Nézd csak, milyen gyerekem van!
Sokszor teljesen ártatlanul kezdődik: egy kis videó, amin egy tündéri gyerek valami vicceset csinál. Aztán a kattintások és lájkok száma megugrik, és a szülők hirtelen észreveszik, hogy ez akár bevételi forrás is lehet. Elkezdenek tudatosan olyan helyzeteket teremteni a gyerek számára, ahol megmutathatja az erősségeit, és erről újabb videós tartalmakat készítenek. A jelenség olyannyira gyakorivá vált, hogy külön nevet is kapott: kidfluenszernek hívják azokat a gyerekeket, akiket szüleik a közösségi médiafelületeken tesznek híressé, és egy egész brandet építenek köréjük.
A kidfluenszerek népszerűségének titka az, hogy kedvesek és valamiben tehetségesek, vagy van egy-egy olyan erős karakterjegyük, jellemvonásuk, amiről könnyen azonosíthatóak. Követőik célcsoportja nagyban függ attól, menny idős gyerekekről van szó. A tizenéveseket, akik saját maguk állítják elő az online tartalmat csatornáikon, általában a saját korosztályuk követi, és egyfajta szerepmodellként tekint rájuk. Az egészen kicsi gyerekek rajongótábora ezzel szemben mindig felnőttekből áll, ezért általában olyasmi szerepel a videókon, ami őket érdekelheti: hogy mit eszik, hogyan beszél, milyen környezetben él a kicsi, milyen kapcsolata van a szüleivel, mi a kedvenc elfoglaltsága.
A nyilvánosságra hozott fotók és videók teljesen hétköznapi pillanatokban készülnek, és bár a gyerekek tisztában vannak vele, hogy filmezik őket, azt egész biztosan nem tudják felmérni, mit jelent, ha a felvételeket bárki láthatja a világon. Így, ha a beleegyezésükkel is történik minden, egyáltalán nincsenek azzal tisztában, mibe is egyeztek bele tulajdonképpen.
Bár a kiskorúakat sok szabályozás egy kalap alá veszi, egyáltalán nem mindegy, ki mennyi idősen kerül a közösségi médiába. Ha valaki tizenévesen dönt úgy, hogy influenszer-karrierbe kezd, akkor már határozottan van beleszólása abba, hogy milyen képet alakít ki magáról, és a kiposztolt tartalmakat túlnyomórészt saját maga készíti. De sok olyan gyerek van, akiket a szüleik tesznek ki a nyilvánosság elé olyan életkorban, amikor még nem képesek tudatos döntést hozni erről. Egyre több a világhírű baba, akiket napi tartalomként „fogyasztanak” a közösségi platformok felhasználói, és miközben örömmel figyelik a fejlődésüket, vicces mondásaikat, személyiségük fejlődését, bele sem gondolnak, hogy minden kattintással hozzájárulnak, hogy kedvencüknek az átlagostól eltérően alakuljon a gyerekkora.
Ezek a gyerekek már egészen kicsi korukban családfenntartóvá válnak: a nevük márkanév lesz, amivel termékeket lehet eladni és reklámbevételeket generálni.
Hozzászoknak, hogy minden szavukat, mozdulatukat rögzíthetik a szüleik, akár bensőséges vagy kiszolgáltatottabb pillanataikban is. Idegenek szólítják meg az utcán őket ismerősként, nagyon személyes kérdésekkel. Ez az életforma egy felnőtt számára is rendkívül megterhelő – egy gyerek pedig át sem látja teljesen, miért történik vele mindez, csak a következményekkel szembesül. Aztán egy idő után jön valaki, aki aranyosabb, szebb, tehetségesebb a közvélemény szerint, és az új kedvenc árnyékában hamar láthatatlanná válik a korábbi csodagyerek, aminek a feldolgozása nem lehet egyszerű segítség nélkül.
A család mint a nyilvánosság célpontja
A 2012-ben született Claire Crosby pillanatok alatt lett világsztár háromévesen: az első videója óta már több, mint 500 millióan látták őt énekelni a YouTube-on szerte a világon. A szép hangú kislány édesapja gitárkíséretével ad elő népszerű dalokat, és a páros közötti összhang, na meg Claire tényleg kiemelkedő képességei hihetetlen nagy népszerűséget hoztak számára. Olyannyira, hogy édesapja, Dave otthagyta a munkáját, hogy a YouTube-csatorna menedzselésének, illetve a közös produkciók begyakorlásának szentelhesse minden idejét. Claire szerepelt népszerű televíziós műsorokban, feltűnt egy tehetségkutatóban, és a videós csatornáján szép sorban elkezdtek felbukkanni a család további tagjai is. Dave-et szintén felfedezte magának a média, és egyre többször látható énekesként – hála a lánya hozta népszerűségnek. Hogy Claire élete később hogyan alakul, azt nem lehet tudni: sok szép hangú kislány van, és ha esetleg felnőttként zenei karriert álmodna magának, meg kell majd küzdenie azzal a képpel, amelyet szülei alakítottak ki róla a nyilvánosság előtt.
A követők száma egészen szédítő nagyságrendig repülhet akár néhány nap alatt is, és a több tízmilliós elérést és kattintást sokszor már a szülő is nehezen dolgozza fel: egy arctalan tömeggel találja magát szemben, amelyben bőven akad kritikus hang is a sok rajongó között. A gyerekekről szóló tartalmakra jellemző, hogy akkor is megosztóak, amikor látszólag semmi különös nincs bennük. Mindig vannak néhányan, akik megjegyzéseket tesznek arra, hogy mit visel a gyerek éppen, milyen a környezete, megfelel-e az életkorának a tevékenység, ami közben lencsevégre kapták. Ezek a kívülről érkező jelzések visszahathatnak a család működésére, és akaratlanul is a legérzékenyebb pontokat találhatják el. Erre egészen biztosan senki nincs felkészülve – legfőképp a gyerek nem, aki így akaratlanul is konfliktusok okozójává válik.
