Ha a hatvanas, hetvenes vagy nyolcvanas években koptattad az iskolapadokat, a most következő hangulatok, tárgyak bizonyára ismerősek lesznek. Suli retró, a Fortepan archívumából…
Iskolaköpeny fehér gallérral, a csatos bőrtáskák és bokazoknik… Mindez már a régmúlt, de az első tanítónénidre egészen biztos, hogy te is a mai napig emlékszel.
Azok a bizonyos kobaltkék egyenfüzetek, rajtuk a piros vagy kék keretes egyenvignettával. Fel sem merült, hogy lehetnének másmilyenek is. Ebben – is – egyformák voltunk.
Az iskolatáskáknak akkoriban is keményen állniuk kellett a sarat. A szó szoros értelmében véve.
Az ilyen típusú iskolapadok már a hetvenes években sem voltak épp vadonatújak. Nálatok még ilyen volt, vagy a világoszöld asztalos, fémkeretes székes megoldás?
A füzetek csak kívülről változtak azóta nagyon sokat. A vonalak közé lekörmölt, girbegurba gyakorlóbetűk ma is pontosan ilyenek.
Műszálas volt, szikrázott, a kék leghervasztóbb árnyalataiban pompázott, és időjárástól függetlenül kötelező volt hordani, egészen a nyolcvanas évek végéig. Az iskolaköpenyt nagyjából mindenki utálta, azonban tény, hogy az iskolai egyenruha viselésében azért mégis volt némi ráció.
Köpeny ide vagy oda, a tinik azért akkor is igyekeztek divatozni, a lehetőségekhez mérten: változatos gallérokkal és élére vasalt trapéznadrágokkal kombinálták a kötelezőt.
Kisdobos nyakkendő, öv és egyen ünneplő. Ebben a szettben indultunk az iskolai ünnepélyekre.
Írószerszámok, puskák, pehelykönnyű húszfilléresek és firkák… Talán csak a kék-piros radírt hiányoljuk kissé ebből a tolltartóból, minden más, aminek ott a helye, benne van.
Hangszóró, Kádár-címer, Magyarország térkép és persze a jellegzetes, retinaszaggató fénnyel világító neon. Te vajon mennyi időt töltöttél el az életedből ennek a csendéletnek bámulásával?