Crispin Glover hasonmása a Vissza a jövőbe második részében

A Vissza a jövőbe franchise készítői soha nem voltak szégyenlősek, ha valamelyik szereplőt esetleg le kellett cserélni. Az 1985-ös első film – amely, mint az közismert, az időutazó Marty McFly kalandjait meséli el, aki azon dolgozik, hogy szülei sikeresen egymásba szeressenek még a születése előtt – gyártása még Eric Stoltz főszereplésével kezdődött meg, ám a színészt pár hónap forgatás után kirúgták az elégedetlen producerek, és behozták helyette Michael J. Foxot. Az 1989-es Vissza a jövőbe második részben pedig Elizabeth Shue vette át Claudia Wells helyét McFly barátnője, Jennifer Parker szerepében

Amikor azonban a Universal, a filmek mögött álló stúdió nem tudott megegyezni Crispin Gloverrel, hogy a folytatásban visszatérjen Marty apjaként, vagyis George McFly-ként, nem egyszerűen lecserélték, hanem egy meglehetősen szokatlan húzással leszerződtettek egy hasonmás-színészt, bizonyos Jeffrey Weissmant, és őt bízták meg Glover jellegzetes külsejének, hangjának és gesztusainak lekoppintásával. A végeredmény pedig nagyjából olyan volt, mintha valaki Crispin Glovert játszotta volna, amint az George McFly-t alakítja – szóval egészen szürreális. 

A Robert Zemeckis által rendezett, és Zemeckis, illetve Bob Gale által írt Vissza a jövőbe 1985 egyik legnagyobb kasszasikere volt. Bár a film készítői közül sokan már korábban is ismertnek számítottak valamennyire – Zemeckis és Gale 1980-ban a Tragacsparádé című, nagy sikerű autókereskedő-vígjátékkal robbantak be a szakmába, Michael J. Fox pedig az NBC Családi kötelékek című szitkomjának sztárja volt -, a film minden résztvevőnek új karriercsúcsot jelentett. Bár a filmet javarészt természetesen Fox és Christopher Lloyd viszi a hátán, azért a Glover által akított, kissé zavart és neurotikus George is elég emlékezetes figura, akit egyaránt keblére ölelt a kritika és a közönség.

A film elképesztő sikere miatt elkerülhetetlen volt a folytatás. A Vissza a jövőbe esetében ez azt jelentette, hogy két filmet is leforgattak zsinórban, amelyeket 1989-ben és 1990-ben mutattak be. A legtöbb szereplő visszatért, köztük Lea Thompson (ő Marty édesanyját, Lorraine-t játszotta), valamint Tom Wilson Biff Tannen szerepében. De amikor Glover megkapta a forgatókönyvet, inkább közömbös volt, semmint igazán lelkes. Állítólag 1 millió dollárt kért azért, hogy ismét eljátssza Marty apját, ám a Universal fejesei gyakorlatilag körberöhögték.

The AV Clubnak adott 2012-es interjújában Glover nem nevezett meg konkrét összeget, de azt elismerte, hogy eredetileg 150 000 dollárt ajánlottak neki, ami jóval kevesebb volt, mint amit a visszatérő mellékszereplők, például Thompson és Wilson kaptak. Glover kitért arra is, hogy nem egyáltalán nem tetszett neki a film befejezése, amelyben Marty McFly egy olyan jövőbe tér vissza, ahol családja minden tagja szép, sikeres és gazdag. A színész ezt túlságosan materialistának találta, és úgy vélte, hogy jobb üzenet lett volna, ha a főhős fáradozásainak jutalma csupán csak annyi, hogy a szülei még mindig nagyon szeretik egymást.

Akár a pénz, akár a kreatív nézetkülönbségek miatt, de az Universal mindenesetre a könnyebbnek tűnő megoldást választotta. Az első film során a Gloverről készült arcformát felhasználva (amit eredetileg az öregkori smink elkészítéséhez alkottak meg) a produkció képes volt olyan protéziseket gyártani, amelyeknek segítségével egy másik színészt – ebben az esetben nagyrészt a tökéletesen ismeretlen, ám utánzásban és paródiákban tapasztalt Jeffrey Weissmant – Gloverhez hasonlóvá tudták változtatni (bár az igaz, hogy a végeredmény néhol elég bizarr lett).

