A sztárokról szóló életrajzi dokumentumfilmek mindig százszázalékos őszinteséget ígérnek, és azt, hogy ezúttal tényleg megismerhetjük a csillagot, aki olyan oldalát mutatja meg nekünk, amit eddig még soha. Csakhogy az esetek többségében hiányérzettel állunk fel a fotelből: a sztár életének közismert eseményei maradnak ki, átugranak érdekes dolgokat és sokszor azért készítik el ezeket a filmeket, hogy valamilyen narratívát formáljanak az életükről, ők irányíthassák, mit gondol róluk a publikum.
Amikor megtudtam, hogy a Michael J. Fox küzdelmes életéről készült Apple TV+ dokumentumfilm mindössze másfél órás, meg voltam győződve arról, hogy ennyi egyszerűen kevés egy igazán jó, megkapó portréhoz egy ennyire izgalmas életű emberről. Ráadásul a Still: Michael J. Fox élete nem elégszik meg azzal, hogy csak arról szóljon, hogyan él együtt Hollywood egyik legközkedveltebb sztárja a gyógyíthatatlan betegségével, hanem be kívánja mutatni Fox gyerekkorát, és azt, hogyan lett belőle a nyolcvanas évek egyik legismertebb arca.
Felszínességre számítottam, csakhogy ez a film sosem a könnyebbik utat választja: elképesztő kreativitással és tempóval száguldunk végig Michael J. Fox életén és karrierjén, ám közben a mélység mégsem esik a nagy tempó áldozatául. Talán nem is lett volna jó ötlet lassú filmet forgatni valakiről, aki az egész életét nyaktörő tempóban, nyughatatlanul élte.
A kezdetekről
Amikor Davis Guggenheim rendező rákérdez Foxnál, milyen érzés volt állandó mozgásba kerülnie, és azt éreznie, hogy egy percre sem találhat megnyugvásra a sok remegés miatt, a színész kapásból rávágja, hogy ő amúgy sem volt soha nyugodt, az élete már a betegség előtt is folyamatos pörgésből állt. Visszaemlékszik, hogy nagyjából hároméves volt, amikor elszökött otthonról, hogy a környék édességboltjában cukorkát vegyen, és még pénzt is vitt magával. Az iskolában ő volt az örök bohóc, a humorára ugyanis az alacsony termete (erre akkor döbbent rá, amikor hatévesen a hároméves húgával ment halloweenezni, és mindenki azt hitte az azonos méretük miatt, hogy ikertestvérek) volt szüksége: ha megnevettette a nagy srácokat, akkor nem verték meg.
Still: A Michael J. Fox Movie (Fotó: Profimedia)
Az alacsony termete és a kölyökarca sokáig átoknak tűnt, míg egy kanadai castingos fel nem hívta a figyelmét arra, hogy Hollywoodban kimondottan szeretik foglalkoztatni azokat a felnőttkorú színészeket, akik még gyereknek néznek ki. Az apja a VISA hitelkártyájára terhelte a költségeket, de elvitte őt Kanadából Los Angelesbe, ahol a csóró negyedben kibérelt neki egy minilakást, ahol egy mosdóban kellett megoldania a mosakodást és az edények elmosását is.
Palmolive-vel mosakodtam, Head & Shouldersszel mosogattam
– emlékszik vissza azokra az időkre, amikor a dietetikusa a McDonald’s volt, és gyakran az utcán keresgélt elhagyott aprót, hogy tudjon enni valamit.
A Családi kötelékek című sorozatban épp akkor kapott szerepet, amikor már egy kétdolláros csirkeszárnyra se volt pénze, konkrétan éhezett.
Lement a pilot epizód, az éhező, a lakása bútorait egyenként eladogató ifjú színész pedig egy csapásra a legforróbb portéka lett a televízióban, az emberek pedig imádták.
