A true crime doksik első hullámában gyakorlatilag minden létező sorozatgyilkos történetét feldolgozták valamilyen formában, lassan nem maradt köztük olyan, akiről ne készült volna minimum egy dokumentumfilm, vagy dokumentumfilm-sorozat.
Úgy fest, a második hullámot a nagypályás csalók jelentik, legalábbis erre lehet következtetni például abból, hogy a Netflix kínálatában nagyon rövid időn belül feltűnt két ilyen téma is. A Tinder-csalóról már beszámoltunk korábban, és ugyan azt a filmet látva is bőven lehetett hüledezni azon, hogy a szélhámos áldozatai mennyire hagyják átverni magukat, az ott bemutatott Simon Leviev módszerei a kanyarban sincsenek A megtévesztés mesterei főgenyájához, Robert Hendy-Freegardhoz képest, ami persze a kettejük személyiségbeli különbségének is köszönhető.
Míg Leviev „csupán” egy kapzsi szemétláda, aki csak a pénzre és a luxusra hajt, addig Freegard kifejezetten szadista alkat, aki az áldozatai kifosztásán túl kimondottan élvezi, hogy egyre mélyebbre csavarja őket a hazugságai hálójában, miközben teljesen elidegeníti őket a családjuktól, a barátaiktól és a korábbi életüktől. Összesen hét nő és egy férfi áldozatról tudni, közülük többen egy teljes évtizedet áldoztak fel az életükből egy nagy hazugságspirál hatására, sőt
akad olyan áldozata, akit még ma is a hazugságaival irányít, ugyanis a hatóságok jelenleg tehetetlennek tűnnek ellene.
(innentől következik a spoiler veszély)
Az MI5 ügynöke
Az 1971-es születésű Freegard a kilencvenes évek elején kezdte meg bűnözői karrierjét. Csaposként és autókereskedőként dolgozott, és mindkét munkahelyén azért volt feltűnően sikeres, mert könnyen az ujja köré tudta csavarni az embereket. Már itt elkezdte – eleinte tét nélkül – hazugságokkal traktálni az embereket. A kedvenc módszere az volt, hogy az MI5 ügynökének adta ki magát, és általa kisebb-nagyobb szívességeket tudott kérni emberektől: az autókereskedésbeli egykori főnöke a filmeseknek elmondja, hogy ő például fuvarozta őt pár helyre a kocsijával, és ez mindig olyan izgalmas volt, mintha egy kémfilm szereplőjévé vált volna. Az első komolyabb áldozata John Atkinson volt, aki a megismerkedésük idején diák volt egy mezőgazdasági egyetemen. Freegard egy campus melletti pubban dolgozott csaposként, itt haverkodtak össze.
A kilencvenes évek első felében Nagy-Britanniában a közhangulatot erősen meghatározta az ír nacionalista szervezet, az IRA tevékenysége: számos robbantásról és merényletről szóltak a hírek, az emiatti fenyegetettség érzése része lett az emberek mindennapjainak. Amikor kiderült, hogy a rendőrség Atkinson egyetemén is letartóztatott egy diákot, akinek köze lehetett az IRA-hez, Freegard kihasználta a diákokban ezzel kapcsolatban létrejött félelmet és bizonytalanságot, és elhintette Atkinsonnál, hogy egy komplett IRA terrorista sejt működik az egyetemén.
John Atkinson (Fotó: Netflix)
Elmesélte neki, hogy ő egy MI5 ügynök, akinek a feladata, hogy diákokat szervezzen be, akik majd jelentenek neki az egyetemen folyó gyanús tevékenységről. Mivel Atkinson izgalmasnak és hazafiasnak találta a feladatot, rábólintott. Nem kellett sok mindent csinálnia, megfigyelt, rendszámokat írt fel és a többi, ám egy nap Freegard azzal kereste meg, hogy az álcája lebukott, az IRA leleplezte, és ha nem menekül el, hamarosan végeznek vele. Információi szerint nemcsak ő, hanem a lakótársai, Atkinson barátnője, Sarah Smith, és a lány velük lakó csoporttársa, Maria Hendy is veszélyben vannak. Atkinson és Freegard egy közös kirándulás ürügyén csalogatta el otthonról a két lányt, majd pár nap után elmesélte nekik az IRA-s, titkosügynökös sztorit, elhitetve velük, hogy halálos veszélyben vannak. És itt kezdődött egy hosszan, egyes érintetteknek egy teljes évtizeden át tartó folyamat, amit nézőként az ember alig akar elhinni.