Néhány gyerek automatikusan válik influenszerré, mivel a szüleik már azok; így a kicsik beleszületnek a szerepbe, sokszor fogantatásuk első pillanatától követheti életüket a nagyközönség. Ez jelenthet erős hátszelet a jövőre nézve, vagy komoly akadályt is, mert ezekre a gyerekekre mindenki úgy fog emlékezni, hogy ők annak a híres családnak a tagjai, nem úgy, hogy valamiben kiemelkedők, ügyesek vagy tehetségesek.
A hírnévbe születéshez nagyfokú elváráscsomag is jár, és ha a gyerekről kiderül, hogy nincs semmilyen kiemelkedő képessége, csak egyszerűen egy teljesen normális ember, az már önmagában hírértékű lehet, és sokaknak okozhat csalódást.
Néhány celebritás azzal érvel, hogy az ő ismertségük miatt a gyerekeiknek már nagyon fiatalon meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék a nyilvánosságot, és ehhez jó platform a saját közösségi csatorna. Hogy ez a stratégia hosszú távon működik-e, az csak évek múlva fog kiderülni – de addig is csinos kattintásszámot hozhatnak a szülők platformjaira a gyerekeket ábrázoló tartalmak.
A jövő: törvényekkel a kizsákmányolás ellen
Az, hogy néhány szülő jól él a gyerekük által termelt bevételből, már az online világ megjelenése előtt is ismert jelenség volt – igaz, nem fordult elő ekkora számban, mint most, egyszerűen azért, mert kevesebb volt a felület, ahol egy gyerek nyilvánosságot kaphatott. De mióta csak létezik tömegkommunikáció és szereplési lehetőségek, vannak szupersztár gyerekek: zenészek, színészek, énekesek, akik tehetségükkel és különleges kisugárzásukkal elrabolták a közönség szívét.
1938-ban a 23 éves Jackie Coogan, aki kisgyermekként szerepelt Charlie Chaplin „A kölyök” című filmjében, beperelte a szüleit, mert rájött, hogy anyja és mostohaapja saját bevételükként költötték el azt a pénzt, amit ő gyereksztárként keresett meg. A pert megnyerte, sőt, az esete precedenst teremtett. 1939-ben Kalifornia állam elfogadott egy törvényt, amely azóta is érvényben van, és kimondja, hogy a gyermekműsorok szereplőinek honoráriuma nem fizethető ki egy az egyben a családnak, hanem egy részét letétbe kell helyezni, amihez a gyerek nagykorúsága betöltésekor kaphat hozzáférést. Az úgynevezett Coogan-törvényt különböző változatokban több másik amerikai állam is átvette. De sokáig ez volt az egyetlen olyan jogszabály az Egyesült Államokban, ami a gyerekszínészek keresetéről rendelkezik, és ennek hatálya nem terjedt ki a ma népszerű közösségi platformokra.
A felületeket működtető cégek hoztak néhány szabályt, amelyek elméletileg alkalmasak arra, hogy korlátozzák a kiskorúak médiahasználatát. A népszerű közösségi oldalakon 13 év alatti gyermekek nem üzemeltethetnek saját fiókot, és az online bevételeket kezelő felületekhez is csak bizonyos kor fölött kaphat valaki önálló hozzáférést. Ezek azonban könnyen kijátszható korlátozások, és a szabálytalanságokat a közösségi oldalak üzemeltetői nem folyamatosan monitorozzák, inkább időnként kampányszerűen ellenőrzik. Emiatt egész sokáig el lehet lavírozni kiskorúként is, és sok követőt lehet gyűjteni, mire a felhasználói fiókot letiltják.
Úgy tűnik, most végre mégis történik valami. Illinois államban 2023 augusztusában életbe lépett egy törvény, ami a maga nemében egyedülállónak számít, mert részletesen szabályozza, milyen feltételek mellett használhatja fel egy gyerek nevét vagy képi ábrázolását egy felnőtt által kezelt online platform. A törvény értelmében, ha a gyerek megjelenítése bevételt generál, akkor ennek a pénznek egy része a gyereket illeti meg, százalékos arányban attól függően, mennyit szerepel a gyerek a nyilvánosságra hozott anyagban. A gyerek részét letétbe kell helyezni mindaddig, amíg ő maga nem veheti fel és kezelheti, a nagykorúság korhatárát betöltve. A törvény nemcsak a személyiségi jogokra hivatkozik, hanem arra is, hogy az online szereplés munkavégzés, és ha valaki dolgozik, aztán nem kapja meg az ezért járó fizetséget, mert eleve kiszolgáltatott helyzetben van, akkor ez kizsákmányolásnak számít.
És van itt még valami, ami megkerülhetetlen: a fogyasztók felelőssége. Tény, hogy nehéz ellenállni egy-egy tündéri gyereket ábrázoló videónak, de nem árt fejben tartani, hogy minden egyes lájk és komment hozzájárul ahhoz, hogy ezek a gyerekek termékké váljanak.
Ha kisebb lenne a kereslet, vagy többen szólalnának fel a gyerekek ilyen típusú kihasználása ellen, valószínűleg a kínálat is csökkenne. A kidfluenszerek jövőjéről még csak találgatni tudunk, de most kellene észbe kapnunk, mielőtt boldogtalan felnőtté nőnek fel a szemünk láttára.