A Pieces of a Woman egy saját színdarabod alapján készült. Mesélnél arról, hogyan kapcsolódik a film a darabhoz?
A darabot a varsói TR Warsawa színháznak írtam, akikkel immár több éves a munkakapcsolatunk. Ez egy viszonylag kicsi, de nagyon erős társulattal rendelkező színház. Jópár évvel ezelőtt rendeltek meg tőlem egy darabot aztán felkértek egy újra. Ebből lett a Pieces of a Woman című színdarab – amely azonban csupán két jelenetben egyezik a filmmel. Igen laza a kötelék a darab és a film között.
A darabot Mundruczó Kornél rendezte Lengyelországban. Hogyan kezdtetek rajta közösen dolgozni?
Hosszú ideje, sok anyagon keresztül foglalkoztam a traumafeldolgozás témájával, így sok jegyzetem is született róla. Ezek közül olvastam fel párat Kornélnak, akiben felmerült, hogy ebből is inspirálódhatna a varsói anyag. Kornéllal sokszor választunk közösen témát, vagy egyeztetjük egy-egy anyag dramaturgiai fordulópontjait – ez ebben az esetben is így történt. Az írás azonban az én reszortom. Kidolgoztam, és megszületett a két jelenet, amelyek később a film tartópilléreivé is váltak. Nyilván hozzájárult az ebbe vetett hitünkhöz, hogy az előadás több díjat is bezsebelt, sőt még az Avignoni Fesztiválra is meghívást kapott – ami azonban a pandémia miatt elmaradt.
Wéber Kata forgatókönyv író
Ez egy univerzális történet?
Lehetséges. Ugyanakkor a magját sokkal inkább a gyász- és traumafeldolgozással kapcsolatos személyes történeteim alkotják. Ezek az én személyes anyagaim egy fikciós történetbe bújtatva.
Szóval nem önéletrajzi lesz a film, „csak” nagyon személyes?
Nehéz megfogalmazni, hogy mennyire az enyém és mennyire nem az enyém, mert a filmben elmesélt történet nem velem történt meg, de nagyon sok ponton találkozik az életemmel. Kornél pedig közelről ismeri az én veszteségeimet, így ő is tudott kapcsolódni hozzá.
Miről szól számodra ez a történet?
Egy veszteség feldolgozása nagyban függ attól, hogy valaki milyen családba születik, és ott mik a traumafeldolgozás hagyományai. A dédanyád, a nagyanyád és az anyád veszteségeit még öntudatlanul is magadban hordozod és nagy kérdés, hogy te is ugyanazt az utat járod-e be majd, amikor téged veszteség ér. Számomra ez a perspektívája volt rettentő érdekes ennek a történetnek, erről akartam beszélni. Azt viszont nem mondanám, hogy ez lenne a történet mondanivalója, ugyanis én nem nagyon szeretem, ha valaminek üzenete van. Inkább csak azt mondom, hogy ez foglalkoztatott. Sok olyan helyzettel találkoztam, amikor nők képesek voltak felülemelkedni a traumáikon és tragédiáikon, és nem követték azt a mintázatot, amit a családjuk és a társadalom elvár tőlük. Óriási társadalmi nyomás van azokon a nőkön, akik elvesztik a gyereküket. Rengeteg a tabu és az elvárás. Pedig képtelenség meghatározni hogyan kell túlélni. Nagyon sokféle módja lehet a feldolgozásnak. A filmünk főszereplője számomra egy pozitív hős, egy túlélő, így az én szememben ez a film túlélődráma.
Ez egy kamarafilm?
Noha egy filmben sokszor leginkább pénzügyi kérdés, hogy mennyi külsőd van, itt inkább a történet természetrajza is indokolta, hogy nem annyira barokkosan gazdag a vizualitása, mint mondjuk a Jupiter holdjának volt. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének külsők és az is igaz, hogy amikor Montreálban forgatsz a tél közepén mínusz 28 fokban, amiben fél óra után nem tudod kinyitni a szemedet, mert összefagy a szempillád, az orrlyukad meg beragad, az nem túl funky.
Magyarországon miért nem mutattátok be a darabot?
Egyszer már volt róla szó. De egyelőre megelégednék vele, hogy filmet készítettünk belőle. Ha őszinte vagyok, nem szeretném ezt az anyagot ki- és túlhasználni. Biztosan eljön majd az ideje.
Pieces of a woman (2020)
Amúgy a film Kanadában is játszódik, vagy csak ott forgattátok?
Ez egy bostoni történet, csak Montreálban forgott, mert az eladható Bostonnak. Ez csak egy film. Nem ott és nem akkor forgatod, ahol és amikor játszódik. Télen egyébként nem volt egyszerű faleveleket becsempészni a kőkemény montreáli télbe. (nevet)
A forgatókönyv írásakor az otthonszüléssel kapcsolatos amerikai törvényekkel mennyire kellett tisztában lenned?
