A sport mindenképpen jót tesz a gyerekeknek, hiszen általa levezethetik a felesleges energiáikat, kiegyensúlyozottabbá válnak, jobb lesz az állóképességük, erősebb az immunrendszerük, emellett a testük, az izomzatuk is egészségesebben fejlődik. A lélek szintjén azonban minden sportág másként hat a kicsikre. Standovár Sára gyermekpszichológussal annak megfelelően csoportosítottuk az egyes mozgásformákat, hogy melyik milyen személyiségű gyerkőchöz illik leginkább, és hogyan hat a mentális és lelki fejlődésére.
1. Szocializáló labdajátékok
„Ha egy gyermek félénk, visszahúzódó, és nehezen barátkozik, számára ideális lehet egy-egy labdajáték – mondja szakértőnk. – Az mindegy, hogy kézilabdáról, kosárlabdáról vagy éppen fociról van szó, a lényeg az, hogy a sportolás csapatban történjen, és a labda ürügyet szolgáltasson a többiekhez való kapcsolódásra. Játék közben a gyerkőc megnyílik, feloldódik majd, és észrevétlenül elkezd a társaival barátkozni, kapcsolatot teremteni, ami a későbbiek során a való életben is kedvezően befolyásolja a kortárs kapcsolatai alakulását.” A pszichológus szerint a labdajátékok rendkívül kedvező hatással vannak a gyerekek személyiségfejlődésére: megtanítják őket csapatban dolgozni, együttműködni, a közös jóért küzdeni. Észrevétlenül adják át nekik azt a tényt, hogy együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül, sőt az ilyen sportok a stratégiai gondolkodás elsajátítására is megtanítják őket.
Fotó: Kováts Dániel
2. Küzdeni tanító atlétika
„Az atlétikai sportok, úgymint a futás, az úszás és a kerékpározás nagyon jó szolgálatot tesznek olyan gyerkőcök esetében, akik nehezebben koncentrálnak, szétszórtak vagy esetleg hiperaktívak. A monoton mozgásformák ugyanis segítenek összpontosítani a figyelmet, elmerülni a gondolatokban, és kardiojellegük miatt nyugtató hatással vannak a lélekre, valamint az idegrendszerre is. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy ha valami bajunk van, akkor kifutjuk magunkból. Az ilyen mozgásformák segítségével a gyerekek is megszabadulhatnak a fölhalmozódott belső feszültségtől” – vázolja Standovár Sára, majd hozzáteszi, hogy az atlétikai sportok megtanítják a gyerekeket a küzdelemre, a belső harcaik megvívására, általuk javul a monotóniatűrésük, és később az életben jobban viselik majd azokat a helyzeteket, amikor hosszan, nagyon hosszan hajtanak valamiért, de a várt siker csak jóval később érkezik meg.
Fotó: Kováts Dániel
3. Nyugalmat adó küzdősportok
Különös paradoxon, hogy a pszichológus szerint a küzdősportok pont azoknak a gyerekeknek valók leginkább, akik indulatkezelési problémákkal küzdenek. Különösen a keleti harcművészetek alkalmasak arra, hogy megnyugtassák a feldúlt kis lelkeket. „A legtöbb keleti harcművészet nagy figyelmet fordít arra, hogy gyakorlói megtalálják a lelkükben a belső egyensúlyt, és akivel megküzdenek, azt ne ellenségnek, hanem ellenfélnek tekintsék. Az edzéseken jellemzően nagy teret kap önmagunk és mások tiszteletének gyakorlása is, maga a sport pedig lehetőséget biztosít arra, hogy a gyerekek a bennük lévő indulatokat megéljék, kiadják magukból, így a mindennapokban az óvodában, az iskolában és más közösségekben higgadtabbak, kezelhetőbbek legyenek, és kedvesebben viszonyuljanak majd másokhoz” – mondja a pszichológus.
Fotó: Kováts Dániel
És ha a gyerek nem akar sportolni?
Manapság, a kütyük világában – amikor már a legtöbb óvodás és kisiskolás is csak ül, és nyomkod valami okos eszközt – nem is olyan könnyű rávenni a gyerekeket, hogy rendszeresen sportoljanak. A gyermekpszichológus szerint egyetlen módon csinálhatunk kedvet a kicsiknek a mozgáshoz: úgy, ha jó példával járunk elöl.
„Ha a gyerek azt látja, hogy anya és apa hazajönnek a munkából, majd megvacsoráznak a tévé előtt, ezt követően pedig elmerülnek egy-egy laptopban, akkor nem várható el tőle, hogy napi szinten az élete részévé akarja tenni a mozgást. Egyszóval szülőkként a legjobb, amit tehetünk, hogy – ha eddig ezt hanyagoltuk – mi magunk is sportolni kezdünk. Okos dolog, ha eleinte közös programként iktatjuk be a család életébe a természetjárást, a kocogást, az úszást vagy épp a kosarazást a közeli pályán. Ha pozitív, közös élményként éli meg a gyerek a sportot, minden bizonnyal nagyobb kedve lesz ahhoz, hogy később örömmel menjen hetente akár háromszor-négyszer is edzeni. Nagyon fontos, hogy olyan sportágat válasszunk neki, amit szívesen űz, amiben sikerélménye van, vegyük figyelembe az egyéni igényeit, és semmit ne erőltessünk rá. Persze, vannak gyerekek, akik a konkrét sportolás ellen be vannak oltva, annak idején ez volt jellemző rám is – nevet szakértőnk. – Az ilyen gyerekeknél trükköket kell bevetnünk, hogy megmozduljanak: a hegymászást kirándulásként, az úszást strandolásként, a kosarazást labdázásként tálalni. Náluk közvetve így érhetjük el, hogy megszeressék a testmozgás okozta kellemes érzést. Mire felnőnek, remélhetőleg kialakul az egészségtudatuk, és elkezdenek a saját örömükre sportolni, pontosan úgy, ahogy velem is történt.”
