nlc.hu
Mézeskalács
Muffin – karácsonykor is

Muffin – karácsonykor is

A muffinsütés számomra kikapcsolódás, magam és mások kényeztetése, kreativitás, a zûrös nap édessége, szóval csupa-csupa jó dolog. Sokszor hetente többször is készítek néhányat.

 De hogy mitől lesz a muffin karácsonyi? Hát attól, hogy annak nevezem, és beleteszek mindent, ami jó. Nemrégiben azt gondoltam, több legyet ütve egy csapásra, egyszerre többféle ízesítésű muffinokat fogok gyártani mindenki nagy örömére. Mindezt cirka egy óra húsz perc alatt. Merthogy ennyi időm volt rá. Gondoltam, gyorsan összekavarok egyszerre háromszori alapadagot, háromfelé osztom és beízesítem. De a süti megbosszulta a rohanást meg a leegyszerűsítést, kemény lett az egyik, összetöppedt a másik, sületlen a harmadik.


Levontam a tanulságot: a muffinnak odafigyelés kell, sőt, dédelgetés. Ha szeretettel és vágyakozással keverem-kavarom, csodálatos magasságokba emelkedik, gyönyörűen reped a teteje, omlós lesz és ízes. Nincs mit tenni, ez van, még akkor is, ha idétlenül hangzik. Úgyhogy újra megpróbálkoztam a mesterhármassal, de ezúttal mindegyiknek külön készítettem el ugyanazt az alapot. Meg is hálálták.

Kikövetelte a teljes odafigyelést, de még így sem tartott egy adag 35-40 percnél tovább. Sütéssel együtt. Vagyis: két óra alatt háromféle muffint lehet elkészíteni. Ebben a hármasban a karácsony hangulatát idéztem, szó szerint, elő.  A karácsonyi, téli muffin attól karácsonyi meg téli, hogy az ízesítéseket az évszakhoz hangoljuk. Ilyenkor ritkábbak a könnyű gyümölcsösek, több aszalt, szárított gyümölcsöket használunk, no és persze rengeteg olajos magvat. Meg kakaót, csokoládét.

Az almát ilyenkor sokszor, sok mindenre hasznosítjuk, készítünk például gyertya és mécsestartót belőle, de nem utolsósorban rengeteg sütemény és étel alapanyaga is. Muffinba is tökéletes. Elmesélem, én hogyan készítem az almás-diós változatot.


Az alaprecept

Mindig ugyanazt a nagyon egyszerű alapot használom. Hat darabhoz kell egy tojás, 10 deka cukor, két evőkanál vaníliaaroma, három evőkanál joghurt, és valamivel kevesebb, mint fél deci olaj. (Nem szoktam a vaj/margarin olvasztgatással bíbelődni, mert az olajtól is igen könnyű marad a tészta.) Ezeket szépen sorban összekeverem, majd belereszelek egy kisebb almát (vagy egy nagy felét), meg egy fél citrom héját. Aztán kb. 15 deka vegyesen kimért lisztbe teszek két kiskanál sütőport, egy fél kiskanál szódabikarbónát, és 2-3 kiskanál fahéjat. Aztán a kis mozsaramban összetörök 5-6 deka diót és a liszthez adom, majd az egészet lassan belekeverem az almás masszába. Ha van papírom abba, ha nincs, morzsával kiszórt mélyedésekbe töltögetem, de színültig, aztán a tetejét megszóróm még egy kis dióval vagy tortadarával, esetleg mindkettővel… Betolom a 175 fokos sütőbe, igazán szaftos, illatos darabok lesznek belőle.

Ha dupla adagot szeretnél, amiből kábé 12 darab süti lesz, akkor végy két tojást, egy pohár joghurtot, egy deci olajat, 16 deka cukrot, négy evőkanál vaníliaaromát s mintegy 25 deka lisztet, fél csomag sütőport s egy kávéskanál szódabikarbónát. A gyakorlott muffinosok látják, milyen az ideális tészta állaga, tejjel kicsit rá lehet segíteni, akkor több is lesz belőle. Ha úgyis adunk hozzá karamellét vagy olvasztott csokoládét, felfőzött kakaóport, akkor nincs rá szükség.

