Sokak számára ismerős lehet Hubay Miklós Kossuth-díjas drámaíró és műfordító legendás alkotása, az Ők tudják, mi a szerelem című drámája. A színművet már több mint egy éve láthatjuk Udvaros Dorottya, illetve Blaskó Péter főszereplésével a Nemzeti Színházban. A nagy sikerű darab a teátrumon kívül a képernyőn is visszaköszön majd, hiszen a Nemzeti Filmintézet és az MTVA koprodukciójában jelenleg is zajlik a mű tévéfilm-adaptációja, amelynek forgatására a szerkesztőségünk is ellátogatott. A színházi darab rendezője Rátóti Zoltán, aki most tévéfilmrendezőként debütál. A producere pedig nem más, mint Lajos Tamás, aki sok más alkotás mellett, a Los Angeles-i Filmfesztiválon három díjat is bezsebelő Semmelweis filmproducere.
Ők tudják, mi a szerelem
A múlt században, a színmű megjelenését követően már született egy legendás színházi előadás a darabból Tolnay Klári, illetve Sinkovits Imre főszereplésével, sőt tévéfelvétel is készült belőle.
Az egyfelvonásos műnek nemcsak hatalmas sikere, hanem kalandos története is van. 1959-et írunk, ekkor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres műfordító és drámaíró Hubayt, hogy az igen nagy népszerűségnek örvendő Tolnay Klárinak keressen egy francia egyfelvonásost, amit eljátszhatna a színésznő. A drámaíró azonban ihletet kapott, és így született meg titokban az Ők tudják, mi a szerelem című darab. Hubay az ihletet Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette, és az előadás olyannyira sikeres lett, hogy Tolnay Klári Sinkovits Imre főszereplőtársával együtt közel negyven éven keresztül játszotta.
Blaskó Péter Hector Berlioz szerepében (Fotó: Szupermodern Filmstúdió)
A történetben a híres zeneszerző 48 év után keresi fel gyermekkori szerelmét, a már özvegy, nagymamaként élő Estellát. Berlioz 63 éves létére meg akarja szöktetni és feleségül akarja venni a polgári életet élő szerelmét. A férfi a család megdöbbenésére bevallja, hogy egész életében szerette a nőt, érzelmei egy cseppet sem halványultak el, sőt, éppen ellenkezőleg. A darab egyszerre komikus és tragikus, felidézi az ifjúkori szenvedélyt, a szerelmet, aminek megéléséhez jókora bátorságra van szükség. Bebizonyítják, hogy sosem késő megállítani az időt.
A forgatásra mindössze kilenc napja van a stábnak
Az 1800-as években játszódó történethez a ráckeresztúri Pázmándy-Brauch kastélyt választották a forgatás helyszínének, amely már önmagában megadja a film alaphangulatát. A kastély berendezése a film díszlettervezőjének munkáját dicséri, aki minden antik bútort, gyertyát, festményt és vázát gondos aprólékossággal helyezett el.
„Nekem nagyon tetszik ez a helyszín, ez a kastély, amit a díszlettervező kiválasztott, kifejezetten jól érzem magam ebben a díszletben. Gyönyörű. Bármerre nézek, minden csodaszép. Folyamatosan rácsodálkozom arra is, hogy Nagy András, az ország egyik legjobb operatőre fényképezi ezt a filmet. Nap, mint nap, amikor a forgatás kezdetén üdvözöljük egymást, elámulok magamban, hogy tényleg itt van?” – meséli a főszereplő, Udvaros Dorottya.
Udvaros Dorottya a filmforgatáson (Fotó: Szupermodern Filmstúdió)
Lajos Tamás producer a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ez a tévéfilm igen fontos állomás a Nemzeti Színház életében, mivel ez az első koprodukció a Nemzeti Filmintézet, illetve az MTVA között. Hangsúlyozta, hogy remek szakemberekkel dolgoznak együtt, azonban nagyon kevés az idejük, pontosan kilenc napjuk van arra, hogy leforgassák a teljes filmet.
Egy szappanopera tempójában dolgozunk, viszont közel sem abban a minőségben.
Rátóti Zoltán rendező azzal folytatta, hogy már évek óta tervben volt, hogy felvegyék és megörökítsék a színházi előadást. Kezdetben egy többkamerás színházi közvetítés gondolata merült fel, majd a filmintézet javaslatára vitték külső helyszínre a darabot. Mindez megmagyarázza a forgatási idő szűkösségét, hiszen a forgatásra szánt kilenc napot arra tervezték, hogy a színházi díszletben biztonsággal felvegyék az előadást.
„Csupán ez a kilenc nap áll rendelkezésünkre a színészek egyeztethetősége miatt, ami meghatározta a gyártási tervet, azonban én erre nem tekintek nehézségként” – mondja.
A jelenetek túlnyomó többsége éjszaka játszódik, így a stáb sokszor kénytelen akár hajnal 2-ig, 3-ig is forgatni. Udvaros Dorottya az nlc-nek elmondta, hogy az éjszakázás nem könnyíti meg a dolgukat. Nap mint nap igyekeznek minden mást kizárni az életükből, és lelkileg, fizikailag felkészülnek a 10-12 órás elmélyült forgatásra.
Ez Rátóti Zoltán első filmes rendezése
Rátóti Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész már számos darabot rendezett színházban, de ez az első alkalom, hogy egy tévéfilm rendezésében is részt vesz. A színészt arról kérdeztük, hogy mik voltak azok a nehézségek, amik teljesen újkeletűek voltak számára a színházi rendezéshez képest, továbbá, hogy a képernyő miként alakíthatja át egy színdarab mondanivalóját.
