Egy tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogyan reagál a tizenévesek agya a dühös és félelmetes arckifejezésekre. A tizenéveseket kikérdezték arról, hogy milyen tapasztalataik vannak a zaklatással kapcsolatban, akár ők bántottak másokat, akár áldozattá váltak. A kutatók megvizsgálták a tinik agyi aktivitását a különböző érzelmeket mutató arckifejezésekkel kapcsolatban, így nyertek betekintést abba, hogy mi zajlik azok agyában, akik zaklatók és akik áldozatok lesznek.
Az amygdala
A vizsgálat során az agyban az amygdalát vették górcső alá a kutatók. Az amygdala leginkább a fenyegetések észlelésében betöltött szerepe miatt ismert, de az érzelmi szabályozásban és a tanulásban is van feladata. Ebben a tanulmányban a kutatók magasabb amygdala-aktivitást rögzítettek a dühös arcokra reakcióként, ami összefüggésbe hozható a zaklatással – vagyis, ha az amygdala fenyegetésként azonosítja egy másik ember dühét, akkor agresszív, fenyegető viselkedéssel válaszolhat.
Szintén a zaklató viselkedés indítójaként azonosították azt is, amikor a félelmet mutató arcokra alacsonyabb amygdala-aktivitást mértek. Ugyanis amikor az agy empátiával reagál, akkor a másik félelmét felismeri és érzelmi választ ad rá, a bántalmazóknak azonban az agyában nagyon kevés ilyen érzelmi válasz született, az agyuk kevésbé reagált a másik ember félelmére. A tanulmány megállapította, hogy azok a tizenévesek, akiknek alacsonyabb volt az amygdala aktivitása mind a dühös, mind a félelemmel teli arcokra, kisebb valószínűséggel válnak áldozattá.
Forrás: Getty Images
Új irány
A kutatás megkérdőjelezi a zaklatással kapcsolatos néhány hiedelmünket, és másfajta gondolkodásmódra indít. A bántalmazó az, aki valójában fenyegetve érzi magát. Aki zaklat, annak az agyát aktiválja az, ami fenyegetésnek tűnő düh. Aki terrorizál, annak az agya figyelmen kívül hagyja más félelmét. A célpont nem hibás, az áldozat nem erőtlen, és egyáltalán nem a viselkedésével vonta a saját fejére a bajt.
Laura Crawshaw szakterülete az alkalmazottakat zaklató vezetők, és amit az ilyen „zsarnokok” több évtizedes coachingja során megtanult, hogy azért viselkednek károsan, mert fenyegetve érzik magukat. Crawshaw munkája nem arra irányul, hogy felmentse ezeknek a főnököknek a szörnyű viselkedését, hanem hogy teljes mértékben felelőssé tegye őket saját reakcióikért.
Ráveszi a bántalmazó főnököket, hogy hallják meg azoktól, akiket terrorizálnak, hogy milyen érzés ez nekik.
Ez agyi szempontból olyan, mintha átkapcsolná az agynak azt a részét, amely annyira őrjöng, annyira fenyegetve érzi magát, hogy nem érzékeli mások félelmét vagy szenvedését. Crawshaw ráébreszti ezeket a zsarnokoskodó menedzsereket, hogy az agyuk túlreagálja a körülöttük lévők arckifejezését, és arra neveli őket, hogy maradjanak nyugodtak, ne váljanak védekezővé, hanem inkább építsék a csapat munkamorálját, ne pedig támadják az alkalmazottakat.
Nem a zaklató az erős
Mindez egy fejlődő tizenéves agyával még könnyebben megtehető lenne, hiszen rugalmasabban változnak még a huzalozások benne, mint egy középkorú menedzsernél. A szakemberek szerint, ha megtanítanánk a tizenéveseknek, hogyan reagál az agyuk, az segíthetne az iskolai zaklatás kezelésében, megelőzésében.
A tizenévesek óriási hasznát vehetnék annak, ha megértenék, hogy a bántalmazás nem egy erős, hanem egy fenyegetett agyra utal.
Akár a munkahelyen, akár az iskolában, akár tizenévesekről vagy felnőttekről van szó, minél inkább megtanuljuk szabályozni a saját agyunk érzelmi reakcióit, és minél inkább megtanuljuk az arckifejezésünket semlegesen tartani, amikor a zaklatás a tét, annál jobb. Minél inkább felismerjük, hogy a minket ért bántalmazás mögött a másik ember agyának túlzott reakciója áll, és nem sok köze van a mi viselkedésünkhöz, annál könnyebben tudjuk majd kezelni a problémát.
A kutatók ritkán állítják egymás mellé a tinédzserek zaklatását és a felnőttek bántalmazását, de ez a kutatás felteszi a kérdést, hogy hogyan alakul ki a bántalmazó, egy gyerek agya miért válik túlérzékennyé a fenyegetésekre, és miért kisebb a félelemmel szembeni reakciója? Vajon milyen kapcsolat alakíthatta ki az agyában azt, hogy így reagáljon, és zaklatóvá, bántalmazóvá váljon a kortárs kapcsolataiban?
