Ez a január-februári időszak nem mondhatnánk, hogy az esztendő ékköve, és idén még a szokásosnál is kevesebb ingert ígér. Bárhogy is igyekeztem már-már együgyűségbe hajló hurráoptimizmussal keresni benne a jót, eddig egyetlen értékelhető érvet sikerült összeszednem a szóban forgó időszak mellett: a természetnek szüksége van a pihenésre. Szomorú, de igaz.
Mondjuk ki: ez a január még a szokásosnál is unalmasabb. Nincs hova menni, nincs kivel találkozni, a Netflixnél már sikerrel pályázhatnánk egy könyvtáros állásra, mert az összes tartalmat betéve ismerjük, és már az evést is unjuk, mert nem terem semmi, nincs, ami inspiráljon a konyhában, ezért hülyeségekkel tömjük magunkat.
Nagy szerencse, hogy már most sikerült átlátni a szitán, felismerni a problémát, ami egyúttal az első lépés a megoldás felé.
Unalom ellen a legjobb orvosság, ha kihívások elé állítjuk magunkat, és modernkori, hipszter Münchausen módjára magunkat rántjuk ki a letargia bűzös mocsarából. Ne nyafogjunk, kapjuk össze magunkat és csináljunk a konyhában valami izgalmasat,
de ne csak ma, hanem egészen tavaszig!
Pár éve, amikor Sopronban laktunk, természetesen ott is előszeretettel látogattam a helyi piacot. A legfontosabb tanulság az volt, hogy jé, még ilyen kicsi országon belül is egészen mást esznek az emberek, ha valahol egy árnyalattal is eltér az éghajlat, de nem erről akarok beszélni. Hanem a másik nagy tapasztalatról, méghozzá arról, hogy januárra egyszerűen bezárt a kedvenc zöldségesem, mondván, minek legyen nyitva, amikor úgysincs mit árulni.
Válaszul megértően hümmögtem ugyan, de azért sejtettem, hogy egészen más húzódhat meg a háttérben, mivel nekem is ugyanúgy fázott a lábam. Szóval, maradjunk abban, hogy télen is van mit enni, ami nem a nullás liszt élesztővel, meg a banán.
Pontosan azokat a dolgokat lehet kapni a zöldségesnél meg a sarki kisboltban télen, amik mellett nyáron mindig nagyvonalúan elmegyünk, mert viszonylag kevés izgalmat ígérnek. Na, pont itt az idő ezekkel kísérletezni és a legjobbat kihozni belőlük!
Készíts salátát fekete retekből! (Fotó: Getty Images)
Szoktatok például fekete retket enni? Pedig finom; meghámozzuk, lereszeljük, picit sózzuk és már mehet is a szendvicsre, de keverhetsz hozzá reszelt almát, majonézt és kész is a kiadós saláta. A gyökérzöldségek és -gumók (sárgarépa, fehérrépa, paszternák, zeller, cékla) íze is egészen különleges, finom édes lesz, ha nem húslevesbe tesszük, hanem tepsibe. Darabokra vágjuk, meglocsoljuk (olíva)olajjal, sózzuk, megszórjuk fokhagymával és addig sütjük, amíg meg nem karamellizálódnak az éleik, mint a sütőtöknek. Ez így egy köret, de mondjuk, ha a végén reszelünk rá sajtot, vagy dobunk hozzá egy tejfölös-fokhagymás-fűszeres mártogatóst, könnyű vacsorának is beillik. Vasárnapi ebédhez krumpli mellett is főzhetjük a zöldségeket, végül összetörjük az egészet, némi vajjal kikeverjük és máris izgalmasabb az étel, mintha csak sima krumplit ennénk.
A káposztafélék sem unalmasak egyáltalán. Lereszelve lehet belőlük salátát készíteni, olaj meg fűszerezés kérdése az egész. Az olívaolaj, a bazsalikom, a fokhagyma és a csombor mindig beválik. A savanyú káposztát és a rakott kelt gondolom, nem kell népszerűsíteni, a kínai kelt akár levesbe is lehet főzni, vagy felcsíkozva rántotta tetejére szórni, de az összes közül a kelbimbó a kedvencem, ami az egyik legviccesebb zöldség már kinézetre is. Pont most van szezonja, megyek is mindjárt szüretelni a kertbe. Recept is van hozzá:
Füstölt sajtos kelbimbófőzelék
Fotó: Sós Borbála
Hozzávalók
- fél kg kelbimbó
- 20 dkg bacon
- olaj
- víz
- kevés köménymag
- só
- 1,5 dl tejföl
- 20 dkg füstölt sajt
Elkészítés
- A csíkokra vágott bacont kevés olajon ropogósra sütjük. Rádobjuk a megtisztított kelbimbót, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk, teszünk bele kevés köménymagot. Főzzük.
- Amikor kicsit megpuhult a zöldség, a tejfölt kikeverjük egy kevés, forró lével, visszatöltjük. A sajtot lereszeljük, beleszórjuk a fazékba, és kevergetés közben megvárjuk, míg egyet rottyan. Kész.
Fedezd fel az otthoni készleteket!
