Ha azt mondjuk, hogy bryndzové halušky vagy ostyepka, a legtöbbeknek még homályos, hogy merre járunk. Ha azt mondjuk, hogy sztrapacska vagy a parenyica, már mindenki tudja, hogy a „tót atyafiak” konyhájáról lesz szó.
Sok ismerős íz és ételtársítás van a szlovák és a magyar konyhában, az okokat nem is kell külön ecsetelni. A határ innenső feléről persze kissé el is nagyoljuk a dolgokat, a sztrapacska (strapačky) és a juhtúrós galuska (bryndzové halušky) nem ugyanaz az étel például, habár a magyar konyhában már keveredik a két étel. Magyarországon sztrapacska alatt inkább a juhtúrós galuskát értjük. Az eredeti sztrapacska pedig egy reszelt krumplis galuskából készülő, savanyú káposztás, húsos étel.
A szlovák konyha világa jellegzetes, és túlmutat tócsnin és dödöllén. Szinte megelevenednek előttünk a Liptói-havasok, az Alacsony- és a Magas-Tátra, a Kis-Kárpátok, amikor olyan ételnevekkel találkozunk, mint a liptói káposztás kalács, a nyitrai rakott kalács, a lomnici halászponty, a csallóközi csuka, a pulykaropogós a Kis Kárpátokból vagy a pozsonyi csirke.
Ha liszt és krumpli van, étel is van
Tucatnyi szlovák recept őrzi az egykori egyszerű paraszti élet lenyomatát. Ha liszt, krumpli, káposzta és zsír bármelyike volt a kamrában, abból a tótok számos formációban készítettek lepényt, ropogóst vagy épp palacsintát. A lokša [ejtsd: loksa] még ebben a mezőnyben is különösen puritánnak számít, a són kívül mindösszesen két alapanyagból készül.
Nem véletlenül kerül elő hasonló étel a szlovák középkori hagyományőrző fesztiválon is: emberemlékezet óta sütnek errefelé krumplis, sós palacsintát. Ehhez az ételhez ráadásul hagyományosan nem használnak zsiradékot, hanem szárazon sütik át, míg megjelennek rajta a jellegzetes nagy, barna hólyagok.
Lepénynek vékony, palacsintának vastag: lokša
Szlovákiában lokša, lokše, lokeš vagy lokoš, a csehországi területeken lata, patenta, přesňák és šumpál néven is megtalálhatjuk ezt az ételt. Csehország keleti részén, Morvaországban elterjedt az édes verziója is, amit lekvárral kennek meg és cukros mákkal szórnak meg.
A szláv népek hagyományosan levesbetétként használják, vagy főételben lepényként. Savanyú káposztával és darált hússal, vagy húsos, gombás ragukkal töltik. Ha mi nem is követjük a szláv módit, fejben tarthatjuk a lokšát, ami egy egyszerűen elkészíthető, olcsó és jó köret, ha épp unjuk a főtt tésztát, rizst, krumplit, kenyeret.
Ha a frissen sült lokšát falatozzuk, jussanak eszünkbe azok a valahai pásztorok és favágók, akik akár heteket is távol voltak a háztól, és az előre lesütött, csíkokra vágott, kiszáradt lokšát úgy fogyasztották, hogy leöntötték forró vízzel, hogy felfrissítsék az ételt.
Lokša, a szlovák krumplipalacsinta – recept
A tradicionális készítési mód szerint felforrósított felületen, kemencében vagy a sütőlapon, zsiradék nélkül sütik meg a lepénykéket egészen hólyagosodásig.
Hozzávalók:
- 70 dkg krumpli
- 20 dkg finomliszt
- Só ízlés szerint
Elkészítése:
- A krumplikat puhára főzzük héjában, majd kicsit hűlni hagyjuk, hogy meg tudjuk pucolni.
- A reszelőnk nagy lyukú oldalán a krumplikat lereszeljük (másik megoldás, ha áttörjük).
- Egy keverőtálban összekeverjük a liszttel és sóval, majd összegyúrjuk.
- Egy kb. 3 centi magasságú hengert formázunk belőle, majd a hengert 1-1,5 centis korongokra vágjuk.
- Minden korongot nyújtófával kinyújtunk olyan vékonyra, mint egy vastagabb palacsinta.
- Tapadásmentes serpenyőt hevítünk, és a lokšák mindkét oldalát átsütjük. A barna hólyagos foltok jelzik, ha már fordíthatjuk őket.
- Frissen az igazi!