az egyik, aki beengedte a másikat az ágyába, az életébe meg a testébe, a sütike, aki – önhibájából is kissé másnak adta ki magát, mint ami – és a másik, aki meg belement mindezekbe. Ez éppen két ember felelőssége volt, és a legbosszantóbb, amikor sok férfi ezt egyáltalán nem látja be. Hiszen “ő akarta”. “Csak éltem a lehetőséggel.” Igen, ez az. Vagyis ketten csináltátok. Éppen ugyanakkora a felelősséged, mint az övé. Elismerem, hogy nehéz lehetett ellenállni, de felnőttek vagytok mindketten, nem?
Itt most nem bántalmazásról beszélünk, hanem közös megegyezésen alapuló eseményekről, szóval ha lefeküdtél egy nővel mondjuk, aki erre csábított, bár tudtad, nem csak ezt akarja, az szerintem nem akkora baj. Nem feltételezem, hogy bántottad, hogy olyat tettél vele, amire egyértelműen megmondta, hogy ne tedd, hanem – feltehetőleg – igyekeztetek örömet nyerni a dologból mindketten. Végső soron. Csak más reményekkel, más hozzáállással. Kicsit rosszabb, ha egy romboló kapcsolatba mentetek bele mindketten, amelyikben ő kiszolgált, te meg hagytad, hogy kiszolgáljon.
De nem feltétlenül az a baj, hogy megtörtént, hanem az, ha azt mondod, ő akarta, ő az oka. Hogy neki kellett volna gondolkoznia, ha mást akart és belül kétségbeesett volt. Hogy ő vessen magára. Mert az, hogy hagyta magát, az nem érv. Az soha nem elég érv. Nemcsak a bántalmazásra nem elég érv, hanem a mindennapi, apró kihasználásra sem. Persze néhány dolgot érdemes tisztázni. Már ha nem lenne evidens.
Például hogy nem kell kétségbeesettnek lenni ahhoz, hogy valaki egy éjszakát akarjon mással eltölteni.
Még az is lehet, hogy tiszteli magát, nem? És hogy a fenti elv – persze – visszafelé is érvényes. Egy férfit sem jó megalázni attól, mert hagyja magát. Mert nyilván megtörténik, csak ritkábban hangzik el, és nincs rá fejlett, evolúciósan megalapozott érvkészletünk, de van, aki megteszi.
Ráadásul ki nem csinált még hasonlót? Te még soha, de soha nem mentél túl határon, amikor nem kellett volna? Nem szóltál be egyszer sem, amikor tudtad, hogy a másik úgysem mer visszavágni, nem kértél mást olyanra, amit tudtad, hogy nem akar megcsinálni, de neked megteszi? Nehéz nem elvenni azt, amit szeretnénk és az arcunk elé tolják. De meg lehet próbálni kedvesen otthagyni. Esetleg megnézni, mi is rejlik a másik gesztusa mögött. Ha pedig mégis elvesszük, akkor ér vállalni a felelősséget.
Van saját történeted? Írd meg nekünk az anyamborogass.blog@gmail.com címre, és mi közzétesszük az anyamborogass.cafeblog.hu oldalon.
