Középkori humor: a csigákkal harcoló lovagok rejtélye

Vajon miért készült annyi kép a 13-14. században puhatestűekkel hadakozó páncélos vitézekről? Valószínűleg azért, mert egyszerűen viccesnek tartották, de akadnak más elméletek is.

Szabó Sz. Csaba

2022. Április 10.

Ha valaki viszonylag sűrűn lapozgat középkori kódexeket, kéziratokat (és miért is ne, hisz virtuálisan ezek már nem olyan nehezen elérhetőek), annak előbb-utóbb valószínűleg fel fog tűnni, hogy a lapszéli illusztrációk, valamint a díszes iniciálék között számos olyan akad, amelyik

csigákkal hadakozó, fényes páncélú lovagokat ábrázol.

Például ilyeneket:

Csigával harcoló lovag (forrás: Youtube)

Vagy éppen ilyeneket:

Egy másik csigával harcoló lovag (forrás: Twitter)

Leginkább a 13-14. századból származó könyvekben találhatunk hasonló, mai szemmel nézve meglehetősen zavarba ejtő képeket, amelyeken a lovag hol teljes páncélzatban, esetleg lóháton, hol gyalogszerrel, hétköznapibb ruházatba öltözve néz szembe a csigával, az irtózatos puhatestű pedig egyes képeken valóságos óriásként tűnik fel, máskor viszont majdnem olyan aprócska, mint a valóságban; a lovag akár könnyedén agyon is taposhatná. Hogy pontosan mit is jelképez ez a furcsa jelenet, arról a történészek, középkorászok körében máig nem alakult ki egységes álláspont; ami azt illeti, Lilian M. C. Randall 1962-ben írt The Snail In The Gothic Marginal Warfare című tanulmányán kívül nem is nagyon tudunk olyan kutatásról, amely behatóbban foglalkozott volna ezzel az igen érdekes témával. Randall szerint egyébként – micsoda meglepetés – arra jut, hogy ez az egész egyszerűen csak viccnek volt szánva, a lovagi eszmények, a lovagi életmód afféle paródiájának; egy páncélos vitéz nekiront egy páncélos (pontosabban: a hátán egy meszes házat cipelő) puhatestűnek, milyen mulatságos! Aki meg nem tud rajta röhögni, az inkább vonuljon be a Sarutlan Karmeliták közé.

Azért persze léteznek más elméletek is. Egyesek szerint a jelenet valamiképpen a Feltámadás allegóriája lehet (ami azért elég merész képzettársítás), de az is elképzelhető, hogy a csigák a longobárdokat, illetve a lombardiaiakat jelenítik meg, amely népcsoportnak akkoriban nem volt éppen túl jó híre: a közgondolkodásban rendszerint az árulással, a zálogkölcsönzéssel, az uzsoraszedéssel és egyéb nem lovagias cselekedetekkel azonosították őket. a Digital Medievalist oldalon olvasható megfejtés szerint viszont a páncélos lovagokkal harcoló csigák azért kerültek bele a kódexekbe, hogy a halál elkerülhetetlenségére emlékeztessék az olvasókat. Ahogy a Zsoltárok könyvének 58. fejezete írja: „Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát! Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű. Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha!”