Az első variáció…

Míg az almás sütik növögettek a sütőben, elkészítettem a fenti alapot még egyszer. Aztán megálltam egy pillanatra, s elgondolkodtam, mi legyen. Meggyes-mákos? Karamellás? Kávés? Banános? Aztán úgy gondoltam, összepárosítom inkább az aszalt szilvát meg a mandulát. És persze az elmaradhatatlan csokoládét, s mondjuk megillatosítom néhány finom fűszerrel.
Apróra vágtam hát hat-nyolc szem (maradék) aszalt szilvát (ha van egy kis idő, valamilyen finom alkoholban, rumban például fel is lehet főzni, akkor intenzívebb lesz az íze), meg kockára 8 deka étcsokoládét, és összetörtem két marék pirított mandulát. Utóbbi lehet héjas, és héj nélküli is, ha megpirítjuk csodás aromát kap. Kimértem 13 deka lisztet, ezúttal is vegyesen, beleszórtam a sütőport és a szódabikarbónát, és két csapott teáskanál mézeskalács fűszerkeveréket és egy fél teáskanál fahéjat. A lisztbe kevertem a mandulát és a csokoládét, ezt hozzáadtam a muffinalaphoz, végül belevegyítettem a szilvát is. Időközben pedig megsültek az almás darabok, így kanalazhattam is a kapszlikba, s ment a sütőbe, miután megszórtam a tetejét még egy kis mandulával.


A második variáció…

Készíthettek narancsos-csokoládésat is, abba kell egy deci 100%-os narancslé, amit összeturmixoltok egy egész pucolt naranccsal, melynek a héját előtte lereszeltétek és beleszórtátok az alapba. Majd hozzáöntitek a narancslevet is, és csokoládédarabokat szórtok bele. Igazi karácsonyi illata van. A narancs a csokoládéval, esetleg egy kis pirított mandulával maga az elkárhozás.

A harmadik variáció…

A karácsonyi muffinokból nem maradhat ki a csokoládé sem, így a harmadik etapot ennek szántam. Csokis legyen az a süti, de durván! Az alapba csurgattam hát egy deci 1/3-2/3 arányban összekevert instant kávé és kakaópor forró vízzel felöntött egyvelegét. Aztán összeaprítottam vagy 10 deka étcsokoládét, meg öt-hat szem aszalt sárgabarackot. (Ekkor leguggoltam a sütő elé, s elégedetten konstatáltam, hogy a szilvás sütik csodaszépen emelkednek, pufognak, irulnak-pirulnak.) Kimértem a lisztet, ezúttal kicsit többet, mert higítottam a masszát, hozzáadtam a sütőport és a szódabikarbónát, meg egy teáskanál fahéjat. Ebbe kevertem a barackot és a csokoládét, és szórtam még bele jócskán barna tortadarát is. Ezt azért szeretem, mert olvad el , és ropogós marad, míg a csokoládé szépen eggyé válik a tésztával és csokis foltocskákká alakul. Összekevertem a két részt. Már majdnem elkezdtem beletölteni kapszlikba, amikor eszembe jutott, hogy akár tehetnék is valamit a közepébe. Előkaptam hát a fagyasztóból néhány szem meggyet. Aztán bekattant, hogy van otthon kókusszal töltött csoki is (ez nem a reklám helye, de olyan, amit mindenki ismer), fél centi vastagra vágtam hát őket. Ekkor jött a töltögetés, és hol egy szem kiolvasztott meggyet, hol egy darab csokit nyomtam a massza közepébe, aztán a tetejére kanalaztam még egy kis tésztát, hogy befedjem. Végül már magam sem tudtam, melyikbe tettem ezt s melyikbe azt.

Később a vendégeknek kénytelen voltam azt mondani, meglepetés van a közepén, aminek persze nagyon megörültek, s kíváncsian haraptak a sütibe. Néhányan összetévesztették a marcipánnal a kókuszt, találgatták: vajon mi lehet, ami ilyen jó? Én meg csak jólesően somolyogtam. S megint eszembe jutott, hogy hiába osztom szét a muffinokat, mégis nekem a legjobb.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top