Egyre több az SNI-s tanuló Magyarországon
A sajátos nevelési igényű, azaz SNI gyerekek oktatása és az őket nevelő családok támogatása az egyik olyan terület, amely méltatlanul háttérbe szorult az oktatáspolitikában, holott egyre több speciális figyelmet igénylő gyerek jelenik meg az oktatási intézményekben.
A 2025/2026-os tanévben már több mint 115 ezer SNI-s gyermek és tanuló szerepelt a magyar köznevelési és szakképzési rendszerben. A KSH adatai szerint számuk az elmúlt években folyamatosan emelkedett: 2022/2023-ban még 99 588, 2024/2025-ben pedig 109 430 SNI-s gyermeket és tanulót tartottak nyilván. Most mintha mutatkozna ebben változás – legalábbis olyan gesztusértékű ígéretek és apróbb lépések történtek a 2026-2027-es tanév elején, amelyek az elfogadás felé mutatnak, még akkor is, ha egyelőre ezek nem állnak össze átfogó stratégiává.
Iskolakezdési támogatás: 100 ezer forint érkezik a családoknak
Az egyik legkézzelfoghatóbb és azonnal érzékelhető lépés az egyszeri, gyermekenként 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás, amelyre a sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő családok is jogosultak. A támogatás azoknak az SNI tanulóknak jár, akik köznevelési vagy szakképző intézményben tanulnak, illetve az adott év szeptemberében kezdik meg az első évfolyamot, és utánuk augusztusban iskoláztatási támogatást folyósítanak.
A pénzt két részletben kapják a családok: 50 ezer forint már meg is érkezett a számlájukra augusztus végén, további 50 ezer forinthoz pedig november 30-ig, iskolakezdési utalvány formájában jutnak majd hozzá. A támogatást hivatalból állapították meg, vagyis az érintett szülőknek nem kellet külön kérelmet benyújtaniuk. Ez azért fontos, mert ezek a családok folyamatos küzdelmet folytatnak az adminisztrációs terhekkel, ami a gyerekek tanulási útjának egyengetésével jár, így egészen biztos, hogy nincs szükségük még egy nagy adag papírmunkára; most erre is tekintettel volt a kormányzat a támogatás megállapításakor.
Juhász Ágnes, a Civil Közoktatási Platform munkacsoport-vezetője ehhez is kapcsolódóan arra hívja fel a figyelmet, hogy a közoktatáson belül van egy olyan terület, ahol nagyobb létszámban jelennek meg a sajátos nevelési igényű tanulók, mégis kevés szó esik erről, és az iskolakezdési támogatás most érinti ezt is.
„A szakképzésben arányaiban több a sajátos nevelési igényű, illetve a beilleszkedési, magatartási és tanulási zavarokkal küzdő gyerek, mint a közoktatás más területein” – mutat rá.
„Erről kevesebbet hall a közvélemény, valószínűleg azért, mert az erősebb érdekérvényesítő képességű szülők gyerekei nem itt tanulnak. A probléma megjelenik a felsőoktatásban is, ha kisebb számban is, erről pedig végképp nem esik szó sehol. Jó lenne, hogy ha szóba kerül az SNI, ezekre a területekre is gondolnánk, nemcsak az általános- és középiskolákra” – mondja.
Nagy fordulat jöhet az SNI-s gyerekek életében (Forrás: Unsplash)
Ha már iskolakezdés: egyáltalán nem mindegy, hogy ki mennyire felkészülve kezdi meg az iskolai tanulmányait, mennyire gördülékeny számára az óvodából átlépni egy másik típusú intézménybe. Azt, hogy egy gyerek készen áll-e erre, korábban azok határozhatták meg, akik a legjobban ismerik őt. 2020 óta azonban már nem volt elég a szülő és az óvoda egyetértése ahhoz, hogy a gyerek még egy évet az óvodában maradhasson, aa szülőnek már jóelőre kérvényt kellett benyújtania, és a kérdést az illetékes pedagógigai szakszolgálat szakértője döntötte el. Bár a kérvényt benyújtók többsége megkapta az engedélyt a maradásra, sokan voltak, akik nem tudtak élni a lehetőséggel.
Döntött a kormány: a jövő szeptemberben kezdődő tanévtől már nem az Oktatási Hivatal, hanem a korábbi gyakorlathoz visszatérve az óvodapedagógusok és a szülők dönthetnek a gyerek iskolaérettségéről. A vitás helyzetekbe a pedagógiai szakszolgálatot is bevonnák. Ezt Kereki Judit, az oktatási minisztérium államtitkára mondta el az RTL Híradónak.
„Az új oktatásirányítás fontos ígérete, hogy az iskolaéerettség megállapítása ismét a régi szabályok szerint történik majd”– mondja Juhász Ágnes.
„Az ehhez szükséges jogszabálymódosítás még nem született meg, de ha a kormány beváltja ezt az ígéretet, az hatalmas könnyebbséget jelent majd a gyerekeknek, a szülőknek, az intézményeknek és a pedagógiai szakszolgálatoknak is. Ha az óvoda és a szülő is azt mondja, hogy a gyerek maradjon az oviban, akkor maradhat, és nem kell a szakszolgálatokat felesleges vizsgálatokkal terhelni, így ott felszabadulhat érdemi segítő munkára fordítható idő” – mondja.
