1997 nyarán Leonardo DiCaprio a leghíresebb fiatal filmsztár volt a földkerekségen, túl a Rómeó + Júlia hatalmas sikerén, pár hónappal a világot megrengető Titanic bemutatása előtt. Mindenki ismerte az arcát és a nevét, ő mégis fogta magát, és megjelent az épp a huszonkettedik születésnapját ünneplő Charlize Theron szülinapi partiján egy Los Angeles-i klubban, hogy együtt partizzon vele és sok hasonszőrű hollywoodi cimborájával. Ma már egy hasonló kaliberű sztártól egy hasonló húzás majdhogynem elképzelhetetlen volna. Egyrészt már Charlize Theron is jó eséllyel inkább házibulit tartana, és nem egy klubban ünnepeltetné magát, másrészt egy DiCaprio kaliberű sztárnak eszébe sem jutna, hogy bemenjen egy sok-sok idegennel teli klubba, ahol fürtökben lógnának rajta az emberek, hogy szelfizhessenek vele, akinek pedig ez nem sikerülne, távolról próbálná őt fotózni, és a képek abban a percben terjedni kezdenének Instagramon, Twitteren, Facebookon és a többi közösségi oldalon. Márpedig így nem lehet szórakozni.
Az utolsó nagy hollywoodi partigeneráció
Ma már DiCaprio is inkább jachtokat bérel ki a haverjavial, valamint néhány mutatós modellel, hogy távol az idegenektől és a kíváncsi tekintetektől mulathasson, annak a veszélye nélkül, hogy valaki egy kellemetlen pillanatban lefotózza őt. Ha pedig mégis elmerészkedne egy-egy partiba, az jellemzően egy hollywoodi bennfentes buli VIP részlegének a VIP részlegének a VIP részlege lesz, vagy egy-egy szűk körű házibuli, ahol minden vendég megbízhatónak és körön belülinek számít. Ma már egy klubba vagy egy szórakozóhelyre elmenni A-kategóriás sztárként egyenlő a buli halálával. Míg a kilencvenes években egy sztár egy partin úgy érezhette magát, mint az iskola legnépszerűbb diákja, ma már inkább érezné magát földönkívülinek, aki annyira különleges, hogy mindenki le akarja őt fotózni. Az utolsó nagy hollywoodi partigenerációt olyan sztárok alkották, mint Johnny Depp, Leonardo DiCaprio, Winona Ryder, River Phoenix, Ryan Gosling, Jennifer Aniston, Charlize Theron vagy épp Cameron Diaz. Ők még ki tudtak úgy rúgni a hámból nyilvános szórakozóhelyeken, hogy másnap ne legyen teli velük minden egyes lap, és tudtak önfeledten pasizni/csajozni anélkül, hogy komoly esélyük lett volna a lebukásra.
Az aranykor vége
Ma már mindenki zsebében ott lapul egy minimum HD kamerával felszerelt készülék, és míg régen egy klub biztonsági őrei megtehették azt, hogy amennyiben egy vendégnél belépéskor kamerát vagy fényképezőgépet találtak, azt elvették és csak azután adták vissza, ha a vendég elhagyta a helyet, ha valaki manapság az okostelefont kérné el a vendégektől, az felérne egy kereskedelmi öngyilkossággal. A telefonjaink ugyanis annyira hozzánk nőttek, hogyha tudnánk, hogy egy szórakozóhelyen elveszik azt tőlünk, inkább olyan helyre mennénk, ahová magunkkal vihetjük. Márpedig senki sem szeret úgy szórakozni, hogy az estéje minden pillanatát megörökítik és közzéteszik, és ezzel a hollywoodi nagy celebbulik aranykorának egyszer és mindenkorra vége. Persze ma is vannak még sztárokhoz kötődő helyek Los Angelesben, ahol nagyobb eséllyel futhatunk bele egy-egy ismert arcba, de ezek már nem annyira klubok és szórakozóhelyek, inkább csak éttermek vagy bárok, ahol egy-egy celebritás egy többnyire jól elszeparált asztalnál tud beszélgetni a barátaival, és ha készül is róla fotó, maximum azt örökítik meg, hogy egy asztalnál ülve beszélget valakivel.
Leonardo DiCaprio hotdogot vesz egy Hollywoodi nightclub előtt (Fotó: David Klein/Getty Images)
Bulizás szigorúan csak hétköznap
A kilencvenes években és a kétezres évtized első felében azonban még minden másképp volt. A sztárok tudták, hogy a pórnép főképp hétvégén jár bulizni, mert akkor fér neki csak bele munka után, ezért a nagy celebbulikat majdnem mindig hétköznap estékre szervezték. A celebvilágban ugyanis sokan megengedhették maguknak még munka mellett is az intenzív éjszakai életet. A sztárok persze nemcsak egy-egy jól ismert szórakozóhelyre jártak (ilyen volt például a Viper Room vagy az Opium Den a kilencvenes években és a Les Deux a következő évtizedben), hanem voltak partiszervezők, akik különféle tematikus bulikat (például pizsamapartit) szerveztek a város különböző izgalmas pontjain, ahová aztán rendszeresen jártak a celebritások.
