A munkába való visszatérés egy roppant megterhelő folyamat, amelyben az anyáknak a munka, a háztartás és a gyermek által támasztott követelményekkel kell zsonglőrködniük. Fontos azonban felismerni, hogy ez egy átmeneti időszak, ami leginkább az alkalmazkodásról szól, és amelyben az egyik nap jobb, a másikról pedig inkább ne is beszéljünk, de tudatos rákészüléssel és pozitív mindsettel zökkenőmentesebbé tehetjük a visszatérést. A nehézségekről, kihívásokról és megoldásokról Csűrösné Kriston Adrienn HR szakemberrel és Kardos-Szabó Zsófi munka- és szervezetpszichológussal, az anyák munkába való visszatérését segítő MomPower alapítóival beszélgettünk.
Pató Juli: Milyen jogok illetik meg a munkába visszatérő anyákat, és mit tapasztaltok, a nők mennyire vannak ezekkel tisztában?
Csűrösné Kriston Adrienn: Csak a jogokról napestig beszélhetnénk! De amit én a legfontosabbnak tartok, az az, hogy a kisbabás életszakaszt követően a munkába visszatérni szándékozó édesanyának és a munkáltatónak közösen kell megállapodnia a foglalkoztatás lényeges pontjaiban. A munka törvénykönyve számos ponton rendelkezik a szülési szabadságról visszatérő munkavállaló lehetőségeiről és kötelezettségeiről. Részletesen kitér az édesanya bejelentési kötelezettségére, szabadságkiadásra, munkabérváltozásra, rugalmas foglalkoztatásra, munkaidőt érintő kérdésekre és a felmondási védelemre. Tapasztalatunk szerint a munkavállalók felkészülnek, utánaolvasnak, megkérdeznek témában jártas szakembereket, és ismerik a lehetőségeiket, viszont az esetek többségében nem, vagy nagyon nehezen merik felvállalni azokat és könnyebben megalkusznak.
P.J.: Magyarországon a nőknek nagyjából a fele nem arra a munkahelyre tér vissza, ahonnan szülési szabadságra ment. Ti hogy látjátok, mik ennek az okai?
Cs. K. A.: 2024 tavaszán indítottunk egy kérdőíves felmérést a szülési szabadságon lévő édesanyák körében. A célunk az volt, hogy megismerjük az anyák jelenlegi szükségleteit, igényeit, képet kapjunk arról, milyen szempontok szerint hoznak döntést, visszatérnek-e a korábbi munkahelyükre, választanak-e új szakmát, karriert, és mik a munkával, munkahellyel kapcsolatos legfontosabb elvárásaik. A felmérésünkből kiderült, hogy nagyjából 50 százalék az aránya azoknak, akik a szülési szabadságot követően munkakört vagy munkahelyet szeretnének váltani.
Az eredmények és tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy leginkább a rugalmasság, munkaszervezés, logisztika a fő okok, amelyek miatt változtatni szeretnének vagy kényszerülnek.
Előfordulhat az is, hogy a korábbi munkahely nagyon messze esik az intézménytől, ahová a kisgyermek kerül – tehát a praktikum vagy életvezetési okok is vezethetnek a váltáshoz. De lehet ok az is, hogy a korábban extrém stresszel, terheléssel járó munkakört szeretné lecserélni az anya egy kevésbé nehéz pozícióra.
Kardos-Szabó Zsófi és Csűrösné Kriston Adrienn
P.J.: Van olyan időpont, ami optimálisnak mondható a munkába való visszatérésre? Mi a tapasztalat, a nők többsége mikor megy vissza, és milyen okok motiválják őket a visszatérésre?
Kardos-Szabó Zsófi: Magyarországon a visszatérésnek még mindig van egyfajta kultúrája, amit felmérésünk is megerősít. A gyermek 1 éves kora alatti munkába állás például itthon nagyon ritka. Általánosságban az látszik, hogy az édesanyák legtöbbje a gyermek kétéves kora körül áll munkába, ami összefügghet az ellátási rendszer szabályaival (például lejár a gyed) vagy a bölcsőde kezdésével. Az optimális időpont ugyanakkor az lenne, ha az anya saját motivációjából, a munkatársakkal való kapcsolódás, hivatásvágy, kihívások és eredmények utáni sóvárgás miatt tér vissza, nem olyan külső kényszer miatt, mint az anyagiak vagy a sürgetés.
