Szervét Tibor Cegléden született 1958. március 1-jén. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktorált, 1982-ben. 1984-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskola színész szakára, ahol mesterei Kerényi Imre, Huszti Péter és Ruszt József voltak. 1988-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1989-ben egyik alapító tagja volt a Ruszt József vezette Független Színpadnak. 2014-től a Thália Színház művésze. Számos művészeti- és közönségdíj kitüntetettje, a magyar színházi élet egyik kitűnő alakja. A napokban azzal került a nyilvánosság célkeresztjébe, hogy kiderült, házas ember: teljes titokban, nélkülözve minden felhajtást hivatalosan is összekötötte az életét Stefanovics Angélával.
Számos hazai filmben is feltűnt: ő volt a Valami Amerika Alex Brubeck producere, a Magyar vándor Huba vezére, valamint az Apacsok film tartótisztje. Láthattuk a Csak színház és más semmi című sorozatban is, valamint a Nyugati nyaralás, vagy A helység kalapácsa című alkotásokban.
Szervét Tibor (Fotó: Olajos Piroska)
„Egyébként meg van bennem egy alapvető csibész. A joker. A jolly joker. A vidám viccelő, aki boldogan belebújik bármilyen szerepbe. Nem tervezem, hogy elhagyom a színházat, amíg szükség van rám, örömmel játszom” – nyilatkozta korábban magáról Szervét Tibor.
De vajon mennyire kritikus, akár önmagával szemben is?
„Több évtizedet töltöttem azzal, hogy kíméletlen véleményt mondtam mindenről, azzal a szent meggyőződéssel, hogy én annyira okos vagyok, hogy mindenről tudom a frankót, és a világ az így van, meg úgy van. Ám a világot egyrészt nem érdekelte az én véleményem, másrészt jó párszor bebizonyosodott, hogy tévesen, rosszul, igazságtalanul látom a dolgokat. Ezért aztán egy ideje igyekszem a mellékneveket elhagyni. Vagyis nem minősíteni. Még az automatikus plusz, vagy mínusz előjelet se adni eseményeknek, élményeknek, embereknek, történéseknek. Persze a minősítés zsigeri, mindnyájan reflex-szerűen tesszük. Pedig annyiféle nézőpont létezik, akkor hogy mondhatom én, hogy valami/valaki ilyen, vagy olyan. Van az a szép történet, hogy a paraszt talál egy lovat. Összefut a falu, hogy milyen szép ló, milyen szerencsés, hogy találta, mire a paraszt azt mondja: majd meglátjuk. Másnap a fia próbálja megülni, a ló ledobja, összetöri mindenét. Jönnek a szomszédok, hogy mekkora nagy bajt okozott a ló, mire az ember megint csak azt válaszolja: majd meglátjuk. Harmadnap megjelennek a faluban a toborzók és csak a paraszt fiát nem sorozzák be, mert annak törött mindene… Tehát ilyen bonyolult a világ és ezt így hatvanegynéhány évesen már tök jó látni. Szóval megpróbálom nem nagyon a befolyásom alá vonni az eseményeket” – mondta egy korábbi beszélgetés során a színész.