Félelem, rettegés és menekülés
A Netflix három részes minisorozatához, John Atkinson és Sarah Smith vállalta az interjúkat. Kettejük beszámolójából derül ki, hogy Freegard elhitette velük, hogy az MI5 tanúvédelmi program alá vonta őket, ő a kapcsolattartójuk, viszont ennek költségeit nekik kell fizetniük. Minden kapcsolatot meg kell szakítaniuk a családjukkal és a barátaikkal, nehogy veszélybe sodorják őket. Egyfolytában úton voltak, időnként még egyszerűbb feketemunkákra (takarítás, mosogatás egy étterem konyháján…) is beszervezte őket, a megtakarításaikat és az általuk így keresett pénzt pedig mind odaadták a férfinak az ígért biztonságért cserébe. A gyakori költözéseket a különböző „védett házak” között Robert azzal magyarázta, hogy az IRA a nyomukban van, és ha a legkisebb gyanús jelet észlelte, már pakoltak is, hogy továbbálljanak.
Freegard nem volt mindig velük, főképp miután szétválasztotta a csapat tagjait, mondván, hogy külön-külön hatásosabban tudnak rejtőzködni, mint együtt. Lepukkant házakban aludtak, és sokszor hetekig, hónapokig csak telefonon hallottak Freegardról, aki egy idő után mégis rávette őket, hogy felvegyék a kapcsolatot a családjukkal, és hamis indokokkal pénzt csaljanak ki tőlük. John Atkinson négy év alatt nagyjából négyszázezer angol fontnyi összeget hagyott Robertnél, ami a teljes örökségét is felemésztette, Sarah Smith pedig szintén óriási összeggel rövidítette meg a családját, a mélyponton pedig éjszakákon át telefonált hozzájuk, gyakorlatilag követelve tőlük a pénzt, az összeomlás szélére sodorva a lányukat visszakapni vágyó édesanyját és édesapját.
Sarah Smith (Fotó: Netflix)
A film egyik legfájdalmasabb pillanata, amikor Sarah erről mesél, érezhető rajta az önutálat, hiszen tudja, hogy egy csaló kedvéért bántotta azokat, akik a legjobban szerették. Sarah több mint tíz éven át volt Freegard bábja, egy idő után azt érezte, nincs kihez fordulnia, és már az öngyilkosságon járt az esze, amikor a hatóság rátalált, és visszakerült a szüleihez: a sorozatban azonban egy sérült embert látunk, látszik, milyen súlyos nyomokat hagyott rajta ez az évtized. Az ő útja talán a legbrutálisabb azok közül, melyeket a sorozat bemutat. A csapat harmadik tagja, Maria Hendy végül összejött Freegarddal és két gyereket szült neki. Ő nem állt a filmesek rendelkezésére, így arról, hogy ő hogyan élte meg mindezt, sajnos semmit nem tudunk meg.
Az elcsábított nő, aki eldobta magától a gyerekeit
A megtévesztés mesterei (az angol Puppet Master: Hunting the Ultimate Conman cím sokkal hatásosabb) párhuzamosan két szálat, két történetet mutat be. Az egyik a már fent is vázolt John Atkinson/Sarah Smith vonal a kilencvenes évekből, a másik pedig Sandra Cliftonhoz köthető, aki a 2010-es évek elején egy randioldalon ismerkedett meg egy bizonyos David Hendyvel. Az elvált nő a kamasz lányával és fiával élt egy fedél alatt, és a férfi rögtön levette a lábáról nagyvonalú (vagy legalábbis kívülről annak tűnő) ajándékaival. David gyorsan hozzájuk költözött, és bár próbálta elfoglalt üzletembernek tettetni magát, Sandra fiának feltűnt, hogy inkább tűnt nagy lábon élő munkanélkülinek, aki csak elcsapja az időt. Hendy lassan, de biztosan idegenítette el Sandra családtagjait: a fiút, Jake-et rendszeresen kizárta a házból, és az amúgy heteroszexuális srácot folyton azzal piszkálta, hogy meleg, amivel idővel elérte, hogy a fiú inkább az apjához, Markhoz költözzön. Sandra lánya, Sophie tovább húzta, de a férfi még a megtakarításaitól is megszabadította, és teljesen az apja ellen fordította a lányt, aki végül mégis magához tért a sokkból, és ő is az apjához menekült.
