1815 áprilisában kitört az indonéz Sumbawa szigetén található Tambora vulkán, a következő évben pedig szokatlanul hideg, nedves időjárás söpört végig Európán és Észak-Amerikán. A kutatók 1913 óta azt sejtették, hogy a két esemény összefüggésban állhatott egymással. Egy 2019-ben megjelent tanulmány pedig, mely az Environmental Research Letters szakfolyóiratban jelent meg, bebizonyította, hogy ez valóban így van.
A vulkánkitörés azonnali tömegpusztítást okozott: otthonokat rombolt le, és mintegy 10 000 emberéletet követelt. További 80 000-en pedig a későbbiekben haltak meg a kitörés következtében elszenvedett egészségkárosdás kövekeztében.
„A kitörés hatalmas mennyiségű kén-dioxidot fecskendezett a sztratoszférába, amely gyorsan elterjedt az egész világon, és szulfát aeroszolokká oxidálódott” – magyarázta a CNN riportjában Andrew Schurer, a tanulmány vezető szerzője és az Edinburgh-i Egyetem Földtudományi Karának kutatója. A kutató elmondta: a vulkáni aeroszolok csökkentik a nettó rövidhullámú sugárzást, ami hosszan tartó lehűlést okoz, ezenkívül csökkentik a globális csapadékmennyiséget és dinamikus változásokat okoznak mind az óceánok, mind a légkör működésében.
A globális hőmérséklet 1-3 Celsius-fok közé esett. A tanulmány szerint ez volt a leghidegebb év az elmúlt 250 évben. 1816 nyarán a hideg, nedves időjárás Közép- és Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is terméskieséshez, az állatállomány pusztulásához és éhínséghez vezetett.
Schurer és munkatársai korai adatok és klímamodellek segítségével határozták meg a vulkánkitörés hatásait.
„A modellszimulációk erős bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a vulkánkitörés körülbelül másfél-háromszorosára növeli egy ilyen csapadékos nyár esélyét Közép-Európa felett. A vulkánkitörés nélkül kevésbé valószínű, hogy olyan csapadékos, és nagyon valószínűtlen, hogy ennyire hideg lett volna a nyár” – fejtegette a kutató.