P.J.: A munkába visszatérő anyákat gyakran érik hátrányos megkülönböztetések, és különféle sztereotípiákkal is szembesülniük kell.
K. Sz. Zs.: Az előítéletek megnehezíthetik az újbóli munkába állást. Az édesanyákat munkájuk iránt kevésbé elkötelezettnek tartják, és azt gondolják, nem tudnak és talán nem is akarnak a munkájukra összpontosítani, hiszen számukra a család a fő prioritás, kevésbé motiváltak és megbízhatatlanok, mindig rájuk kell várni, helyettük kell dolgozni – csak, hogy a legáltalánosabbakat említsük.
Azon nők számára, akik álláskeresőként kezdik a szülési szabadság utáni időszakot, talán még inkább nehezített a pálya, hiszen nekik még a kiválasztási folyamattal is meg kell küzdeniük.
Számukra sokszor az is nagy kérdés, hogyan állítsák össze önéletrajzukat, mit mondjanak az állásinterjún, a karrierjükben megjelenő, számukra kiesésnek vélt szülési szabadság idejéről. Munkavállalóként azonban azzal is fontos tisztában lennünk, hogy a munkáltatók elsősorban nem arra kíváncsiak, hogy hány és milyen korú gyermekünk van, hanem hogy a vállalt munkakört az adott munkaidőben el tudjuk-e látni, és biztosan eleget tudunk-e tenni a megállapodás szerinti elvárásoknak.
P.J.: Ti mit tapasztaltok, milyen félelmekről, szorongásokról számolnak be az anyák, amikor közeledik a visszatérés időpontja?
Cs. K. A.: A várt és váratlan helyzetekhez, elvárásokhoz való alkalmazkodás, az új élethelyzet és az ehhez kapcsolódó logisztikai, szervezési feladatok kiemelten sok energiát igényelnek az édesanyától és a családtól az első időszakban. Fontos tudni, hogy ezek a félelmek valósak és nem alaptalanok.
K. Sz. Zs.: Nehéz lehet a kicsi intézménybe engedése, beszoktatása, az első elválás, még sokszor akkor is, ha ő már nem az első gyermek, akit bölcsődébe vagy óvodába kísérnek. Az elválás, az óvónőbe vetett bizalom sok anya életében nehéz pont, mely mögött gyakran állhat saját gyermekkori tapasztalás vagy máshol, akár teljesen más élethelyzetben megtapasztalt trauma. Ezeket jó ha van lehetőség és idő végiggondolni, feldolgozni, hogy a beszoktatás könnyebb legyen. Továbbá sok édesanya számol be arról, hogy tartanak attól is, a szülési szabadság ideje alatt megkopott a tudásuk, készségeik.
P.J.: Ahogy említetted, a legtöbb anya önbizalomhiánnyal küzd a visszatérést illetően. Van esetleg ennek leküzdésére valamilyen gyakorlati tanácsotok?
K. Sz. Zs.: Nagyon kedvelt feladat a tréningeinken, amikor arra kérjük az anyákat, gyűjtsék össze milyen képeségekkel, tulajdonságokkal gazdagodtak az anyaság által. Majd közösen átbeszéljük, hogy ez miben és hogyan lehet hasznos egy munkahelyen. Mindenkit bíztatunk, hogy akár önéletrajzírás, állásinterjú vagy munkába visszatérés előtt végezze el ezt a gyakorlatot, mert sokat tud adni.
Csűrösné Kriston Adrienn és Kardos-Szabó Zsófi
P.J.: És mit tanácsolnátok annak az anyának, aki már előre bűntudatot érez amiatt, hogy sem a gyerekére, sem a munkájára nem tud majd eléggé koncentrálni?
