Az eljárást, mely során az anya hasából műtéti úton távolítják el a kisbabát, a magyar nyelv tudvalevőleg császármetszésnek nevezi, de más nyelvekben is szerepel a módszer elnevezésében a császár szó adott nyelvnek megfelelő formája. A kifejezés eredetével kapcsolatos legelterjedtebb elmélet szerint a névadó maga Julius Caesar volt, akit állítólag császármetszéssel segítettek a világra. Ezt az elméletet azonban a kutatások cáfolják. Az ókorban ugyanis csak olyan nőkön végezték el a császármetszést, akik vagy már meghaltak, vagy teljesen menthetetlenek voltak, nincs bizonyíték arra, hogy akkoriban bárki is túlélte volna ezt a beavatkozást. Julius Caesar édesanyja, Aurelia Cotta azonban nem halt bele a szülésbe. 66 éves koráig élt, i. e. 54-ben hunyt el, mindössze 10 évvel fia meggyilkolása előtt.
Julius Caesar (Forrás: Historica Graphica Collection/Heritage Images/Getty Images)
Caius Plinius Secundus, vagyis Idősebb Pilnius ókori római író és enciklopédista azonban egy másik, sokkal valószínűbb eredettörténetet vázolt fel Természettörténet című művében. Eszerint Julius Caesar egyik ősét is már Caesarnak hívták, akit születésekor valóban kivágtak az anyja hasából. Az ős pedig a nevét a születése körülményei után kaphatta, a latinban a caesus ugyanis a caedere ige egy formája, melynek egyik jelentése: vágni.
Lawrence D. Longo és Lawrence P. Reynolds Wombs with a View című, 2016-ban megjelent könyvében viszont egy másik teóriát fejtett ki: a császármetszés szó szerintük Numa Pompiliushoz kapcsolódhat, aki i.e. 715 és 672 között uralkodott Rómában. Ő alkotta meg a törvényt, mely előírta, hogy ha egy várandós nő biztosan meghalt, akkor a babáját metszés útján világra kell segíteni. A törvény még érvényben volt, amikor a császárok átvették a hatalmat, ezért lehetséges, hogy a módszert hozzájuk kapcsolták és utánuk nevezték el császármetszésnek.
