A Glen Powell és Sydney Sweeney főszereplésével készült Imádlak utálni az utóbbi közel egy évtized legsikeresebb romkomja lett pillanatok alatt. Ugyan Amerikában már december óta fut a mozikban, világszerte sok helyen még csak most debütált a szórakoztató és szexi romkom, a közönség pedig mindenhol odáig volt érte. Ezt bizonyítja, hogy néhány nappal ezelőtt az Imádlak utálni bevétele átlépte a 100 millió dolláros globális álomhatárt, ami romantikus vígjátékként legutoljára csak a Bridget Jones babát várnak sikerült.
Azonban míg a Bridget Jones-trilógia befejező része inkább csalódást okozott (mert valljuk be: az első felvonás varázsát azóta sem tudták megismételni), addig az Imádlak utálni vetítéséről kifejezetten felvillanyozva távoznak a nézők. Persze ez egyrészt Natasha Bedingfield akut dallamtapadást okozó Unwritten című slágerének is köszönhető, amit még sokáig ezzel a romkommal fogunk azonosítani.
Glen Powell and Sydney Sweeney az Imádlak utálni bemutatóján (Fotó: Getty Images)
Másrészt azonban a kifejezetten vicces jelenetek, illetve Glen Powell és Sydney Sweeney Ben és Beája közt perzselően szikrázó levegő is hozzájárul ahhoz, hogy az Imádlak utálni mindenkit levesz a lábáról. Olyannyira, hogy a legoptimistábbak már a romkom műfajának felélesztését jósolják. (Nekik legyen igazuk!)
Egyáltalán nem meglepő persze, hogy pont az Imádlak utálni rezonál ennyire jól a moziközönséggel. Ugyanis egy tipikus ellenségekből lett szerelmesek történetről van szó. Bár Ben és Bea kapcsolata kifejezetten jól indul, és egy tökéletes első randit töltenek egymással, a köztük lévő izzó vonzalom egy félreértés miatt jéghideg gyűlöletté válik. De nem tudnak megszabadulni egymástól, miután mindketten hivatalosak egy Ausztráliában rendezett esküvőre, ahol végül rákényszerülnek, hogy úgy tegyenek, mintha egy párt alkotnának.
A sztorit egyébként – egyáltalán nem titkoltan – William Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiája ihlette, ami gyakorlatilag az első ellenségekből lett szerelmesek történet. De mégis mi olyan jó ebben a romkom toposzban, hogy már több mint 400 éve rajongunk érte?
Az Imádlak utálni után ezek a filmek is tetszeni fognak
A szerelem és gyűlölet közti vékony határ
Shakespeare óta tehát nemhogy nem halt ki az ellenségekből szerelmesek archetípus, hanem egyre csak erősödött. Megihlette Jane Austent és Charlotte Brontët, később pedig Hollywoodot is – és most nemcsak Elizabeth Bennett–Mr. Darcy, illetve Jane Eyre–Mr. Rochester párosainak szerelmét megfilmesítő számtalan adaptációra gondolunk. Filmek és sorozatok születtek a témában (legutóbb a Bridgerton második évada gyújtotta lángra a Netflixet), a BookTokon pedig külön ez alapján ajánlanak egymásnak olvasnivalót a tiktokozók. Az #enemiestolovers népszerűségét bizonyítja, hogy a hashtag alatti videókat a cikk írásának pillanatában több mint 11 milliárdszor nézték meg.
Ezekben a románcokban a páros kapcsolata a (feltételezett) utálat pontjáról indul, a gyűlölet pedig hamar vággyá, később pedig szerelemmé alakul. A felismerésig vezető út azonban szenvedéllyel, vicces szituációkkal van kikövezve. Az ellenségekből szerelmesek nem hagyják élni egymást, a szópárbajuk pedig számunkra még élvezetesebb, mint számukra. „Könnyű viccesnek lenni, ha egy kicsit gonoszkodhatunk is” – mondta Lauren Billings, a Christina Lauren szerzőpáros egyik fele, aki pontosan tudja, milyen szórakoztató tanúja lenni egy kis szájkaraténak.
Kegyed a rontás az életemen, és minden álmom és vágyam tárgya
– hangzik el Anthony Bridgerton szájából a toposz esszenciája. Mert igen, lehet, hogy kezdetben ők a rontás egymás életén, de később ezek az idegesítő dolgok okozzák azt, hogy képtelenek legyenek egymás nélkül létezni. Vagy legalábbis megtanulják a hibáikkal együtt szeretni egymást. Lehet valami ennél is romantikusabb?!
