Már csak napok vannak hátra és megérkezik a harmadik gyereked. Hogyan telt az utolsó időszak?
Most már nagyon jól. Az első tizenkét hét pokoli volt, senkinek nem kívánom, hogy éljen át hasonlókat. Nálam minden létező tünet előjött, kezdve a szédüléstől, a hányingeren át, a kéz zsibbadásától az orrvérzésig, minden. Nehezen viseltem ezt az időszakot, de szerencsém van, mert a fiaim már nagyok, ezért sokat tudtam pihenni mellettük. Bence és Bálint már önállóak, a konyhában is megállják a helyüket. Azt is elfogadták, hogy szabályokat hoztam az elején, például bizonyos ételeket nem készíthettek el, mert rosszul voltam a szaguktól. Nagyon rugalmas a családom, mindenben számíthattam rájuk.
Várják már a fiúk a kistesót?
Mivel tinikorban vannak, ezért ezt így soha nem mondták ki. Szerintem várják, de nem beszélnek róla. Más lenne, ha lányok lennének, akkor biztosan élvezettel pelenkáznának velem, de a fiúkat egészen más érdekli ebben a korban.
Ada fiai és férje egy tavaszi kiruccanáson a németországi Ermitage-ban (Fotó: Pintér Adrienn)
Vannak konfliktusaitok?
Alapvetően nincs velük gond, úgy neveltem őket egészen pici koruktól, hogy nemcsak az édesanyjuk, hanem a legjobb barátjuk is vagyok. Igyekeztem már évekkel ezelőtt megmutatni nekik a nagyvilágot, nem egyszer elvittem őket koncertekre, hogy velem együtt láthassák, hogyan szórakoznak a fiatalok. Az volt a célom ezzel, hogy mindig mindent elmondjanak nekem és tudjam, mikor merre járnak. Ez tényleg bevált, mert mi mindent megbeszélünk egymással, nincs titkunk a másik előtt és nálunk nincs tabutéma. Ráadásul a háztartás vezetésében is segítenek. Főznek is, elpakolnak maguk után és egy héten egyszer együtt csináljuk a nagytakarítást. Átvállalták a porszívózást, a felmosást, kiviszik a szemetet, ez nekem nagy segítség most, és lesz is majd a kicsi mellett is.
Másképp éled meg a terhességedet? Az elsőnél huszonhárom voltál, most harmincnyolc, ez azért nagy különbség.
Igen, ez így van! A rosszullétek akkor is megvoltak az első három hónapban, és az ikerterhesség miatt mindig volt aggodalomra ok. Aztán a harminckettedik hétnél életmentő császárra volt szükség, emiatt nem élhettem meg az utolsó heteket. Sokan kérdezik tőlem, hogy nem félek-e az első hetektől, erre azt szoktam mondani, hogy kettővel is elbírtam annak idején, most eggyel is menni fog. Ami kicsit félelemre ad okot számomra, hogy nem magyar kórházban szülök majd, hanem itt, Nürnbergben. A német nyelvtudásom nem olyan magas szintű, hogy minden szakmai dolgot megértsek, ezért csak bízhatok benne, hogy minden jól alakul. Az biztos, hogy a férjem, Máté bejön velem a szülőszobába, és ha kell, majd ő fordít nekem. Visszatérve az utolsó hetekre, most nagyon élvezem ezt az utolsó időszakot, videókat csinálok az Instagram- és Youtube-oldalamra, ráadásul létrejött egy saját fittness kismamaruha-kollekcióm is, amire nagyon büszke vagyok.
Hogy jött az ötlet?