Doug Kari szerint – aki Glovert képviselte a Universal elleni perben – Weissman nem érezte magát teljesen jól, amikor nem csak George McFly, hanem konkrétan Glover utánzásával bízták meg. Weissmant az is nagyon zavarta, hogy filmforgatáson rendszeresen Crispinnek szólították, egy alkalommal pedig még maga Steven Spielberg, a film producer is azzal viccelődött, hogy Weissman pont úgy néz ki, mint Glover, ha megkapta volna az egymillió dollárt. A pót-Glover ráadásul eleinte nem is volt pontosan tisztában azzal, hogy mire szerződött, mivel eleinte azt mondták neki, hogy csak fotódublőrként alkalmaznák. Azon túl, hogy protéziseket használtak, hogy Weissman jobban hasonlítson Gloverre, a stúdió más technikákat is bevetett, hogy úgy tűnjön, mintha a két színész ugyanaz a személy lenne; közeli felvételeket például egyáltalán nem készítettek róla, máshol meg fejjel lefelé kellett lógnia.

Crispin Glover és Weissman (fotó: Youtube)

Glover és Kari 1990 októberében pert indított a Universal és az Amblin Entertainment ellen, azt állítva, hogy Glover hangját és képmását engedély nélkül használták fel, a stúdió viszont azzal azzal védekezett, hogy ők csak George McFly karakterét örökítették meg, amely az ő tulajdonuk; szóval a tét végső soron az az volt, hogy Glover rendelkezik-e saját magával, vagy a stúdió.
Végül a Universal – bár sosem ismerte be, hogy hibázott – belement egy peren kívüli egyeszségbe, és 760 000 dollárt sérelemdíjat fizetett Glovernek. De a színész számára nem a pénz volt az elsődleges motiváció:

“Ha az emberek azt hiszik, hogy olyasmit csinálsz, amiben valójában nem tettél meg, és ezt mégis neked tulajdonítják, az lopás. Erről szólt ez az ügy. Büszke vagyok a perre és arra, hogy kiálltam ezért. Az ok, amiért a pert indítottam, eredetileg nem a pénz miatt volt. Hanem azért, hogy az emberek tudják, hogy nem én játszottam abban a filmben. Ez egy nagyon durva visszaélés volt. Egyáltalán nem szeretek pereskedni, de a másik választásom az lett volna, hogy nem csinálok semmit, és hagyom, hogy mindenki azt higgye, hogy én szerepeltem a filmben”

A Glover-ügynek ismét van némi aktualitása van, hisz a amerikai színész-szakszervezet egyebek mellett azért is fogott hosszú-hosszú hónapokon át tartó sztrájkba idén, hogy a stúdiók a művészeket ne pótolhassák az egyre kifinomultabbá váló mesterséges intelligencia segítségével; vagy legfeljebb csak az ő engedélyükkel, ami ugye Crispin Glover esetében elmaradt. A színész karrierjének egyébként nem igazán ártott az ügy: megbecsült karakterszínészként folytatta, és számos sikerfilmben szerepelt, emellett pedig könyveket írt és a filmrendezésbe is belekóstolt. A 2007-es Beowulf című filmben újra együtt dolgozott Zemeckisszel, ami azt jelzi, hogy hogy a nézeteltéréseiket alighanem rendezni tudták (mondjuk az is igaz, hogy Bob Gale-lel a még mindig gyűlölik egymást). Bár az is tény, hogy Glover a mai napig nem hajlandó résztvenni a Vissza a jövőbe-közönségtalálkozókon (noha az ilyesmikkel jellemzően nagyon sok pénzt lehet keresni gyorsan és egyszerűen): saját bevallása szerint ugyanis Jeffrey Weissman játékát egyenesen pocséknak tartja, és nagyon zavarja, hogy máig sokan hiszik azt, hogy ő szerepelt a filmben.