Elszabadult indulatok a Bábszínházban

A nagy Semmi

Fotók: Éder Éva

A Semmi című előadás megfogalmazza azt az érzést, amikor mindenből elegünk van, nem tudjuk, mit keresünk a saját életünkben, és szeretnénk, ha békén hagyna mindenki. Amikor értelmetlennek tűnik minden, és csak a „semmi van”, a nagy üresség bennünk. Janne Teller erről az érzésről írt regényt Semmi címen, amit Dániában első körben betiltottak, mert túl sötétnek ítélték. Érthető az elutasítás, hiszen nehezen viseli a közvélekedés, ha gyerekek tragikus sorsáról íródik történet, hát még akkor, ha nem happy end a vége.

Második átgondolásra azonban felfedezték benne épp azt, amiért született: a szembesítést korunk fiataljainak problémáival, amikért felelősek vagyunk. Végül még kötelező olvasmánnyá is tették a nyolcadikos fiúról szóló művet.

Tabutéma

Erről a témáról zenés-bábos színházat kreálni nehéz feladat; nemcsak az előadás módja különleges, de nem is szívesen nézünk szembe azzal, ha nem látjuk épp az életünk értelmét.

A történet főszereplője ugyanis erre a megállapításra jut: semminek semmi értelme, és ő ki akar vonulni az életből, ezért felül egy szilvafára, és nem hajlandó tovább részt venni az életnek nevezett játékban. Társai minden eszközt megragadnak, hogy meggyőzzék őt ennek ellenkezőjéről, elkezdik összehordani egy kupacba a „fontos dolgok halmazát”, mindenki azt teszi bele, amit a legfontosabbnak érez gyerekként. Nemcsak tárgyakat, de eszméket, szüzességet, filozófiákat is tartalmaz a „kupac”, ami megvilágítja a fiatalok lelkivilágát és annak titkos bugyrait.

A morális kérdéseket feszegető műben az emberi természet legsötétebb oldalával találkozunk, ami akár gyilkolni is képes az igazáért vagy azért, hogy szemellenzőjét ne tépjék le róla. A mai fiatal generáció általános problémáival nézünk szembe, lenyűgöző előadásmódban.

Bábok vagy emberek?

A bábelőadásban nemcsak a bábokat láthatjuk, hanem a mögöttük álló színészeket is, gyakran el is vonják figyelmünket a gyönyörűen megmunkált szereplőkről. Játékuk kiegészíti a bábok életét, amolyan gyerek-felnőtt viszony áll fenn báb és mozgatója között. A kicsit Tim Burton figuráira hajazó alakok egészen elbűvöltek minket, annyira tökéletesen illeszkednek a minimalista díszletbe.

A darab pikantériájához adódik a zenei aláfestés is: a színészek ugyanis Kiss Tibi- és Quimby-számokat játszanak, amelyek szürrealizmusukkal remekül kiegészítik a történetet.

Nem véletlen, hogy a társulat ezzel az előadással elnyerte a Színikritikusok Díját a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás kategóriájában, szerepelt Pécsett, a Metamorfózis Fesztiválon, illetve a Kortárs Drámafesztiválon. Az előadás szövegét pedig felolvasó-színházi formában adták elő Csíkszeredában, és még ki tudja hol folytatódik diadalútja…

Az az egy teljesen biztos, hogy senki nem jön ki a Bábszínházból a Semmi előadása után úgy, hogy ne érintené meg a téma, ne gondolkodna el azon, hogy mi az élet értelme, és ne tekintene más szemszögből a mai fiatalokra.