SNI-munkacsoport: a rendszeren változtatnának, nem a gyerekeken
2026. augusztusában megalakult az SNI Szakértői Munkacsoport az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban. Célja, hogy feltárja a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának legfontosabb problémáit, és konkrét megoldási javaslatokat dolgozzon ki. A munkacsoport nem csupán a szabályozást vizsgálja: napirenden tartják az intézmények támogatását, a pedagógusok szakmai segítését, valamint a többségi és speciális intézmények együttműködésének javítását is.
A tervek szerint pedagógusokkal, intézményvezetőkkel, szülői és szakmai szervezetekkel, valamint érdekvédelmi képviselőkkel is rendszeresen egyeztetnek majd.
A munkacsoport még épp csak megkezdte a munkát, így ezen a területen is türelemre van szükség, de a szándék, hogy a sajátos nevelési igény kiemelt figyelmet kapjon, mindenképpen méltányolandó. A munkacsoport működéséhez több államtitkárság is kapcsolódik, hiszen a sajátos nevelési igény minden képzési területen megjelenik, ezért átfogó szemléletre van szükség a gyerekek megismeréséhez és a számukra leginkább hasznos megoldási javaslatok kidolgozásához.
„Nagy lépés az is, hogy megszületett az SNI köznevelési minimum” – folytatja a gondolatmenetet Juhász Ágnes.
„Ez egy átfogó szakmai javaslatcsomag, amelyet nyolc szakmai és civil szervezet dolgozott ki 2026 tavaszán. A nyolcpontos követelményrendszer abból indul ki, hogy az inkluzív oktatás nem pusztán azt jelenti, hogy egy sajátos nevelési igényű gyerek bekerül egy többségi osztályba: az intézménynek és az oktatásnak is alkalmazkodnia kell az ő egyéni szükségleteihez. A javaslat többek között a korai és pontos felismerést, a lakóhelyhez közeli ellátást, az egyéni szükségletekhez igazodó fejlesztést, a megfelelő szakemberek és módszertani támogatás biztosítását, valamint a pedagógusok folyamatos szakmai támogatását emeli ki. Augusztusban már megkezdődött a szakmai egyeztetés is a minisztérium és a kezdeményezés kidolgozói között, így a dokumentum nem csupán civil javaslatként, hanem a készülő oktatáspolitikai párbeszéd részeként is szerepet kapott, és reméljük, ez így lesz a jövőben is” – fogalmaz.
A segítő szakemberek béremelése is napirenden van
Az SNI-s gyerekek mindennapi iskolai támogatásában különösen fontos szerepük van a nevelést és oktatást közvetlenül segítő, úgynevezett NOKS-dolgozóknak. Ide tartoznak a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, az iskolai szociális munkások, iskolapszichológusok, és minden olyan segítő szakember, aki nem tanár, tanító, oktató vagy óvodapedagógus, mégis a gyerekek tanulmányi előrehaladását és jó iskolai közérzetét segíti a munkájával. Az új kormány programjában 25 százalékos béremelés szerepel a NOKS-dolgozók számára, ami azért is jelentős, mert az érintettek közül sokan jelenleg rendkívül alacsony fizetésért dolgoznak, ezért rendkívül magas a pályaelhagyók száma, és ez a terület nem jelent vonzó perspekívát a pályakezdők számára.
A Pedagógusok Szakszervezete szerint a NOKS-dolgozók nettó bére sok esetben még mindig 200–300 ezer forint körül alakul, miközben munkájuk nélkül számos, különleges támogatást igénylő gyermek integrált oktatása nem lenne megoldható. A tervezett 25 százalékos emelés mintegy 67 ezer munkavállalót érinthetne.
„A NOKS-béremelés nagyon régóta időszerű lett volna” – mondja Juhász Ágnes.
„Ezzel együtt is nagy vállalás a kormányzat részéről, mert komoly anyagi forrást igényel. Azt remélhetjük tőle, hogy a pályaelhagyók száma csökkenhet. Azt a problémát viszont önmagában nem oldja meg, hogy rengeteg segítő szakember hiányzik a rendszerből; változtatni kell a foglalkoztatási előírásokon is, és az alkalmazható szakemberek számát a szükségeletekhez kell igazítani. De van egy olyan hangulatjavító hatása, ami kihat az egész rendszerre.”
Ha a tanárok és oktatásban dolgozók felszabadultabbak, kezdeményezőbbek lesznek a kedvezőbb munkakörülmények hatására, akkor a gyerekek is szívesebben töltenek majd időt az iskolában.
„Eddig hatalmas volt a nyomás »felülről«, ha ez enyhül, remélhetjük, hogy a rendszer minden résztvevője jobban érzi majd magát. Az új oktatásirányítás azt hangsúlyozza, hogy gyerekbarát szemléletre törekszik: ha ez így lesz, akkor a sajátos nevelési igényű és az átlagos gyerekek élete is könnyebb lesz.”
