Száz éve még nem volt kérdés, milyen gyakran kell egy ápolt, rendes úrinőnek megmosnia a haját. Az évi kettő-három tökéletesen helyénvalónak számított. Tekintve, hogy sem folyóvíz nem volt a házakban, sem sampon, még kevésbé hajszárító, a földig érő hajszörnyetegek ápolása így is jó kétnapi munkának számított. Ennek során a tűzhely közelében kellett folyamatosan fésülgetni, nehogy nedves maradjon, és bedohosodjon, és persze közben vigyázni kellett arra is, hogy lángra ne kapjon.
Persze ez nem azt jelenti, hogy amikor megszáradt, kontyba rakták a hajukat, és fél évig rá se néztek. Minden este lefekvés előtt alaposan átkefélték (legalább százszor, a korabeli szépségápolási tanácsadó könyvek szerint). A fennmaradt képek tanúsága szerint pedig meglepő módon se zsíros, se száraz, se töredezett nem volt a hajuk. (A szagról nem tudunk nyilatkozni, de nyilván nem lehetett az sem elviselhetetlen, különben valamit tanácsoltak volna arra is a korabeli szakemberek.)
Persze manapság már kicsit másként néz ki a frizuránk – nem ér a földig például –, és mások az elvárások is egy ápolt nővel szemben. De azért bármilyen furcsán is hangzik: nem teljes ostobaság, amit dédanyáink csináltak. A szakemberek ugyan nem ajánlják, hogy évente csak egy-két alkalommal mossunk hajat, de abban mind egyetértenek, hogy a napi hajmosás senkinek nem ajánlott, mert hosszú távon csak kárt okoz.
A probléma gyökere
Persze azért a helyzet nem ennyire egyszerű. A hajmosás gyakorisága ugyanis rettentő sok dologtól függ:
- életkortól,
- hajminőségtől,
- napi aktivitástól,
- káros szenvedélyektől,
- étrendtől,
- de még attól is, merre lakunk.
Azért néhány alapvető dolgot érdemes tudni, mielőtt kitaláljuk, nekünk személy szerint mi lenne a jó.
Minden ember testén a bőr irharétegében, a hám alatt faggyúmirigyek vannak, a legtöbb az arcon, a fejbőrön és a mellkas felső részén. Ezek a mirigyek pedig – micsoda meglepetés – faggyút termelnek, amely egy olajos anyag, és segít abban, hogy ne száradjon ki a bőrünk – illetve ez felel a haj puhaságáért, selymességéért is. Egyfajta természetes hajbalzsam, amely nagyon is kell a hajnak. Amikor nagyanyáink százszor fésülték át a hajukat a durva sörtés hajkefével, ezt a faggyút oszlatták el rajta, hogy ne gyűljön fel a hajtőnél, és ne legyen zsíros hatású a frizurájuk.
Emiatt a zsírréteg miatt használunk manapság sampont (és dédanyáink ezért használtak szappant), mert ha csak sima vízzel mossuk a hajunkat, az ezt nem tudja feloldani. Márpedig időnként muszáj megszabadulni tőle, mert ebbe ragad bele a por, a kosz, a lehámlott fejbőrdarabkák, és minden egyéb, amit nem szeretnénk a hajunkon hagyni. A baj csak az, hogy a sampon mindent leszed: a piszkot éppúgy, mint a hajunknak oly fontos, tápláló faggyúréteget, és ha ezt túl gyakran csináljuk, akkor a haj száraz lesz, töredezett, sprőd – a töve meg még zsírosabb, mint előtte volt.
Miért? Mert a test okos, és ha érzi, hogy eltűnt a hajat és a fejbőrt védő faggyúréteg, akkor extra mennyiséget fog termelni belőle. Így aztán beindul az ördögi kör: minél többször mossuk a hajunk, az annál zsírosabb lesz.
Tinikorban beindul a zsírosodás
Persze amikor megszületik valaki, még nem kérdés, mikor és hányszor kell hajat mosnia – főleg azért, mert a többség kopaszon jön világra, és a napi fürdésnél bőven elég áttörölni nedves kézzel a kisbabák fejét. Ekkor még nincs szükség semmiféle extra samponra sem – az a fürdetőkrém, amit a testükre használunk, tökéletes a buksijukra is. Meg aztán a babafürdető csak elnyomná azt az isteni babaillatot, ami elsősorban a fejből árad.
Aztán persze, amikor kicsit nagyobbá válnak a gyerekek, egyre piszkosabbak lesznek napközben: megizzadnak, amikor rohangálnak, sarasak és porosak lesznek a játszótéren, és csillámpor ragad a hajukba, amikor kézműveskednek. Így aztán bekerül a háztartásba a sampon (szigorúan a könnymentes verzió), és a rettegett mosás beépül a heti rutinba. A legtöbb családban a vasárnap a szent hajmosás napja – és persze az ezzel együtt járó hisztériáé is.
Fotó: Three Lions/Getty Images
De kivételek azért itt is vannak a heti rutin alól: ha például nagyon csatakosra izzad a gyerek, és csurom izzadság lesz a feje, akkor is érdemes legalább tiszta vízzel átöblíteni, ahogyan az uszoda után is. Heti egy hajmosásnál többre azért kamaszkorig így sincs szükség – akkor viszont hirtelen és élesen megváltozik a helyzet a hormonok hatására.