A történet emiatt pedig eredendően tele van feszültséggel, aminek feloldását öröm nézni – legyen az akármilyen lassú –, hiszen a happy end jutalma annál szebb lesz. „Nincs annál jobb, mint végignézni, ahogy két ember, akik ki nem állhatják egymást, egyszer csak rájönnek, hogy a kölcsönös utálatuk egy lelki társi, romantikus kötődéssé alakult. Nem ragadja meg ennél jobban semmi a szerelem valószínűtlenségeit és lehetőségeit” – magyarázta Mia Sosa írónő.
Ellenségek, de nem bántalmazók
Ha az ellenségekből lett szerelmesek toposzáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a téma sötét oldala mellett sem. A való életben nem biztos, hogy a legjobb ötlet összejönni valakivel, akit a hátunk közepére sem kívánunk. „Ha az ellenségünkből lett valaki a szerelmünk, és a viselkedése a kapcsolat során is kiszámíthatatlan marad, a gyűlölet és a szerelem között ingadozva, akkor nagy valószínűséggel annak a személynek nárcisztikus jellemvonásai vannak” – figyelmeztet Marisa Peer kapcsolati terapeuta.
A szerelem ugyanis nem fáj és nem bánt. Mert azt már úgy hívják, hogy bántalmazás. Sajnos jó néhány alkotás átlépi az ugratás és a bullying közti határt, sőt, kifejezetten az abúzus csapdájába esik. Ezt azonban nem ismerik fel, és kifejezetten romantizálják, glorifikálják a bántalmazó kapcsolatokat.
A regények világában ennek Colleen Hoover az egyik legprominensebb képviselője, aki emberek millióit képes volt megtéveszteni: a könyveit többen veszik, mint a Bibliát. De ilyen a 365 nap című netflixes rémálom is, amiben a nőt egészen konkrétan elrabolják, majd a szerelembe esésnek csúfolt Stockholm-szindróma kialakulásának leszünk tanúi.
Sokan szemet hunynak azonban a bántalmazás felett, miután az ellenségekből lett szerelmesek alapköve, a kézzel fogható szenvedély néhány explicit szexjelenetben manifesztálódik, ezáltal rózsaszín ködöt bocsátva a történet áldozatának és a nézők/olvasók szemére.
Médiaműveltség szükséges ahhoz, hogy kellő kritikussággal fogyasszuk a toposz sötét oldaláról érkező történeteket, ami azonban a legbefolyásolhatóbb célközönségben, a fiatalokban nem feltétlenül alakult még ki. Így, Colleen Hoovert olvasva vagy 365 napot nézve normalizálódik bennük az abuzív tendenciákat mutató párkapcsolat, és nemcsak a fiktív világukból, de a saját életükből is nehezen fogják tudni kizárni a bántalmazást.
Ez a típusú kaotikus kapcsolat sokak számára addiktívvá válhat, így terápiára lehet szükségük abban, hogy átformálják a szerelemről kialakult képet
– tette hozzá Peer.
Ezeket az ellenségekből szerelmesek-könyveket ajánljuk
Érthető vágyak
Az ellenségekből lett szerelmeseknek a popkultúrában és a való életben is lehet egészséges kapcsolatuk. A rivalizálásból fakadó intenzitás garantálja a szenvedélyt, ami szinte „engedélyt ad” arra, hogy átformálják a kapcsolatuk dinamikáját.
Míg a tény, hogy túl tudnak az ellenségeskedésen lépni, biztosítja, hogy „megtanulnak egymással kommunikálni, alkudozni és megérteni a másik felet – fejtette ki a szakember. –
Ebben a helyzetben a problémák már az ismertségük elején előjöttek és megoldották, így tényleg pontosan ismerik azt az embert, aki mellett úgy döntenek, hogy érzelmileg elköteleződnek.
Ez a fajta egymás iránti leküzdhetetlen vágyakozás, illetve a szépen lassan kialakuló, feltétel nélkülivé váló szeretet olyan tapasztalások, amire mindenki vágyik a saját életében is. Ezért is szeretünk erről olvasni, ezért is olyan sikeres az Imádlak utálni. „Mert ki ne akarna látni olyasvalamit, amit szeretnének átélni, de túlságosan félnek hozzá? Ez a toposz izgalmas. Az, ahogy a popkultúrában ábrázolják, izgalmas. Bennünk is felkorbácsolja a vágyakat, beindít minket” – elemezte dr. Tony Ortega klinikai szakpszichológus az archetípus vonzerejét.
„Az ellenségekből lett szerelmesek egy jól bejáratott mechanizmus, ezért már az elejétől tudjuk, mire számíthatunk – tette hozzá Peer. Ezért biztonságban érezzük magunkat. Tudjuk, hogy happy end lesz a vége, ezért hátra tudunk dőlni, hogy élvezzük a páros útját a szerelem felé. Mind szeretjük a tündérmeséket és a sikeres megoldásokat, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig minden követelménynek megfelelnek.”
(Forrás: Dazed, The Daily Star, The Everygirl)
