Szokták mondani, hogy az egyéjszakás kaland olyan, mint egy novella: ha jó, akkor szeretnéd, ha tovább tartana, ha pedig nem annyira jó, akkor nem vesztettél túl sok időt. Most kiderült, hogy ennek az élménynek csúnyán betette a kaput a járvány.
Kevesebb egyéjszakás kaland
Egy szingli, harmincas nő mesélte el, milyen fontos szerepet játszottak az életében az egyéjszakás kalandok egészen addig, amíg beütött a koronavírus-járvány: „Tudom, hogy egy nőnek ítélkezés jár, ha sok egyéjszakás kalandban van része, pedig nincs mögötte a nőknél sem több, mint a férfiaknál. Nincs kielégíthetetlen szexuális étvágyam, nem azért kerestem az egyéjszakás kapcsolatokat, mert valami baj van velem, hanem mert ennyi fért bele az életembe sokáig. A munkám és az életvitelem mellett nem tudtam volna egy normális párkapcsolatba belemenni, ahhoz idő, energia, figyelem kell – ezek közül egyik sem áll most sem a rendelkezésemre. A prioritások között nálam nem szerepelt sosem az egyetlen nagy szerelem keresése, a megállapodás, család, gyerekvállalás, szerintem nem is lennék alkalmas ezekre a dolgokra. Viszont a szexet szeretem és fontosnak is tartom, szükségem van rá, ennek a helyzetnek a megoldását egyértelműen az egyéjszakás kalandok jelentették számomra.”
A járvány kitörése óta azonban a megszólalónknak és sok sorstársának át kellett rendezni az életének ezt a részét, ugyanis a távolságtartás, a fertőzés elkerülése felértékelődött, ezzel pedig befellegzett az idegenekkel való ágyba bújásnak. Azért nincs minden veszve, a The National Survey of Sexual Attitudes and Lifestyles (Natsal) tanulmánya szerint ugyanis átalakulóban van az egyéjszakás kaland a járvány hatására, és egyre inkább áthelyeződik a hangsúly azokra a kapcsolatokra, amikor barátok között állandósul a szexuális kapcsolat (azaz friends with benefits).
A tanulmányban azt találták, hogy az egyedülálló emberek 25 százaléka a sok bezártság és távolságtartás miatt már egyáltalán nem keres új kalandot magának, de a szexről nem mondtak le, csak lehorgonyoztak az ismerős partnereknél.
„Az én életemben is így alakult – reagált a tanulmányban talált eredményre a megszólalónk –, nem társkeresőztem tovább, amikor jöttek a lezárások, hanem ahhoz a pár régebbi szexpartneremhez fordultam, akikkel megtartottuk haveri szinten a kapcsolatot és már többször együtt aludtunk. Azóta nem is volt más az életemben, csak ezzel a három férfivel találkozom néha, amikor szükségünk van egymásra. El kellett fogadnunk, hogy ez most már nem az a világ, amikor csak úgy össze lehet jönni valakivel, akit épp ma ismertünk meg.”
Az egyéjszakás kalandoknak befellegzett? (Kép: Getty Images)
Megnőtt a kísérletezési kedv
Míg a partnercserék lelassultak a járvány miatt, a bezártság más módon is hatással volt az emberek szexuális életére. A tanulmányban leírtak szerint megnőtt a kereslet a szexuális segédeszközök iránt, és a párok között mélyült az intimitás, nyitottabbá váltak az újdonságokra a saját szexuális életükben. Többen jóval hamarabb döntöttek a lezárások miatt az összeköltözés mellett is, ami nem feltétlenül volt jó hatással a hosszú távú kapcsolatok megalapozására, de kétségkívül biztosította a szexuális élet folyamatosságát sok párnál. Náluk a kísérletezési kedv még fokozottabban előjött, a kutatók szerint azért, mert így kompenzálták a párok azt, hogy nélkülözniük kell a különböző partnerekkel való szexuális együttlétet, amit az egyéjszakás kalandok tartogattak számukra. A fiatalok mellett az 55 év feletti korosztály az a tanulmány szerint, ahol a leginkább megnőtt a kísérletezési kedv, ráadásul nekik pénzük is van általában arra, hogy költsenek a szexuális segédeszközökre, így belevethették magukat a fantáziák megvalósításába a lezárások során.
Ám nem csupa szex az élet, az érem másik oldalán ott van a tanulmányban az is, hogy a résztvevők negyedének teljesen megszűnt a járvány miatt a szexuális élete, 13 százalékuk pedig egyenesen azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem áll készen arra, hogy intim kapcsolata legyen bárkivel.
Ez a jelenség a szakemberek szerint lehet az elszigeteltség okozta önbizalomvesztés miatt is, illetve sokan felszedtek pár kilót a karanténok alatt, és annyira elszoktak a valós kapcsolatteremtéstől, hogy már nem érzik magukban a bátorságot az ismerkedésre.
Ahogy a London School of Hygiene & Tropical Medicine kutatója, Will Nutland megfogalmazta, ennek leginkább az az oka, hogy elkezdtünk félni a testi közelségtől. Már nem annyira a fertőzéstől tartunk, hanem inkább kijöttünk az intimitás gyakorlatából, elvesztettünk pár szociális készséget, ami oda vezetett, hogy a szexuális képességeinkben is bizonytalanabbá váltunk. Ez azonban egy olyan ördögi kör, ami csak további eltávolodáshoz és elszigetelődéshez vezethet. A megoldás persze nem abban rejlik, hogy vessük bele magunkat az egyéjszakás kalandokba most, hogy csendesülni látszik a járvány, hanem inkább érdemes a saját önbizalmunkon dolgozni, hogy ne veszítsük el az intimitást teljesen az életünkből.