A kamasz faggyúmirigyei ugyanis teljesen megbolondulnak, és ész nélkül kezdik termelni azt a bizonyos olajos anyagot, amit a természet amúgy csak fukarul adagolna. Ezért lesz zsíros és pattanásos a bőrük, és zsíros a hajuk is, amit mosni kell, méghozzá a heti egynél gyakrabban. És ezzel általában be is indul az ördögi kör, aminek a végén már naponta mossa az ember a haját. A „túlmosás” biztos jele a zsíros fejbőr és száraz hajvég. Ez egyértelműen jelzi: ritkítani kellene a hajmosások számát.
„A napi hajmosással nemcsak az a baj, hogy kiszárítja, töredezetté teszi a hajat, hanem a fejbőrt sem kíméli. A zsíroldó szerek eltávolítják a bőr természetes védőrétegét, az úgynevezett savköpenyt, ami egy mikroszkopikus zsírréteg – szögezi le dr. Sóti Erika bőrgyógyász-kozmetológus. – A samponok többsége ugyanis tele van illatanyagokkal, tartósítószerrel, és nem szerencsés mindennap ilyen kemikáliákban áztatni a fejünket. Emellett a forró levegős szárítás is károsítja a hajat, mert eltávolítja azt a természetes védőréteget, ami egészségessé és selymessé varázsolja a frizurát. Én a pácienseimnek azt szoktam ajánlani, hogy heti egyszer bőven elég megmosni a hajukat, de ha többet izzadnak, gyorsan zsírosodik a hajuk, akkor sincs kettőnél többre szükségük. De még ekkor is jobban teszik, ha semleges vegyhatású illatanyag-, tartósítószer- és színezékmentes, úgynevezett hipoallergén sampont keresnek maguknak. Ezeket elsősorban a gyógyszertárban fogják megtalálni.”
Nehéz leszokni róla
Aki azonban eddig naponta mosott hajat, nyilván nehezen tudja elképzelni, hogy mostantól áttérjen a heti egyszerire, vagy még ritkábbra, és nem is könnyű egy ilyen váltás, a fejbőr ugyanis jóval lassabban követi a gondolatainkat és vágyainkat, mint szeretnénk, így akár több hétre, hónapra is szükség lehet, hogy megszűnjön a faggyú túltermelődése.
Ebben az átmeneti időszakban talán segíthetnek azok a házi módszerek, amelyekkel már ősanyáink is éltek – és amelyek ma is egyre népszerűbbek. Főleg azért, mert egyre terjed világszerte az „egyáltalán ne használjunk sampont” irányzat is. Ennek követői azt mondják, hogy a sampon egy felesleges és káros találmány, ami több kárt okoz, mint hasznot, és ezért nincs is rá szükség. Szerintük a víz, a híg ecet, a citromlé, a tojássárgája, az olívaolaj, netán a sör (!) bőven elég, ha piszkos a hajunk, mert ezek hatékonyan segítenek feloldani a hajszálakra tapadt zsírt, és eltüntetik a kellemetlen hajszagot. A haj pedig majd előbb-utóbb átáll arra, hogy éppen annyi faggyút termeljen, amennyi kell neki, és ha beáll az egyensúly, a végeredmény dúsabb, selymesebb frizura lesz.
Fotó: Corbis via Getty Images
Az elv nagyon vonzóan hangzik – ám a gyakorlati kivitelezés már egyáltalán nem ilyen egyszerű. A kísérletezők többsége ott bukik el, hogy nagyvárosban élve szinte lehetetlen sampon nélkül tisztára mosni a hajat. Nagyanyáink idejében még könnyű volt, és vidéken, tiszta levegőjű környezetben ma is egyszerűbb ezt betartani, ám aki városban él, annak számolnia kell a szmoggal, a porral és egyéb környezetszennyező anyagokkal, amiket jobb alaposan eltávolítani a hajunkról. A városi nők legmerészebb célja csak az lehet, hogy heti egy-kettőre csökkentsék a hajmosások számát.
Persze a vágyott cél elérésében az is segíthet, ha tudja az ember, hogyan is kell hajat mosnia. Merthogy ez sem olyan egyszerű és magától értetődő ám. „A hajmosáshoz használt víz soha ne legyen forró, mert az erősen szárít – figyelmeztet Erdeiné Tardi Angelika fodrászmester, aki 23 éve dolgozik a szakmájában. – A sampont pedig soha ne tegyük közvetlenül a fejbőrre, előbb hígítsuk fel a tenyerünkben egy kis vízzel. Ha hosszú a hajunk, akkor sem érdemes dupla annyit használni, mert a lecsorgó hab tökéletesen megtisztítja anélkül, hogy feleslegesen roncsolnánk a hajszálakat. Fontos az is, hogy a hajmosás legalább 3-4 percig tartson, hiszen ennél rövidebb idő alatt a sampon nem képes kifejteni a hatását. Amikor készen vagyunk, mindig alaposan öblítsük ki a terméket a hajunkból. A helytelen, hiányos öblítés következtében a sampon megtapadhat a fejbőrön, ami viszketéssel, irritációval jár. Ha módunk van rá, lehetőleg minden alkalommal használjunk a hajunknak megfelelő hajbalzsamot, és legalább kéthetente hajpakolást. Hiszen, ne feledjük, épp most szedtük le róla a természetes védőréteget, muszáj ezt pótolni valamivel.”
És te milyen gyakran szoktad mosni a hajadat? És a gyerekeidét?
