Fénykorát éli a hustle culture, ami azt sugallja, mindent bele kell adni a munkába, hogy elvárásokon felül kell teljesíteni, és meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a legjobbat nyújtsuk, függetlenül attól, hogy mondjuk fáradtnak, vagy még rosszabb esetben kiégettnek érezzük magunkat.
Fotó: Getty Images/Flashpop
Bár az ember igyekszik tudatos maradni, nagyon könnyű belefutni a túlcsúszás jelenségébe, amikor csak 10-20-50 percet ráhúzunk a munkaidőre, hogy mindent befejezzünk, ezzel pedig a kevés szabadidőből veszünk el értékes perceket. A határok felállítása fontos, a következő tippek pedig segítenek egy jobb egyensúlyt megteremteni.
És ismét: a kevesebb több
Melissa Urban a The Book of Boundaries: Set the Limits That Will Set You Free című könyvében arról ír, hogy a munkaerőpiac mindig annyit vesz el, amennyit hajlandóak vagyunk adni. Ha folyton csapatjátékosok vagyunk, olyan feladatokat is bevállalunk, amit más nem akar, és emiatt állandó rajtunk a nyomás, akkor valamit rosszul csinálunk. Nem kell mindenáron megfeszülni, sőt, inkább vállaljunk kevesebbet, de azt végezzük el jól – ez pont ugyanolyan árulkodó lesz a teljesítményünkről. Ha pedig szeretnénk részt vállalni egy újabb feladatban, de épp nincs rá idő, akkor kérdezzük meg, mennyire sürgős. Lehet, hogy időben eltolható feladat, ami egy alkalmasabb percben pont minket vár majd.
A szünet szent
Az egész napos hajtás frusztrációt szül, ami lassítja a munkavégzést és akadályozza, hogy a feladatainkkal időben végezzünk. Épp ezért fontos szüneteket tartani, valójában nem ezen fog múlni, hogy túlcsúszunk-e a munkával. Az agynak szüksége van arra, hogy naponta néhányszor újra programozza magát, és ezt nem tudja megtenni, ha csak a munkára fókuszálunk. Tehát legyen az ebédszünet szent és sérthetetlen, és dedikáljunk a délelőtti és délutáni órákban is 15-15 percet annak, hogy felfrissüljünk. Érdemes ilyenkor szellőztetni, néhány nyújtást végezni, megtartani a kávészünetet, vagy akár levinni a kutyát sétálni – már ha home office-ban dolgozik valaki –, cserébe viszont tilos a házimunka, a tiktokozás, a hírolvasás és minden más. Adjuk meg az agynak az újrabootolás lehetőségét!
Fotó: Getty Images/Jessica Peterson
Monitorozás a tudás anyja
Hasznos lehet, ha néhány hétig naplót vezetünk arról, hogy mennyi időt töltünk munkával, hol úszik el a napunk, és az is, ha látjuk, mik azok a feladatok, amik kihagyhatók vagy átruházhatók másra. Ha látjuk, miért csúszunk meg a teendőkkel, hamar kiirthatjuk a felesleges köröket, és a továbbiakban nem lesz szükség arra, hogy akár 10 percet is ráhúzzunk a nyolc órára – akkor sem, ha egyébként szívesen csináljuk. Szorosan ehhez kapcsolódva, érdemes a kronotípusunkat is megvizsgálni, mikor vagyunk a legaktívabbak, és ilyenkorra időzíteni a legnehezebb feladatokat, hogy jobban tudjunk rájuk összpontosítani és legyen hozzá kellő energiánk.
Az utolsó esély
A munkaidő vége előtti időszakra érdemes egy emlékeztetőt beállítani, hogy tudjuk, mi az, ami még belefér fél-egy órába. Naama Zusman, okleveles egészségügyi- és karrier coach ugyanis azon az állásponton van, hogy amint lejárt a munkaidő, teljesen el kell tőle határolódni.
- Tilos munkával kapcsolatos leveleket nézni, kapcsoljuk be az időblokkolót.
- Tegyük el a laptopunkat szem elől.
- Kapcsoljuk ki a céges mobilt a munkanap végén.
- Ne használjuk a céges levelezést privát ügyek intézésére – ez fordítva is igaz.
A szakértő szerint fontos, hogy számszerűsítsük, mikor tesszük le a munkát, és rögtön utána alakítsunk ki egy olyan rituálét, ami segít az átállásban, ez mind a jobb időbeosztást és a szoros határhúzást szolgálja munka és szabadidő között.