K. Sz. Zs.: Nagyon sokat segíthetnek ebben az esetben a mindfullness gyakorlatok, időmenedzsment technikák és a rítusok is. A mindfullness gyakorlatok megtanítják, hogyan legyünk a jelenben, azaz amikor dolgozunk, a munkára tudjunk koncentrálni, abban legyünk hatékonyak, amikor pedig a gyermekünkkel vagyunk, rá tudjunk figyelni. Sokszor sajnos még mindig időben, órákban mérjük mind a munkahelyi teljesítményünket, mind a gyermekünkkel töltött időt. Sokkal többet ad a gyermekünknek, ha ugyan kevesebb időn keresztül, de minőségibb időt, valós figyelmet, kapcsolódást kap.
És azt látjuk, egyre több munkahely üzeni a rugalmas munkaidővel is azt, hogy nem az a lényeg, hány órát dolgozol, hanem hogy milyen minőségben látod el a feladataidat. Halkan megjegyzem, ez gyakran sokkal motiváltabb munkatársakat és jobb összteljesítményt eredményez.
A rítusok, szokások pedig segítségünkre lehetnek abban, hogyan különítsük el, zárjuk le az otthoni és a munkával töltött időt, ami a home office esetében sokszor még nehezebb. Munkavégzés végén egy zeneszám, rituális rendrakás az asztalon vagy akár pár tudatos légzés rendszeres alkalmazása is segítheti az átzsilipelést. Munkakezdéskor pedig, ha leírjuk egy papírra az otthoni teendőket és problémákat, majd betesszük a fiókba munkaidő végéig, akkor ezzel is jelezzük magunknak, hogy annak nem most van itt az ideje.
P.J.: Milyen módon könnyíthetik meg maguknak a visszatérést a nők, és hogyan segíthet nekik a család?
Cs. K. A.: Ha a szülést megelőző munkahelyükre, munkakörbe térnek vissza, nagyon fontos a folyamatos kommunikáció, kapcsolat a munkahelyi vezetővel. Legyenek ismertek az édesanya megélései, nehézségei, céljai, elvárásai, visszatérésének időpontja. A tudatosítás, a lehetőségek felismerése és egyeztetése a családdal sok esetben segítség lehet. Milyen munkakörbe tér vissza az édesanya, esetleg vannak olyan készségek, ismeretek, amik átismétlése segítség lehet számára? Ha váltani szeretne, mik azok az ismeretek, amikre szüksége lehet? Például új vagy magasabb szintű nyelvtudás, új szakma kitanulása vagy a meglévő frissítése stb. Természetesen a családdal is célszerű egyeztetni, hogy az új élethelyzet milyen más erőforrásokat kíván, szükséges lehet-e külső segítséget bevonni például a gyermek betegsége esetén, vagy a logisztika, háztartási feladatok ellátása érdekében.
A visszatérést a cégek is segíthetik, és szerencsére egyre több vállalat ismeri fel, hogy a családbarát intézkedések igenis megtérülnek. A munkáltatók milyen konkrét támogatást nyújthatnak a visszatéréshez?
Cs. K. A.: Az jól ismert tény, hogy az anyai élet nagyobb rugalmasságot kíván, amitől sok esetben lehet, hogy a munkáltatók meghátrálnak, ezzel viszont komoly szaktudást és sokszor lojális, elkötelezett munkatársat is veszíthetnek. Fontos, hogy a munkáltatók valódi rugalmasságot biztosítsanak a visszatérő édesanya számára.
A részmunkaidő kapcsán például valóban beleférjen a munka, határidőkkel, feladatokkal együtt, vagy ne legyenek tartózkodóak a sokak számára rugalmasságot jelentő home office-szal kapcsolatban.
Továbbá a munkáltatók számára nagyfokú tudatosságot jelent, ha konkrétan felkészülnek, protokollt dolgoznak ki a munkába visszatérő munkatársaik számára. Megismerik az egyéni, családi lehetőségeket és közösen dolgoznak ki olyan megoldási formákat, melyek a szülők igényeire is építenek. Azt is fontos kiemelni, hogy ebben a helyzetben is sokszor egyéni igények, lehetőségek merülnek fel, melyre jó, ha nyitott a munkáltató, számít rá, felismeri és tud megoldási javaslattal élni. Vannak édesanyák, akik kisebb terhelést kérnek a kezdeti időszakban, míg mások ugyanúgy tudják vállalni a felelősségteljes vezetői pozíciókat is.
