1989-ban az indonéz Daniel Alamsjah álmában egy dombtetőn pihenő fehér galambot látott, miközben egy hang azt sugallta neki, építsen fel egy templomot, melybe vallástól függetlenül minden ember betérhet imádkozni vagy épp meditálni. A férfi először nem vette komolyan a látomást. Akkoriban egy német vegyipari vállalat menedzsereként dolgozott Jakartában. Amikor az egyik alkalmazottja nem tért vissza a vállalat központjába a ramadánt követően, Alamsjah elment a férfi szülővárosába, Magelangba, hogy kiderítse, mi történt vele. Amikor megtalálta az alkalmazottját, az még egy napot kért tőle otthon és elvitte őt a Rhema dombra, hogy megnézze a napfelkeltét, mielőtt visszamennének Jakartába.
„Le voltam nyűgözve! Ugyanaz a domb volt és ugyanaz a kilátás, mint a látomásomban” – idézte fel utóbb. Ezt követően Alamsjah, aki maga egyébként keresztény vallású, egész éjjel imádkozott, és a Bibliát olvasta útmutatásért, melyet végül Ézsaiás próféta könyvének 2. fejezetében meg is talált: „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép.”
Eredetileg galambnak szánták (Fotó: Getty Images)
Elutazása előtt meghagyta az elérhetőségét egy helyi vezetőnél, két héttel később pedig azzal hívták fel, hogy valaki megválna a dombon található, 5000 négyzetméteres földtulajdonától. Alamsjah megvásárolta a földet. Bár építészeti ismeretei vagy tapasztalatai nem voltak, ő maga tervezte meg a templomot és igyekezett minél inkább hű maradni a látomásában feltűnt képhez. Ezután egy közeli településről toborzott munkásokat, akikkel neki is láttak a kivitelezésnek.
Az építkezés 1992-ben kezdődött, ám az összes hivatalos engedély megszerzésének folyamata négy évig tartott, mivel különféle bonyodalmak adódtak időközben. Egy helyi újság riportot közölt arról, hogy egy keresztény férfi templomot épít egy muszlim környéken. A helyi tisztviselők a cikket követő panaszokra válaszul megpróbálták megvonni az építési engedélyt, ám sikertelenül.
A építőcsapat cement, téglák, homok és fémhulladékok felhasználásával húzta fel az épületet.
„Tulajdonképpen úgy nézett ki, mint egy galamb – az elején. De aztán felkerült rá a korona. Daniel azt akarta, hogy a szentséget szimbolizálja, de az emberek azt hitték, hogy egy taréj. Így hát csirkének kezdték nevezni galamb helyett” – mesélte az építkezés egykori vezetője.
A helyi közösséggel való konfliktusokon túl pénzügyi problémák is felmerültek. 2000-ben végül a pénzhiány miatt teljesen leállt az építkezés. A félbehagyott épület évekig elhagyatottan állt, a növények elkezdték benőni és vandálok is rendszeresen megrongálták. Bár hetente néhányan megfodrultak a különös épületnél, úgy tűnt, az enyészeté lesz.
2015-ben aztán a Huffington Post és a Daily Mail is riportot közölt a Csirketemplomról, majd nem sokkal később egy indonéz film forgatási helyszíneként használták. Mindezek hatására özönleni kezdtek a turisták. A belépődíjakból befolyt összegből aztán folytatódhatott az építkezés.
(Fotó: Getty Images)
„Annyira megkönnyebbültem. A helyiek látták, milyen népszerű a látványosság, és ők is részesültek a turizmusból” – idézte fel Alamsjah.
Az elmúlt években az épületet renoválták, csempékkel kidíszítették, ablakokat építettek be és a föld alatti imatermeket is kialakították minden feleket számára. Annyi turista érkezik évente, hogy Alamsjah még egy kis kávézót is nyitott az épület hátsó részében.
„Tudod, mindenki azt mondta, hogy őrült vagyok. A 90-es években folyamatosan újraolvastam ezt a bibliai idézetet, hogy erőt merítsek a folytatáshoz. Még a gyerekeim is nagyon dühösek voltak rám. Elmondtam nekik, hogy ez nem az én tervem, ez Isten terve. 30 év telt el, és örülök, hogy folytattam. Minden évben látogatók ezrei jönnek ide imádkozni vagy elmélkedni, és a gyerekeim végre büszkék arra, amit elértem.”