Valószínűleg mindenki konyhájában, kamrájában lapulnak olyan tartós élelmiszerek, amiket valamikor száz évvel ezelőtt hozott Krom Battambangból, vagy dobta a kosarába az Aldiban, mert pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Olajok, krémmézek, csatnik, fűszerek, lekvárok és más furcsaságok, amiket már akkor sem igazán tudtuk, hogy mire lehet használni, mára meg pláne elfelejtettük. Bontsd fel, kóstold meg! Valószínűleg nem árulok el titkot, hogy a csatnikat, lekvárokat nyugodtan el lehet fogyasztani kenyéren vagy húsok mellé, vagy be lehet velük kenni sütés előtt az oldalast. Mondjuk, előtte azért nem árt tájékozódni a nagy interneten, hogy vajon milyen irányba orientálódjunk egyáltalán, sós legyen-e vagy édes? Egy biztos, hogy az új ízek, izgalmas hozzávalók mindenképpen fel fogják dobni ezt az unalmas januárt. Ennek jegyében készült például ez az ananászos csirke, amit mindannyian imádtunk, de főleg én, mert 20 perc alatt készen volt.
Ananászos csirke (4 főre)
Egyszerű és finom ananászos csirke. Körettel együtt 20 perc alatt kész. (A szerző fotója)
Hozzávalók
- fél csirkemellfilé
- 3 evőkanál mogyoróolaj
- 1 doboz ananászkonzerv
- 1 tyúkhúsleveskocka
- 1 dl forró víz
- 2 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál keményítő
- só
- 1 teáskanál ázsiai citromfű
- 3 milliméteres szelet káposzta
Elkészítés
- Először feltesszük hozzá párolódni a rizst, mire elkészül, a hús is megvan, valamint egy kisebb tálba tesszük a húsleveskockát és nyakon öntjük kb. 1,5 dl forró vízzel.
- Egy megfelelően nagy méretű serpenyőben mogyoróolajat hevítünk, rádobjuk a darabolt ananászt (a leve nélkül) és addig sütjük, időnként rázva-feldobva (vagy megkevergetve, ha nem vagyunk kimondott serpenyőzsonglőrök), míg itt-ott gusztusosan meg nem pirul.
- Közben csíkokra vágjuk a csirkemellet. Amikor megpirult, öntsük bele a vízben feloldott húsleveskockát. Az ananász levéből vegyünk ki fél decilitert és keverjük el benne a keményítőt, most ezt is öntsük a serpenyőbe.
- Most mehet bele a csirke is, meglocsoljuk a szójaszósszal és adunk hozzá még egy kiskanál sót és beleszórjuk a citromfüvet, majd kevergetve addig pároljuk, amíg a hús át nem sül. Ha túl kevés a szósz, adjunk hozzá még az ananászléből. Végül rászóljuk a káposztacsíkokat, ezzel már nem főzzük, csak összeforgatjuk, és már szedhetjük is a rizsre.
A másik kincsesbánya a mélyhűtő. Érdemes feltúrni és megnézni, hogy mi lapul benne, amit még ebben az évezredben tettünk oda, én például a minap megtaláltam a húsvéti füstölt sonka maradványait, amiből olyan sárgaborsólevest főztem, hogy a tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Találtam még különböző dobozokban összesen harmincöt tojásfehérjét, gigantikus mennyiségű különféle alaplét; a nyári cukkinitermés harmadát, úgy tizenvalahány kilót, amiből tíz perc alatt lehet krémlevest főzni; mindenféle konyhakész, fagyasztott gyümölcsöket (ezekből süti lesz), valamint egy halfejet, de azt nem esszük meg, hanem megkapja a gyerek és a kifőzött koponya a szobáját ékíti majd. A vörösboros őzraguról és hasonló ínyencségekről már nem is beszélek, ezek majd akkor kerülnek elő, amikor egyszer végképp nem lesz időm/ihletem főzni.
Tárd ki az elméd!
Amivel viszont igazán más szintre tudjuk emelni és bravúrossá tudjuk tenni ezt a bénácskán induló két hónapot, az kétségtelenül a bevásárlás. Megfigyelésem szerint mindenki ugyanazt a pár tucat terméket szokta rend szerint a kosarába hajítani ugyanabban az üzletben, és már csukott szemmel is képes lenne abszolválni a heti nagybevásárlást. Persze-persze, ez a bevásárlólista organikusan alakult ki, jól átgondolt és az évek alatt tökéletesre csiszolódott, ó, hogy ne! Pedig nem kell hozzá túl nagy merészség, hogy feltételezzük: a megszokott termékeken kívül is vannak még ízletes és kiváló minőségű élelmiszerek, alapanyagok az üzletben, amik pont megfelelnének a kényes ízlésünknek, sőt, még izgalmat is vinnének a kissé ellaposodott házi gasztronómiánkba. Nyúlj direkt mellé, vegyél le egészen más dolgokat a polcokról, mint amiket szoktál! Az új alapanyagok új recepteket és új ételeket szülnek, és ha jobban belegondolunk, pont erre van most szükségünk!