A Pieces of a Woman nem egy jogi dráma, itt a történések személyes és családi része a legfontosabb. Ennek ellenére rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy a vonatkozó amerikai törvényeket megismerjem. Nagyon más minden, mint itt Európában, más dolgok esnek például a büntetőjogi kategóriába. Heteket töltöttem egy jogász szakértővel, hogy mindent alaposan átbeszéljünk. Nem egyszerű a helyzet, mert államról államra változik a szabályozás. Bostonban például rettenetesen nehéz elérni azt, hogy egy ilyen üggyel bárki bíróság elé kerüljön. Teljesen egyértelmű emberölésnek kell történnie, hogy ez így legyen.
A forgatókönyvet angolul vagy magyarul írtad?
Jól beszélek angolul, de a műfordítás nem az én asztalom. A könyvet magyarul írtam, aztán rengeteget dolgoztunk a kétnyelvű és anyanyelvi fordítókkal is azért, hogy ez angolul is jól működjön. Általában ez a munkamódszerem akkor is, amikor német vagy lengyel anyagokon dolgozom. A fordítók után pedig jöttek a szakértők – bába, ügyvéd, orvosszakértő… – , akik szintén átnéztek mindent. Mert noha a Pieces of a Woman egy utazás a főszereplő nő lelkében, az is fontos volt számomra, hogy pontosan és hitelesen jelenjen meg mindaz, ami mögötte van. Hihetetlenül meg tud változni egy történet, amint áthelyeződik országhatárokon. Ez ellen nem is érdemes harcolni, hiszen amint áthelyezed a történetet egy másik kultúrába, annak más szabályai vannak. Ilyen értelemben ez a munka nem csupán írás, hanem hídépítés is.
Nekem úgy tűnt, hogy Kornéllal a Jupiter holdja után nagyon törekedtetek arra, hogy a következő filmes munka már angol nyelvű legyen. Vagy benne volt a pakliban egy újabb magyar film is?
Nem fogalmaznék ilyen sarkosan. De valóban jöttek megkeresések. Az egész a Deeper című sci-filvel kezdődött, amit ugyan felajánlottak Kornélnak, de végül szétesett, és semmi nem lett belőle – Max Landist, a forgatókönyvírót – amennyire én tudom – bedarálta a #metoo. Aztán jött egy stúdiófelkérés az Inherit the Earth című sci-fi átírására, de végül az sem készült el.
Nem is fog?
Nem hinném. A film egyik belső kreatívja otthagyta a céget, ráadásul kijött egy film, ami eléggé hasonlított rá. Lehet, hogy megijedtek tőle. Visszatérve az előző kérdésedre: Kornél a Fehér Isten óta sok amerikai forgatókönyvet kap, de semmilyen módon nem ragaszkodik hozzá, hogy a következő filmje angol nyelvű legyen. És én sem. Ez abból is látszik, hogy a Pieces of a Womant először magyarországi történetként írtam meg. Készült belőle egy angol fordítás, mert az általában készül a forgatókönyvekből. Ezt olvasták páran, és mondták nekünk, hogy ennek talán lenne értelme Amerikában is. Így lett belőle végül hosszú hosszú idő és sok sok kör után amerikai film. Szóval nem úgy működik a dolog, hogy én most elkezdek amerikai filmet írni és akkor az úgy is lesz. Jó lenne, de nem. Egy filmanyag nagyon sok áttéten és állomáson mehet keresztül, mire film lesz belőle.
Mundruczó Kornél (Fotó: Stephane Cardinale/Corbis)
A legtöbb forgatókönyvíró nem jár ki a forgatásokra, te viszont igen. Miért van ott szükség rád?
Hát mit mondjak, kénytelen vagyok. De úgy is fogalmazhatom, ha Kornél támogat engem abban, hogy megírjam, nekem is kutya kötelességem támogatni őt abban, hogy leforgassa. Azért nem ez a kedvenc részem. Nagyon izgulok a forgatásokon, rettentően bánt, ha valamiről kiderül, hogy nem működik. Ez esetben is sok mindent kellett utolsó pillanatban átírni adott helyre, adott helyszínre vagy adott szereplőre.
Mikor forgattatok?
A tél közepén, decemberben és januárban. Ez egy nagyon gyors film volt, alig pár hét. Kevés előkészítés, kevés idő, kevés pénz. Adj Uram Isten, de rögtön!
Ezek szerint a koronavírust pont megúsztátok.
Kanadában vettem az első maszkot, de igen, szerencsére még a korlátozások bevezetése előtt végezni tudtunk a filmmel.
