A szervezetük alkalmazkodhatott a burgonyás étrendhez
A kutatók az Andokban élő őslakos közösségek DNS-ét vizsgálták, és meglepő mintázatot találtak: a perui kecsua népcsoport tagjainál átlagosan jóval több AMY1 gén fordul elő, mint a világ legtöbb más népességében. Ez a gén a keményítő lebontásában játszik fontos szerepet.
Az AMY1 gén a nyálban található amiláz enzim termelését szabályozza. Ez az enzim már a szájban elkezdi lebontani a keményítőt, vagyis segíti az olyan ételek emésztését, mint a burgonya. A kutatás szerint az andoki népcsoportoknál 2–4-gyel több ilyen génmásolat található, mint a legtöbb embernél.
A tudósok szerint ez nem véletlen. Az Andok térségében a burgonyát már 6–10 ezer éve termesztik, és évszázadokon át az egyik legfontosabb energiaforrásnak számított. Azok az emberek, akik hatékonyabban tudták feldolgozni a keményítőben gazdag étrendet, nagyobb eséllyel maradhattak egészségesek és vállalhattak utódokat.
A burgonya nem Európából származik
Bár ma sokan Írországgal vagy Kelet-Európával azonosítják a burgonyát, eredetileg az Andokból származik. A növényt a mai Peru és Bolívia területén háziasították több ezer évvel ezelőtt.
Az inkák számára a burgonya alapélelmiszer volt. Egy speciális eljárással fagyasztva szárított változatot is készítettek belőle, ezt chuñónak nevezték. Így hosszú ideig eltarthatóvá vált, ami különösen fontos volt a magashegyi környezetben.
A burgonya emésztése: az evolúció ma sem állt le
A kutatók szerint a tanulmány egyik legérdekesebb üzenete az, hogy az emberi evolúció nem „őskori múlt idő”. A szervezetünk ma is alkalmazkodik a környezethez és az étrendhez.
Hasonló folyamat állhat például a tejcukor lebontásának képessége mögött is: egyes népcsoportoknál az évszázados tejfogyasztás miatt vált gyakoribbá a laktóz emésztését segítő genetikai változat. A mostani kutatás szerint a burgonya ugyanehhez hasonló módon alakíthatta az andoki emberek genetikai örökségét.
A tudósok több mint 3700 ember genetikai adatait hasonlították össze 85 különböző populációból, és arra jutottak, hogy az andoki közösségeknél különösen erős ez az alkalmazkodás.
Fotó: illusztráció, Unsplash