Foxról másképp
A Still formabontó dokumentumfilm. Az alkotói elképesztő mennyiségű archív anyagból dolgoztak, és egészen újszerű módon használták őket. A gyerekkorát kivéve Michael J. Fox az élete jó részét kamerák előtt töltötte, folyamatosan szerepelt. A színész vagy interjúban mesél a rendezőnek az életéről, vagy épp az önéletrajzi könyvéből, a Szerencsés emberből olvas fel részleteket, gyakorlatilag a saját élete narrátoraként. A felidézett eseményeket Davis Guggenheim rendező és a vágója, Michael Harte (nem szoktam kiemelni vágók nevét, de ezért az elképesztő munkáért ő megérdemli) gyakorlatilag Fox filmjeiből és sorozataiból vett képsorokkal „illusztrálja”.
Davis Guggenheim rendező, Tracy Pollan és Michael J. Fox a premieren (Fotó: Profimedia)
Ha épp arról mesél, hogy rémülten ébredt, akkor láthatjuk a rémülten ébredő jelenetét a Vissza a jövőbenből, ha tárgyalásra ment egy irodába, akkor bevágnak egy hasonló jelenetet a Szenzációs recepciósból. Egészen varázslatos, amikor bemutatják a megismerkedését a feleségével, Tracy Pollannel, ugyanis a fiatal színésznővel a Családi kötelékek forgatásán ismerték meg egymást, és a dokumentumfilmben gyakorlatilag azt az időszakot elevenítik meg a sorozatból, amikor ők ketten egymásba szerettek. Fikció és valóság tökéletesen olvad össze. Olyan ügyesen válogattak a régi jelenetekből, hogy többször éreztem úgy, mintha a fiatal Michael J. Fox a múltban direkt előjátszotta volna az élete nagy pillanatait egy évtizedekkel későbbi dokumentumfilm kedvéért. Bámulatos, és néhány kiegészítő jelenettel (amikor egy statiszta bújt J. Fox bőrébe, de ilyenkor csak hátulról mutatják) együtt az illúzió már-már tökéletes.
Bámulatosan összevágott felvételen láthatjuk például az időszakot, amikor egyszerre játszott főszerepet a Családi kötelékekben és a Vissza a jövőbe első részében. Mivel a tévéből nem engedték el, csak úgy tudta megoldani a két munkát, hogy reggeltől estig a Családi kötelékeket forgatta, majd este hatkor autóval vitték őt át a Vissza a jövőbe munkálataira, ahol általában hajnali ötig dolgozott. Egy sofőr vitte haza onnan, beesett az ágyba, hogy 2-3 órával később már egy másik sofőr ébressze kávéval a kezében, és menjen minden tovább. Bő három hónapot dolgozott így.
Olykor már azt sem fogtam fel, melyik forgatáson vagyok
– mesélte arról, mit tett vele ez a rendkívül megterhelő időszak. Egy biztos, megérte: a Vissza a jövőbe bemutatójának pillanatában egy csapásra Hollywood legfelkapottabb fiatal sztárjává avanzsált.
Az őszinteség pillanata
Michael J. Fox még a harmincat sem töltötte be, amikor megkapta a diagnózist: Parkinson-kóros. Nem akarta elhinni, a Parkinson a fejében mindig is az öregemberek betegsége volt.
A feleségét, Tracyt ugyan beavatta, de a külvilág elől hét éven át titkolta a diagnózisát, mert ő maga sem tudott vele szembenézni. A dokumentumfilm legfájdalmasabb pillanatai azok, amikben erről az időszakról mesél.
A forgatásokon szinte mindig próbált valamivel játszani a bal kezével, mert a remegés többnyire nyugalmi pillanatokban állt be, állandóan szedte a gyógyszereit a tünetei csillapítására. Kisgyerekes apukaként alig volt otthon, próbált a munkájába temetkezni, egyik forgatásról ment a másikra, akár a világ másik végére is, és eközben az ivásra is rákapott.
Bevallása szerint ebben az időszakban alkoholistává vált, ám miután a felesége szembesítette ezzel, letette az italt. A józanság első időszakát borzasztó nehezen viselte, és ezután döntött úgy, hogy visszatér a tévézéshez. A mozifilmek hektikus forgatási rendjéhez képest ugyanis a Kerge város sitcom forgatása ismét kiszámíthatóságot hozott az életébe, több időt tudott együtt tölteni a családjával. És ekkor döntött úgy, hogy eljött az a pont, amikor a világnak tudomást kell szereznie a betegségéről.