Ahhoz képest, hogy egy kis költségvetésű mozi, elég szép sztárgárdát sikerült összeszednetek.
Óriási szerencsénk volt. Egy pici dráma mindig nehéz ügy, mert keveset keresnek vele a színészek és az őket menedzselő ügynökök is. Egyszerűen szólva egy Marvel többet hoz. Egy ilyen film, mint a miénk egy amerikai színész számára nem a legvonzóbb ajánlat. Hacsak Kornél személye, az alkotói kihívás vagy a forgatókönyv nem teszi vonzóvá. Volt egy pár jó körünk vele és olyan nagyobb név is volt, aki végül nagyobb projekt miatt szállt ki.
Szabad nevet mondani?
Azt nem szabad, de jó lehetőségek voltak. A végső gárda végül az első olyan, ami összejöhetett. Európában a rendező és író a piramis teteje, míg Amerikában mindent a producer és színész diktál. Ők mondják meg mikor, hol, hogyan, mennyiért. Érthető is. Ők hozzák a pénzt, nem a Filmalap vagy az EU.
Elképesztően eklektikus a színészgárdátok kezdve a botrányhős Shia LaBeouftől A korona-sztár Vanessa Kirby-n át a színészlegenda Ellen Burstynig vagy a stand upos Ilizia Shlesingerig. Hogyan állt össze?
Épp ez volt benne a szép. És szerencsére még ebben a rendszerben is működnek a barátságok. Amint meglettek a főszereplőink, a többiek már részben miattuk jöttek.
Shia LaBeouf a Film Independent Spirit Díjátadón, Santa Monicaban (Fotó: George Pimentel/Getty Images)
Shia LaBeoufről az a hír járja, hogy nem egyszerű vele együtt dolgozni. Igaz ez?
Ő egy method actor, akinek megvannak a maga módszerei. Másfajta színészi hagyományt képvisel, mint a legtöbb kollégája. Nagyon sok benne a kiismerhetetlen elem, mindig elő tud állni valami váratlannal.
Ez tud jó is lenni.
Tud.
Vele szemben a női főszereplőtök, Vanessa Kirby klasszikus brit színházi képzésű színész.
A színházi háttere miatt ő azt az iskolát képviseli, amelyik szeret próbálni.
És ez a két hagyomány hogyan fért meg egymás mellett?
Erős választásokon keresztül. De azt hiszem mindenki lerakta a voksát a történet mellett. És egy ilyen ilyen szereplőgárdával nem lehet okunk a panaszra. Valójában Kornélnak volt a legnehezebb, az ő dolga volt, hogy ezt a sok színészi iskolát és kulturális hátteret közös nevezőre hozza. Én is színészként kezdtem és idővel megtanultam, hogy nemcsak a borzasztó kínokon áteső, a szerepért megszenvedő színészet lehet igaz. De az is igaz lehet. Ez pont így volt ezúttal is. Gondolj például Ellen Burstyn-re, aki például egy olyan korszakból jön, amikor a rendezőnek nem lehetett ellentmondani. Ő azt csinálja meg a tőle telhető legjobban, amit a rendező mond neki.
Ez jó, nem?
Kivéve ha a rendező rosszul instruálja.
Nagyon más volt ez a forgatás, mint a korábbiak?
Főképp azért, mert nem az anyanyelvünkön történt.
Wéber Kata a Jupiter holdja premierjén Cannes-ban (Fotó: Profimedia)
A Velencei Filmfesztivál meghívásához mit szóltatok? Elkíséritek a filmet?
Mit szólnánk, örülünk. Ha lehet menni, mi biztosan megyünk Velencébe, ahogy gondolom Vanessa Kirby is. Az már más kérdés, hogy az amerikai színészeink tudnak-e majd utazni ilyen körülmények között.
Régebben elsősorban színészként voltál ismert, de egy ideje már csak színdarabok írásával és forgatókönyvírással foglalkozol. A színészetet végleg magad mögött hagytad?
Soha nem tagadtam meg belül, hiszen az is én vagyok. Most épp nagyobb kihívásnak élem meg az írást, miközben a kockázat is sokkal nagyobb benne. Magyarországon például színészként nagyon nehéz bukni, persze nem azt mondom, hogy soha nem sikerült. De mégis. Az egy védett szakma. Megvan az “akolmeleg”. Ha valami, akkor ez a hovatartozás hiányzik a leginkább. De valljuk be – ezer helyen élünk, van egy óvodás gyerekem, rengeteg a munkám. Emellett most nem fér bele. Az írás sokkal kietlenebb, magányosabb. Most mégis ez lett az otthonom.
Az interjú másnapján derült ki, hogy a Pieces of a Woman-t a Velencei Filmfesztivál világpremierje után a Torontói Filmfesztivál programjában is bemutatják.
