Tulajdonképpen miért áhítozunk sikerekre és pénzre mindenáron? Ez a kérdés vetődik fel abban az olvasóban, aki figyelemmel kíséri, hogyan alakult César Ritz élete, aki a maga korában forradalmi újításokat vezetett be a hotelek világában. Mert ahogy látni fogjuk, a nagy siker és pénz csak arra jó, hogy hirtelen legyen mit vesztenünk. Míg ha emberi kapcsolatainkba vetjük el a magokat, nem pedig pénzben mérjük a boldogságot, garantáltan jó végre számíthatunk, addig a pénz világa ingatag, és ha egyszer megdől, akkor elveszíthetjük azt, amiért addig azt gondoltuk, élni érdemes.
Legyen ön is milliomos!
César Ritz Svájcban született, egy 13 gyerekes családban, ahol a luxus egyáltalán nem volt jellemző. Már 15 évesen a saját lábára kellett állnia, ekkor fordult a hotelek világa felé, mivel a vendéglátóiparban szeretett volna elhelyezkedni. Első svájci munkahelyéről a szálloda menedzsere eltanácsolta, mondván, nem alkalmas a hotelbeli feladatok ellátására.
Ritz azonban nem adta fel, lenyűgözte őt a hotelek eleganciája, és kitartó munkával, végigjárva a világ nagy szállodáit, maga is a menedzseri posztig vitte. A nagy áttörést végül a londoni Savoy Hotel jelentette számára.
A sorsfordító találkozás, amely legtöbbször egyszer történik meg az ember életében és a legtöbben nem is ismerik fel a jelentőségét, Svájcban érte, ahol a híres séffel, Auguste Escoffierrel kezdett együtt dolgozni. Az ő kettősük olyan kombinációt hozott létre, amelyben egymás katalizátoraiként működtek. Ritz elegancia iránti elkötelezettsége és Escoffier különleges, egyedi ízvilágú konyhája alapjaiban reformálta meg az akkori szállodai világot.
Gondold meg, és egyél!
A legnagyobb horderejű változás, ami a munkájuknak köszönhető, társadalmi szinten zajlott: a londoni társasági életben bevezették az éttermi, társasági vacsorákat. 1890-ben ugyanis még nem volt szokás étteremben vacsorázni, legfeljebb férfiak étkeztek együtt, egymás közt, üzleti vagy klubösszejövetelek során. Ritz Bécsben találkozott azzal a szokással, hogy az emberek, férfiak és nők együtt, színház után az este megkoronázásaként beülnek egy étterembe. Ugyanezt tapasztalta Párizsban is, ahol az opera utáni program természetes módon a közös étkezéssel folytatódott. Ezt szerette volna meghonosítani Londonban is, a saját felségterületén. A Savoy Hotelt megtöltötte közismert emberekkel – még a királyi család néhány tagját is sikerült elcsalogatnia a szállodába –, s ennek hamar híre kelt az elit társaságban, a szálloda étterme pillanatok alatt felkapott hellyé vált.
Arrogancia, hírnév, anyagi javak
Mind anyagilag, mind pedig hírnévben ekkor szárnyalt Ritz a leginkább. Ám nem viselte jól a sikereket, arrogánssá vált, és bár csak nagy hatalmú beosztottként dolgozott a Savoyban, egyre inkább úgy viselkedett, mintha az övé lenne a hely. Ész nélkül költött hatalmas pénzeket üzleti vacsorákra, amiket nem is a Savoy miatt rendeztek, hanem Ritz egyéb partnereit látták vendégül. Ugyanis amikor híre ment, hogy a Savoyban milyen remek munkát végez, a világ minden tájáról érkeztek számára felkérések tanácsadásra, koordinálásra, hogy más hoteleket is segítsen sikerhez. Ez természetesen nem tetszett a szálloda tulajdonosainak, így nemsokára kirúgták állásából társaival együtt.
Az épp átalakítás alatt álló Carlton Hotel tulajdonosa azonban lecsapott rájuk, és szabad kezet adott nekik saját szállodájának felújításában és működtetésében. Az évek során aztán a Carlton-Ritz Hotel név világszerte ismert és elismert lett, mára az Antarktiszon kívül szinte bárhol találkozhatunk vele.
Saját szálloda és összeomlás
Saját szállodái közül a legelső, a párizsi Ritz Hotel sikereinek még tudott örülni. Élvezte a tervezés és az építés folyamatát, még a szobákba is saját kezűleg válogatta a bútorokat. Ám 1902-ben idegei felmondták a szolgálatot, felesége szerint a túlhajszoltságtól és attól, hogy nem bírt nemet mondani arra, ha valamilyen üzleti lehetőséget látott maga körül. Elvállalt minden munkát, ami anyagi nyereséggel kecsegtette, beutazta a világot tanácsadóként, és egy percet sem volt képes pihenni. A londoni Ritz Hotel megnyitása – ami a Savoy Hotellel szembeni legnagyobb győzelme lehetett volna – már szinte nélküle történt, ekkor ő már Svájcban egy idegszanatóriumban pihent. 1918-ban bekövetkezett haláláig különböző pszichiáterek és gyógyintézmények vendége volt.