Fotó: Getty Images
K. Sz. Zs.: Kérdőíves felmérésünk eredményeiből is kiolvasható, hogy az édesanyák több, mint 70 százaléka kiemelten fontosnak tartja és várja, hogy a munkáltató a szülési szabadság ideje alatt is tartsa vele a kapcsolatot, bevonja fontosabb folyamatokba, vagy tájékoztassa a stratégiai változásokról, lépésekről. Ez például kulcs lehet a gördülékenyebb visszaállásnál is, a lojalitás, elköteleződés erősítésében.
P.J.: A környezetemben elég gyakori, hogy a nők karrierváltása egybeesik a szülési szabadság idejével: a jogászból például lakberendező, a marketingesből gyógypedagógus lett, amikor visszatért a munkába. Miért választja sok nő ezt az élethelyzetet a karrierváltásra, nem nehezítettebb ilyenkor a pálya?
K. Sz. Zs.: Az anyaság által rengeteg új tapasztalattal és egyben új képeségekkel, készségekkel gazdagodunk, melyek más irányba, más hivatás felé fordíthatják az anyákat. Amikor a szülési szabadság miatt megszakítják addigi karrier útjukat, és ideiglenesen letérnek az eddigi pályáról, új vagy régi érdeklődési körök, vágyak kapnak teret. Ez a két tényező olyan motivációs erőként hathat, mely ellensúlyozza a nehezített pályát.
A másik oldalon viszont ott vannak azok az anyák, akik karrierváltás helyett karrierválságba kerülnek, hasonlóan az életközepi válsághoz.
Még csak neve sincs ennek a krízisnek, pedig sokakat érint: amikor a nő elmegy szülési szabadságra, még azt gondolja, egyszer majd visszatér a szokásos munkájához, menetközben azonban megváltoznak a prioritásai, újragondolja önmagát, a karrierjét, és mire eljön a visszatérés ideje, fogalma sincs, merre tovább.
K. Sz. Zs.: A válságok, krízisek nehézségük mellett igazi mozgatórugói is életünknek, sokszor hoznak olyan akár belső önismereti, akár külső változást, melyek által többek, jobbak leszünk. Ha rá tudunk nézni a helyzetünkre, akár egyedül helikopter perspektívából, akár coach, karriertanácsadó segítségével, akkor új nézőpontot kapunk és lehet máris új irányok, új utak válnak láthatóvá számunkra.
P.J.: Végezetül pedig nézzünk kicsit a jövőbe. Hogy látjátok, mi várható az elkövetkezendő években az anyák munkaerőpiaci helyzetének tekintetében?
Cs. K. A.: Magyarországon is elindult – még ha nagyon lassan is – egy olyan kultúraváltás a szülési szabadságról való visszatérés kapcsán, aminek erősítése kulcsfontosságú a jövőre nézve. A világjárványok, a szakemberhiány a munkáltatókat változásra, rugalmasságra, az elszigeteltség, a feladatok terhei pedig a családokat, anyákat a tudatosabb jelenlétre, tervezésre sarkallják.
K. Sz. Zs.: A szülési szabadságot követő munkába állás egy nehézségekkel tarkított pálya az anyák számára, amihez szükséges a támogatás a család részéről és munkahely részéről is. A jövő azok előtt a munkáltatók előtt biztosít több lehetőséget, akik felismerik, hogy a dolgozó anya munkája is ugyanúgy értékes, hogy motivációjuk, rugalmasságuk, tenni akarásuk, lojalitásuk a munkáltató céljait erősíti. Ehhez azonban szükséges, hogy az anyák valódi igényeit, elvárásait segítsék, és velük közösen határozzák meg az együttműködés alappilléreit.
