Tiniként volt, hogy a hajam egyszerre volt fekete, vörös és szőke! Igen, és néha egy kis zöld színező is belekerült. Imádtam festeni a hajamat meg az átváltozást, és többnyire a rövid, gyakran vágott frizurám miatt bírták is a hajszálak a gyűrődést. Aztán valamikor a fősuli után végre rátaláltam az „igazi” hajszínemre, vagyis én úgy éreztem, az a természetes árnyalatú rézvörös illik hozzám, eredetileg barna hajú lányhoz leginkább, és a festéssel igazából csak a természet tévedését orvosolom. És tényleg illett a vörös, vagány voltam, fiatal, pályakezdő, fővárosi, független nő. Imádtam azt a hajszínt. És imádtam akkor is, amikor gyerekeim születtek. A terhességeim alatt ugyan hennás festékre váltottam, nem volt olyan intenzív a színe, de azt is szerettem.
Ma már barnulok, haladok visszafelé a természetes színem irányába. Hogy miért vágtam bele? Két okból. Az első a macera. Nekem nem a színből lett elegem, hanem abból, hogy a tövét havonta, de minimum kéthavonta festeni kellett. A természet adta színem és a rézvörös között akkora volt a különbség, hogy hamar látszott a lenövés a tövénél. A frizurám slamposnak elhanyagoltnak tűnt, ha nem festettem. Két gyerek, millió munka és háztartás mellett pedig nincs sok időm a hajfestéssel szórakozni, fodrászhoz is csak félévente jutok el. A másik ok pedig talán a slow life trendjének köszönhető. A szépségápolásomban megpróbálok minél több saját készítésű vagy hazai terméket használni, amelyek kevesebb hulladékkal, kisebb környezetterheléssel járnak. De az egyszerűsítés, a racionalizálás az életem több területén is felbukkan, ilyen volt a hajfestés is. Arra jutottam, hogy felesleges, kiiktatható, és csak nyerhetek rajta. És azt sem hallgathatom el, hogy közben a hajamat is megnövesztettem, egyre jobban igénybe vette a festegetés.
A végső lökést pedig az általam régóta követett, modellből lett séf, New Yorkban élő Tombor Nelli egyik Instagram-fotója adta: Nelli gyönyörű nő, természetes barna színű hajjal, aminek köszönhetően csak úgy világít a kék szeme. A szemem nekem is kék, a hajam pedig valamikor barna volt, gondoltam, próbáljuk ki!
fotó: profimedia
Hogyan kezdtem neki?
Nem is gondolnánk, milyen nehéz évtizedes festés után visszanyerni az eredeti hajszínt. Ha a festett hajunk és a természetes színűnk között nagy a különbség, akkor a visszafestés ugyanúgy megterheli a hajat. Könnyebb a dolga azoknak, akiknek rövid a frizurájuk, hiszen hamar lenő, levágható a festett rész. Azoknak, akiknek hosszú a hajuk, akár évekig is eltarthat.
Nekem vállig érő a hajam, így a kihívás közepesen nehéz. Nem szerettem volna hónapokig, akár egy-másfél évig is hatalmas lenövéssel élni, ezért az eredeti hajszínemhez leginkább passzoló festékkel átszíneztem az egész hajam. Óvatos voltam: először színezővel próbálkoztam, ha mégsem tetszene, amit a természet adott, akkor még legyen visszaút. Mikor a pár hajmosásos színező kezdett kikopni, vettem az adott árnyalatból tartós festéket, és befestettem a hajam.
A tervem az volt, hogy mivel nincs nagy különbség a két szín között, így nem látszik a lenövés, soha többé nem kell festéket vennem a drogériákban. Fél évig tényleg nem kellett, mert egyáltalán nem lehetett felfedezni a barnára festett és a lenőtt rész közötti különbséget. De a hajam vége, ahol a vörösre került rá a barna festék, fél év után elkezdte ledobni a barna színt. Ekkor egy fél tasak barna festékkel utánfestettem a hajvégeket, de szigorúan csak a végeket, ahol a rézvörösre festett rész átsejlett a barna festék alól. A már lenőtt, természetes színt nem bántottam.
Lassan 8 hónapja élek barnán, és rengeteg bókot kapok, hogy mennyivel jobban áll a barna, mint a vörös. Valószínű, hogy nyár végén, az esedékes fodrászlátogatáskor már teljesen levágják a festett részt, és akkor tényleg végleg búcsút inthetek a hajfestékeknek.