Először olyan vlogokat akartam szerkeszteni, ahol leírom kőkeményen, milyen is a terhesség árnyoldala, hogy nem mindig vannak jó napjai a kismamának. Aztán rájöttem, hogy ezzel jó sok témát szolgáltatnék a bulvárlapoknak, ezért inkább témát váltottam. Rengeteg olyan külföldi videót találtam, amit nem szakképzett edző tett fel, tele olyan gyakorlatokkal, amiket csak úgy bárki, akinek nincs olyan sport, nem is tudhatja, hogy nem szabad terhesen csinálni. Kevés hiteles, szakképzett forrást lehet találni és nehéz kiszűrni laikusként, hogy mi az, ami ebben az állapotban megengedett. Ezért úgy döntöttem, hogy ha már van személyi edzői végzettségem, akkor maradok ezen a vonalon és kiegészítem a tudásomat a kismama jóga és baba-mama jóga oktatói képzéssel is. Ekkor jött az ötlet, hogy kismama fittnessvideókat fogok készíteni. Igen ám, de nem találtam megfelelő ruhát hozzá, csak néhány cég foglalkozik ezzel, és sem a fazonok, sem a színek nem nyerték el a tetszésemet. Rátaláltam az Indigo fittness oldalára, és azonnal megkerestem őket. Gyönyörű edzőruháik vannak és szerettem volna én is hasonlóakat. Annyira megtetszett a kismamakollekció-ötletem Ildikónak, a tervezőnek, hogy elkezdtünk együtt dolgozni. Ma már készen vannak a ruhák, számtalan színben. Szerintem jól sikerültek. Hálás vagyok a cégnek érte.
Ezek szerint sokat mozogtál a terhesség alatt.
Elkezdtem jógázni, ez nagyon jól esett, ilyenkor figyelni kell arra, hogy megváltozik a test összetétele, az ízületek állapota, a szervezetet pedig támogatni kell bizonyos mennyiségű mozgással. A tornán kívül Mátéval sokat sétálunk a környéken, ez a mi kis kettesben töltött időnk is. Nagyon várja már, hogy édesapa lehessen, neki ez lesz az első gyereke.
A család jelenleg Németországban él, Bálint és Bence ott járnak iskolába
Egészségesen is étkezel?
Az utóbbi években már szinte mindenmentesen étkeztem, ki kellett vonnom a szervezetemből a tejet, a tojást és a glutént is, mert allergiás voltam rá. Húst is csak nagyon ritkán ettem, ez az életforma továbbra is fennáll. De azért néha én is elcsábulok és megeszek egy-egy kocka csokit. A szervezet jelzi, mikor mire van szüksége. Most járok tizenöt kiló plusznál, de nem foglalkozom vele, mert tudom, hogy ha visszatérek az edzésekhez, akkor hamar lemegy majd a felesleg rólam. Most az a fontos, hogy minden rendben legyen a babával és végre legyünk túl a szülésen.
Említetted, hogy a férjed bent lesz a szülőszobán. Természetes szülést terveztek?
Eddig programozott császárban gondolkoztunk, hiszen az ikrek is úgy jöttek a világra. De az orvos nemrég azt mondta, hogy gondolkozzunk el a természetes szülésen, mert már olyan sok év eltelt, hogy simán megszülhetem császár nélkül is. Ezért most az élet dönti majd el, hogy hogyan történnek a dolgok. Mi várunk és elfogadunk mindent.
Ada és férje, Máté már nagyon várják a kislányuk érkezését (Fotó: Ada)
Készen van a babaszobátok?
Az a helyzet, hogy csak minimális dolgokat vásároltunk, nem vittük túlzásba a tárgyak felhalmozását. Egyrészt azért, mert ha valamire szükségünk lesz, akkor azt azonnal meg tudjuk venni, másrészt azért, mert nem tervezünk hosszú távon itt maradni Németországban. Nekem megmaradt az otthoni lakásom, a pandémia előtt minden hónapban hazajártunk. A nyári cuccaim például ott vannak a budapesti lakásom szekrényében, és már alig várom, hogy újra ott lehessek. Nyáron biztosan utazunk haza, meglátogatni a családot, az anyósomékat, a nagymamámat és a barátainkat is.
Akkor elképzelhető, hogy két-három év múlva újra Budapesten fogtok élni?
Abszolút. Én úgy érzem, ott van az életem.
