Nagypénteken tudtuk meg a megyei rendőr-főkapitányságtól, hogy egy férfi élő újszülöttet talált a Gödöllőhöz tartozó Máriabesnyő egyik füves területén. Odamentünk, hátha kicsit többet megtudunk a történtek hátteréről.
Máriabesnyőn a szegénysoron gyerekek labdáznak az úttesten, miközben szüleik csoportba verődve a kapu előtt beszélgetnek. Olykor felcsattan egy hangos szó, hevesen veszekednek, de a szaladgáló kiskamaszok nem is figyelnek rájuk. Sem arra, ha az autósok motort bőgetve, csikorgó kerekekkel szlalomoznak közöttük. Megszokott dolog ez errefelé.
Harcolni fog az unokájáért
Molnár Mária a kapujának támaszkodva figyeli a szaladgáló gyerekeket. Mikor a kisbabáról kérdezzük, bizalmatlanná válik, aztán hirtelen mégis beszélni kezd. Ott, a kapuban mondja el lánya történetét, amiben benne van az ő fájdalma, szégyene is. Marikát az se érdekli, ha a szomszédok mindent hallanak – némelyik az úttest túlsó feléről jön át, hogy egyetlen szóról se maradjon le.
Molnár Mária (Fotó: NLCafé)
„A férjemmel hét gyereket neveltem fel itt, ebben a másfél szobás önkormányzati házban – bök a háta mögé. – Csak Gabi lányom maradt itthon. Gödöllőn, a tésztagyárban dolgozott, aminek három kínai tulajdonosa van. Pár hónapja azonban otthagyta a munkahelyét. Nem mondta el az okát, én pedig nem faggattam róla.”
Marika hangosan számol. Lányával együtt 44 ezer forint segélyt kapnak, a férje rokkantnyugdíja 30 ezer. Ebből lejön 50 ezer lakbérre meg rezsire, ami marad, abból élnek hárman.
„Alkalmi munkát vállalunk a férjemmel, van mit ennünk. Harcolni fogok, hogy az unokám hozzánk kerüljön, hiszen őt is fel tudjuk nevelni.”
Álmomban sem hittem, hogy terhes a lányom
Amikor a nagymama először felfigyelt Gabriella gömbölyödő pocakjára, megkérdezte tőle: csak nem vagy terhes? Lánya hevesen tiltakozott még a gondolat ellen is.
„Még akkor sem gyanakodtam, mikor Gabriella – a szülés előtt két héttel – terhességi tesztet hozott haza. Tőlem kérdezte, hogyan kell használni? Elmagyaráztam neki, de hogy mi lett az eredmény, azt nem árulta el. Álmomban sem hittem volna, hogy terhes. Egészen addig, amíg a rendőrök be nem dörömböltek hozzánk.”
Gabriella végig megőrizte a titkát. Orvosnál, terhesgondozáson soha nem járt. Csütörtökön bebuszozott Gödöllőre. Három pár zoknit vett, majd fordult is vissza. A két óra húszas buszt épp elérte. Útközben rosszul lett, ezért egy megállóval korábban leszállt. A főútról indult az erdő felé, a patakhoz, alig húsz perc alatt szülte meg másfél kilós kisfiát. Délután három óra lehetett, mikor hazaért. A nadrágja véres volt, de az arcán – anyja szerint – semmilyen felindultság, érzelem nem látszott. Megfürdött, átöltözött, és elvitte sétálni a kutyát a templomhoz. De már a székely kapunál olyan rosszul lett, hogy összeesett, egy ismerőse riasztotta a mentőt.
Néhány percen múlt a fiúcska élete
„Patrik, a barátom a munkából hazafelé tartva felfigyelt a Besnyő patak és a házak közötti csapáson magára hagyott kisbabára. Három pár zokni volt mellette. Patrik szólt, én pedig szaladtam, hogy segítsek – emlékezett a szomszéd utcában lakó Pataki Henrietta. – Már messziről megláttam a kicsit, ahogy a fűben felemeli az egyik karját. Mintha csak jelezni akarta volna, hogy ott van.”
A nagymama és Henrietta (Fotó: NLCafé)
A kisbaba kihűlésközeli állapotban volt, szája, körme is elkékült. Fején egy falevél volt, szinte teljesen eltakarta a kis arcát.
„Jaj, szegénykém, hát téged ki hagyott itt? Gyere, én majd hazaviszlek, ha nem kellesz senkinek – mondta Henrietta, mire a fiúcska felsírt. Akkor érkezett oda Sándor Gyula, a másik szomszéd, kezében törölközővel. – Miután megvizsgáltam, jól bebugyoláltam, és az eperfához vittem. Hamarosan több rendőr, mentő is érkezett, kiderült, perceken múlt a pici élete. Amikor berakták a mentőbe, sokkot kaptam. Sírtam, remegtem, de az orvos megdicsért, hogy mindent jól csináltam, és megnyugtatott, hogy a kicsi már jól van.”
Sándor Gyula (Fotó: NLCafé)
A hányatott sorsú kisbabával a mentő a Baross utcai klinikára száguldott, ahol legalább egy hónapig ápolják majd, mire úgy felerősödik, hogy hazaengedhetik. Utána vélhetően a gyámhatóság örökbefogadó szülőkhöz adja. Gabriella harminc napra előzetes letartóztatásba került, jelenleg a tököli börtönkórházban lábadozik. A nő a kihallgatásán zokogva ismerte be, hogy ő a csecsemő anyja, megbánta, amit tett. Emberölési kísérlet miatt nyomoz ellene a rendőrség.
Öngyilkosságtól félti a lányát
„A lányom nem bírja a bezártságot, félek, hogy öngyilkos lesz a börtönben – sóhajt Marika. – De ha hazaengedik, kap tőlem két nagy pofont azért, amiért nekem is hazudott. Sosem volt udvarlója, a rendőrség szerint egyik volt kollégája, egy kínai férfi az unokám apja. Amit állítólag Gabriella nagyon szégyellt. Fogalmam sincs, milyen néven anyakönyvezték a kisfiút, de ha magamhoz vehetem, a Tamás nevet adom neki. Így hívják a nagyfiamat.”