David Hendy (aki, mint kiderült, azonos a korábban ismert Robert Hendy-Freegarddal), végül teljesen felszívódott a gyerekeit elhagyó Sandraval, és a sorozat egyik fő motívuma, hogy a ma már felnőtt gyermekei még mindig visszavárják az évekkel ezelőtt lelépő anyjukat. Végig kellett nézniük, hogy amikor Sandra szülei meghaltak, a lányuk a temetésükre sem jött el, de ügyvédek útján az örökséget azért bezsebelte, nyilván David Hendynek adva mindent. A sorozat egyik legkétségbeejtőbb pillanata, amikor megtudjuk, hogy a hatóságoknak végül ugyan sikerült felvenniük a kapcsolatot Sandra Cliftonnal, négyszemközt beszélhettek vele, és elmondták neki, valójában kivel él együtt, a nő annyival elintézte őket, hogy tud David múltjáról, és mindezek tudatában is vele akar maradni. A tökéletes agymosás.
A többiek
A két egymás mellett bemutatott csalás között is történtek érdekes dolgok, Freegard kizárólag akkor volt passzív, amikor néhány évet börtönben töltött. Egy amerikai nőre, Kim Adamsre vetette ki a hálóját, és a gazdag családból származó nő szüleitől arra próbált kicsalni pénzeket, hogy fedezze a nő állítólagos iskolai költségeit, mert elmondása szerint MI5 ügynököt farag belőle. A hatóságok a szülőkkel összefogva elkapták Hendyt, akit ezért, valamint a korábbi eseteiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Végül mindössze négy évet ült rács mögött, és 2009-ben szabadulhatott. Az ügyvédei fellebbeztek, és az emberrablás miatti büntetését végül eltörölték azzal az indokkal, hogy az áldozatai gyakorlatilag bármikor szabadon távozhattak volna, mivel fizikailag nem voltak bezárva. (Azóta a brit törvénykezés már reagált erre, szigorítottak a törvényeken.)
Sophie Clifton és Jake Clifton (Fotó: Netflix)
A sorozat nem tér ki minden áldozatára, de Freegard behálózott egy személyi asszisztensként dolgozó nőt, Elizabeth Bartholomew-t is, aki rengeteg kölcsönt vett fel a férfi kedvéért, ő maga pedig gyakran hajléktalanként padokon aludt. A sorban ott volt még egy Caroline Cowper nevű ügyvéd, akinek közös vállalkozást ígért, amire a nő vette fel a kölcsönt, sőt még el is jegyezte, mielőtt a nő családja közbeavatkozott volna, megmentve a nőt a csaló karmaiból. A fentieken kívül még további kisebb-nagyobb csalásai is voltak, gyakorlatilag az idők során bizonyította, hogy kizárólag ezt az életmódot folytatva képes élni. A megtévesztés mestereit nézve sokat hüledezünk, és jó eséllyel azt gondoljuk a bemutatott eseteket látva, hogy bennünket soha senki nem tudna így becsapni. Tévedünk. Adott élethelyzetben, lassú, tudatos munkával, a bizalom kezdeti kiépítésével és hazugságok egész hálójával egészen elképesztő eredményeket tudnak egyesek elérni, ha kellően manipulatívak, pofátlanok és rosszindulatúak. Ha a Puppet Master cselekményét egy filmben látom, biztosan nem hiszem el, és azt gondolom, hogy ekkora marhaság csak egy forgatókönyvíró fejéből pattanhat ki, de egy dokumentumfilm-sorozat keretében tálalva az egész borzasztóan zavarba ejtő.
A megtévesztés mesterei a Netflix kínálatában látható.
