Szent Péter trónján sok különös figura ült már az évszázadok során – róluk itt írtunk hosszabban –, de IX. Benedekhez hasonló játékos nem akadt még egy. Ő minden idők talán legkülöncebb, legbotrányosabb és messze legalkalmatlanabb pápája:
- mindössze 18-20 év körül járt, amikor 1032-ben először megválasztották, és ezzel ő lett a valaha élt legfiatalabb pápa
- élete során összesen három alkalommal (!) volt pápa, ami szintén egyedülálló teljesítménynek számít, másoknak ugyanis még kétszer sem sikerült ez a bravúr, nemhogy háromszor
- két ízben azért mondott le (vagyis mondatták le) a hivataláról, mert mindenkinek elege volt hajmeresztő húzásaiból, egyszer meg konkrétan eladta az egyházfői tisztséget 650 kg aranyért a saját keresztapjának – hát, ilyet se nagyon csinált senki más
- annyi perverz és szentségtelen orgiában vett részt, mint egy bizonyítási vágytól fűtött, feltörekvő pornószínész. Nagy valószínűséggel ő volt a legaktívabb szexuális életet élő szentatya (habár ezen a téren elég erős a verseny).
IX. Benedek a pápaság sötét korának, a 10-11. századi ún. Saeculum Obscurumnak gyermeke volt. Ebben az időben egy óriási befolyással, ám annál kevesebb gátlással bíró nemesi család irányította Rómát. A magát konzulnak és szenátornak kinevező tusculumi gróf, I. Theophülaktosz és leszármazottai csaknem egy teljes évszázadon keresztül ültették a pápai trónra különféle kreatúráikat vagy valamely családtagjukat. Ha pedig hinni lehet a beszámolóknak, úgy ebben a korszakban a pápák minden bizonnyal permanens erekcióval rohangáltak egész nap a Lateráni palotában vagy tulajdonképpen bárhol az Örök Városban.
IX. Benedek pápa (Forrás: Wikipedia)
A leendő szentatya III. Theophülaktosz néven született Rómában, valamikor 1012 körül. Apja III. Alberik tusculumi herceg volt, ám ennél sokkal érdekesebb, hogy szűkebb családjában két (!) pápát is találunk: a kis Theo nagybátyjait, VIII. Benedeket és XIX. Jánost, akik szintén meglehetősen rendhagyó módon vezették a katolikus egyházat (előbbi inkább hadvezér volt, semmint egyházfő, utóbbi meg a többi tusculumi grófhoz hasonlóan botrányos életvitelt folytatott). Bár III. Theophülaktosz gazdag római nemesifjakhoz méltó nevelést kapott, a személyiségén ez nem hagyott különösebben mély nyomokat, és inkább a szép családi hagyományokat követte, vagyis nyakig merült a lateráni fertőben.
A pápai címet úgyszólván érettségi ajándékba kapta az apjától, miután annak testvére, XIX. János nyolcévnyi ámokfutás után elhunyt (bár bizonyos források – például Bertrand Russel nyugati filozófiatörténete – szerint mindössze 12 éves volt, mikor elfoglalta a pontifikátust, ez azért nem túl valószínű). Uralkodását, illetve személyét illetően megoszlanak a vélemények: az 1913-ban megjelent Katolikus Enciklopédia szerint „szégyent hozott Szent Péter trónjára”, míg Ferdinand Gregovorius német történetíró úgy fogalmazott, hogy „egy démon a pokolból, egy pap álarcát magára öltve elfoglalta Szent Péter trónját, és arcátlan cselekedeteivel meggyalázta a vallás szent misztériumát’’, egyik utódja, III. Viktor pedig azt írta róla, hogy „pápaként olyan hitvány, alávaló és utálatos volt, hogy elborzadok, ha csak rágondolok” (igen, csak vicceltünk, egyáltalán nem oszlottak meg a vélemények).