„Természetesen megváltozik, de nem hátrányára, hanem az előnyére, hiszen a részletek miatt egy színházi előadás mozgóképes megjelenítése sokkal gazdagabb lesz. A színházban mindig totálban látjuk az emberek rezdüléseit, míg a filmen meg tudom mutatni azt is, hogy egy gondolat hogyan születik meg a szereplő fejében – ezt a színészek is kifejezetten szeretik. Éppen ezért nagyon örülnek, hogy a kiváló Nagy András az operatőrünk, mert ő roppant érzékenyen mozgatja a kamerát, és látja, leköveti ezeket a rezdüléseket.”
A rendező fontosnak tartja, hogy a színházakban legyenek színészcentrikus előadások is, ez a darab egy valódi jutalomjáték a színészeknek. Rátóti szerint a színészeknek tudni kell a csenddel is operálni, hatást kiváltani a puszta jelenlétükkel. Amikor sok effekt van egy színházi előadásban, akkor a színésznek az a képessége, hogy már a csenddel is katarzist váltson ki, óhatatlanul háttérbe szorul.
„Ezért tartom fontosnak, hogy a színház repertoárjában legyenek olyan darabok, amelyek a színészeknek lehetőséget adnak erre. Ahogy régen mondták: csak jól kell kiosztani egy darabot, és ha jó a darab, akkor az úgy megszüli saját magát.”
A darab mindenkire nagy hatással van
Mikor arról kérdeztük Rátóti Zoltánt, hogy mi az, ami a legjobban megfogta a komikus, ugyanakkor mégis tragikus történetben, azt mondta, hogy főként a nagy kérdéseket boncolgatja: „Mikor vagyunk bátrak felvállalni az érzelmeinket? Hogyan ismerjük fel az igazi érzelmeket, hogyan különböztetjük meg őket a puszta illúzióktól?”.
A fiatalkori Estella (Fotó: Szupermodern Filmstúdió)
A darabban igyekeztek megmutatni a bohém, fiatalkori szerelmet, a családi életet, és persze az időskori szerelmet is. A főszereplő lánya mindennek a szemtanúja, de tekintve ezt az érzelmi kavalkádot, vajon melyikben fog hinni? Nyilván a fő történet a 48 éve dédelgetett érzelem, a szerelem.
Udvaros Dorottya azt mondja, hogy ő maga is találkozott olyan szerelemmel, amely idősebb korban teljesült be.
Édesapám élete utolsó 12 évében megtalált egy csodálatos hölgyet, akit én azóta is az új anyukámnak hívok.
Sokan arra számítanak, ahogy ez általában a vígjátékoknál lenni szokott, úgy ebben ez az előadásban is happy enddel zárul a szerelmi történet, azonban itt éppen ellenkezője történik. A színésznő arra a kérdésre, hogy ő maga milyen befejezést szánna a történetnek, a következőt válaszolta:
„Minden Hector Berlioz, és minden Estella, aki megnézi ezt a történetet, választ adhat magában arra a kérdésre, hogy ha ő a saját életében ilyen helyzetbe kerülne, akkor vele vajon mi történne? Mindannyian eljátszhatunk ezzel a gondolattal, az biztos, hogy engem nagyon mélyen felkavarna. De hogy lenne-e ebből házasság, vagy soha többet nem is találkoznánk – nem tudom.”
A több díjat is bezsebelő Semmelweis producere azt mondja, hogy minden egyes film forgatásánál ugyanúgy izgul
Annak ellenére, hogy a darab a színházban hatalmas népszerűségnek örvend, igencsak résen kell lennünk a jegyvásárlásnál, ha élőben szeretnénk látni Udvaros Dorottya és Blaskó Péter alakítását, Lajos Tamás azt mondja, hogy a siker soha nem borítékolható.
„Ugyanúgy kétesélyes ennek a filmnek a sikere is, mint minden más önálló alkotásé. De én azért nagyon azt gondolom, hogy ha nem is borítékolható, de igencsak jó eséllyel indulunk ezen a pályán.”
A rendelkezésükre álló kevés idő nem könnyíti meg a forgatást. A producer azt mondja, hogy egy nap 9-12 percet vesznek fel, ráadásul túlnyomó részét éjszaka. Hozzátette, hogy bár könnyebbség, hogy a színházi előadás miatt a művészek pontosan ismerik a szövegkönyvet, de az egész forgatás egy heroikus teljesítmény a színészek és az egész stáb részéről.
A stábnak mindössze 9 napja van leforgatni a filmet (Fotó: Szupermodern Filmstúdió)
Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetjük, hogy a producerek vállát nyomja a legnagyobb teher, hiszen oroszlánrészben az ő munkájuktól függ, hogy sikerre viszik-e a produkciót. Lajos Tamás neve szinte az egész ország számára ismerős, ami nem véletlen, hiszen már számos filmnél bizonyította szakértelmét. A producer bevallotta, hogy a produkció méretétől függetlenül, mindegyik film elkészítésénél ugyanúgy izgul.
„Mivel ennyire kevés idő áll a rendelkezésünkre, mindannyian pontosan tisztában vagyunk vele, hogy itt most semmiképp nem lehet semmit hibázni, nem csúszhat be semmilyen gikszer, mert az az egész produkciót veszélyeztetné. Emiatt rendkívül nagy rajtunk a nyomás, talán ez még stresszesebb, mint egy gigaköltségvetésű játékfilm forgatása, mert ott azért jobban van pénz és lehetőség arra, hogy szükség esetén korrigáljon az ember. Itt, ha bármi hiba van, akkor borul minden. De egyelőre minden rendben, a terv szerint haladunk.”