Odabent a sztárok biztonságban voltak, nyugodtan lehettek úgy együtt a barátaikkal, hogy nem kellett a fotózástól tartaniuk. Fényképezőgép maximum a szórakozóhelyek saját fotósánál és egy-egy fotózásra engedélyt kapó személynél lehetett, de afféle íratlan szabályként a fotó elkészítése előtt többnyire engedélyt kellett kérni, ráadásul sok sztár kifejezetten kérte, hogy a partifotókat aztán neki is küldjék el. Ezek a fotók aztán nagyon ritkán láttak csak napvilágot a nyilvánosság előtt, és olyankor is többnyire a sztárok engedélyével, és ezeknek köszönhetjük, hogy valamennyire mégis bepillanthatunk a fiatal hollywoodi sztárok utolsó vad korszakába, mielőtt az okostelefonok kinyírták az egészet.
Paris Hilton, Nicky Hilton és Nicole Richie a Prive Nightclub nevű helyen, Miami Beachen, 2004-ben (Fotó: Gustavo Caballero/Getty Images)
Paparazziveszély!
Odabent a klubban ugyan a sztárok biztonságban voltak, de azért a kilencvenes években sem volt minden fenékig tejfel. A klubok és bulik ugyanis valósággal vonzották a paparazzikat, akik gyakran fürtökben lógtak körülöttük, hogy lefotózzák, éppen kivel megy be egy-egy sztár, majd a buli végeztével kivel és milyen állapotban jön ki onnan. A ’90-es évtized egyik legismertebb Los Angeles-i partiszervezője, Pantera Sarah szerint a legismertebb sztárok autóit olykor akár nyolc-tíz autónyi paparazzi követte, akik akár az út közepén is kiugrottak a kocsijukból, nyitott ajtóval hagyva ott az autót, ha azt látták, hogy esélyük van egy eladható fotót készíteni. Pantera Sarah szerint Leonardo DiCaprio és Britney Spears okozta a legnagyobb izgalmat a fotósok között, ha ők jöttek, a klubok bejáratánál is extra biztonsági intézkedéseket kellett hozni, hogy a fotóshadat minél távolabb tartsák a bejárattól. A fotósok ráadásul sokszor szándékosan provokálták is a sztárokat, beszólogattak nekik, mert erős reakcióban, és így egy erős fotóban reménykedtek, amiért szép summát tehettek zsebre. A szórakozóhelyen tehát adott volt a biztonság, de amíg beértek oda, és amikor kiléptek onnan, azért akadt kalandjuk bőven.
Paris Hilton és Britney Spears távozik (utóbbi mezitláb) egy Hollywood Hills-i házibuliból, 2006-ban (Fotó: Profimedia)
Az utolsó fejezet
A hollywoodi celebes partikorszak legutolsó fejezete a kétezres évtized második felére tehető, amikor olyan arcok lettek a Los Angeles-i partik királyai, mint Paris Hilton, Lindsay Lohan, Nicole Richie vagy épp Orlando Bloom. Ők még megpróbáltak ugyanolyan intenzitással partizni, mint az elődeik, viszont már azzal kellett szembesülniük, hogy a tevékenységük messze nem marad annyira nyomtalan. A kétezres évek közepén ugyanis elkezdtek egyre népszerűbbé válni az online bulvároldalak, amik például a nyomtatott lapokkal vagy a tévécsatornákkal ellentétben nagyon gyorsan tudtak reagálni. Ha egy fotós például lekapott egy celebet egy szórakozóhely előtt, rá egy órára már kint volt a kép az oldalon, miközben a sztár még javában bulizott a klubban, odavonzva számos rajongóját és persze újabb fotósokat. Ezt a hírforrást aztán mások is kihasználták: ott volt például a Bling Ring névvel elhíresült fiatalokból álló csoport, akik figyelték az online híroldalakat, hogy melyik sztár hol bulizik éppen, és mivel sok sztárról tudták, hol lakik, a képeket látva tudták, hogy az illető nincs otthon, ezért betörtek a házába. Az általuk elkövetett betöréssorozatról később film is készült Emma Watson főszereplésével.
Ez a generáció már túl sok botránnyal szembesült, a partizó életmódjuk sok kényelmetlen pillanata került lencsevégre, a sok negatív hír és kisebb-nagyobb botrány pedig a karrierjüknek is alaposan megártott, ők voltak a PR-osok rémálmai. Általuk derült ki, hogy a hollywoodi partizás régi módja már nem működhet tovább, így ők voltak az utolsó híres fiatalok, akik még elmerültek a klasszikus hollywoodi bulik színes és vad világában.