IX. Benedek első pontifikátusa tizenkét évig, 1044 szeptemberéig tartott, habár ez sem volt egészen zökkenőmentes, tudniillik 1036-ban rövid időre elűzték a városból (sőt, meg is akarták gyilkolni), és csak II. Konrád német-római császár segítségével tudott visszakapaszkodni a hatalomba. És hogy mivel foglalatoskodott ebben a bő évtizedben az ifjú szentatya? Mint említettük, leginkább szodomita orgiákkal, de ha hihetünk III. Viktornak (és ugyan, miért is ne hihetnénk?) akkor különböző gyilkosságok és egyéb erőszakos cselekmények is tapadtak a kezéhez. A züllött szexpápa nemcsak szokatlan életvitelével, hanem a politikájával is számos ellenséget szerzett a Vatikánban, ugyanis – ki gondolta volna – vezetőnek is tökéletesen alkalmatlan volt, és túlságosan kiszolgáltatta a pápai államot a Német-római Császárságnak.
Itt épp megkoronázzák vagy lemondatják? Ki tudja azt követni (Forrás: Wikipedia)
1044-ben aztán úgy tűnt, hogy sikerült Benedektől végleg megszabadulni: az expápát elűzték, megfosztották minden méltóságától és II. Szilvesztert ültették a helyére. Csakhogy Benedeknek nagyon hiányzott a hatalom, a fényűzés és a fékevesztett római szexpartik – ami persze maximálisan érthető és méltányolható –, így hát sereget toborzott megmaradt híveiből, és alig egy évvel később, 1045-ben visszafoglalta a trónt; így lett másodszor is pápa.
Ez a kör viszont még egy évig sem tartott: a korábban oly lelkes és odaadó szodomita valamiért elunta az állandó paráználkodást, és inkább házasságra lépett volna a saját unkahúgával, amit pápaként értelemszerűen nem tehetett volna meg (mondjuk az ilyen apróságok addig nem nagyon zavarták, de úgy tűnik, azért nála is volt egy határ, amit nem lépett át). Az ellenlábasai meg alighanem érezték, hogy Benedek annyira már nem ragaszkodik a szentatyai címhez, szóval felajánlottak neki pár száz kiló aranyat, hogy némileg megkönnyítsék a döntést. Utódja a keresztapja, VI. Gergely lett, egy bölcs és kompetens pápa, aki valóságos anomáliának számított abban az időben. Nem is húzta sokáig.
Pompás festmény egy pápáról (Forrás: Wikipedia)
Két év múlva Benedek elunta a házaséletet (de az is lehet, hogy végül amúgy meg sem házasodott, ez nem teljesen egyértelmű), és mivel továbbra is önmagát tartotta az Egyetlen, Igazi Pápának, visszatért Rómába, hogy ismét elfoglalhassa az őt megillető trónt. Mondjuk ez nem ment olyan egyszerűen, mivel ezen a ponton már három darab pápa is versengett a hatalomért: az éppen regnáló VI. Gergely, a Benedek által korábban elűzött II. Szilveszter, valamint maga a Botrányos Szexatya. A gordiuszi csomót aztán az ún. sutri tanácskozáson III. Henrik német-római császár vágta át, aki ajtót mutatott mindhárom pápának, majd egyik hűséges hívét, II. Kelement segítette a trónra.
Csakhogy Kelemen 1047 végén váratlanul elhunyt, így Benedek ismét visszaólálkodhatott a Lateránba, és még egyszer, utoljára elterpeszkedhetett Szent Péter trónusán. Ez a kaland már persze csak egy rövid levezető volt, afféle jutalomjáték, egy fantasztikus, páratlan karrier utolsó állomása. 1048-ban a császári katonák kihajították Rómából, és III. Henrik egy újabb pártfogoltja, II. Damáz került a helyére (összesen 23 napra, majd elhunyt maláriában). Benedeket ezután szimónia vádjával idézték bíróság elé, de nem jelent meg a tárgyaláson, a rákövetkező évben pedig egyházi átokkal sújtották. Utolsó éveit állítólag a grottaferratai kolostorban töltötte, nagy jámborságban és engedelmességben. A helyi apát szerint a halálos ágyán megbánta és meggyónta súlyos bűneit, amit mi készséggel el is hiszünk.