Fox ekkor már nem a tüneteit szégyellte, hanem attól tartott, hogy ha előhozakodik az igazsággal, onnantól kezdve a nézők már csak a beteg embert látják benne, és nem tartják majd viccesnek. Rémálomszerű volt az első alkalom, amikor a bejelentése után vissza kellett térnie az élő közönség előtt felvett Kerge város forgatásra, azonban ahogy jött az első nevetés, felszabadult a súly alól. Érezte, hogy még mindig viccesnek tartják a nézők. A film egyik interjújában Fox elmeséli, hogy a híresen aktív mimikája a Parkinson hatására eltűnt, és rengeteg erőfeszítésébe kerül, hogy grimaszoljon és arcokat vágjon, ahogy az is a nehezére esik, hogy ő, aki híres a jó komikusi időzítéséről, ma már nem mindig tudja jó időben kimondani a poénjait, ezért sokszor inkább meg sem próbálkozik velük.
Sam Michael Fox, Schuyler Frances Fox, Aquinnah Kathleen Fox, Tracy Pollan és Michael J Fox a 2023-as Sundance Filmfesztiválon (Fotó: Profimedia)
A pajkos csillogás a szemében
A Stillben láthatjuk Michael J. Foxot a fizikoterapeutájával, láthatjuk a feleségével az orvosánál, láthatjuk családi körben, ahogy a gyerekeivel a konyhában dumál, és azt is láthatjuk, mennyi szenvedést okoz neki a Parkinson. Amikor a rendező rákérdez egy monoklijára, elmondja neki, hogy arccal előre elesett, és a szeme környékén az összes csont eltörött, és arról is láthatunk kórházi felvételeket, amikor egy kéz- és kartörés miatt kezelték.
A kezében a csontokat összecsavarozták, ám mivel a gyakori rángások miatt nem tudta eleget pihentetni, a csavarok kimozdultak és a környékük elfertőződött: egy ponton nem sokon múlott, hogy le kellett amputálni az egyik ujját.
Beletörődéssel konstatálja, hogy az állapota miatt valószínűleg nem vár hosszú élet rá, és csak abban az esetben lát esélyt a nyolcvanadik életéve elérésére, ha addig valami csoda folytán megtalálják a Parkinson-kór gyógymódját.
A Still: Michael J. Fox életében rengeteg a szomorú pillanat, ez mégsem egy lehangoló, inkább egy reményteli film. Egy férfiről szól, aki szembenéz a múltjával, belátja, hogy a sikerei csúcsán néha elszállt magától, önző volt és seggfejként viselkedett, és áldottnak érzi magát, hogy van egy gyönyörű felesége, aki nemcsak egészségben, hanem betegségben is végig mellette állt, és minden közös pillanatukon érezni, hogy még ma is mennyire szeretik egymást.
Fox minden fájdalma, korlátai és nehézsége ellenére képes volt teljes és értékes életet élni, van négy gyönyörű gyereke, akiket imád és ők is imádják őt, és egészen az utóbbi két-három évig a karrierjét is folytatni tudta. Alapítványával és megszólalásaival rengeteget tett a Parkinson-kórban szenvedőkért, gyakorlatilag a kórban szenvedők nagykövetévé vált. A legjobb azonban azt volt látni, hogy még egy ilyen szörnyű kórság sem tudta elvenni az életkedvét: az interjúk során végig látni azt a kölykös, pajkos csillogást a szemében, amiért a nyolcvanas években egy világ szerette meg őt. Ezt semmi nem tudta és nem tudja elvenni tőle. Végre készült egy lenyűgöző film az életéről, ami pont annyira csodálatos, mint amilyen csodálatosat ez a páratlan élet megérdemelt.
A Still: Michael J. Fox élete már látható az Apple TV+ kínálatában.
