“A karácsonyi kisfalut több mint tíz éve kezdtem gyűjtögetni, a férjemmel közös első karácsonyunkon. Öt darab házacskával indultunk, amit a könyvespolcon, a könyvek előtt állítottunk fel. Nagyon aranyos készlet volt néhány kiegészítővel, úgyhogy azonnal falucskának tűnt: figurák, kandeláberek, fenyők is voltak köztük” – mesélni Adrienn, aki a Facebookon küldte el nekünk képeit és a történetét.
Aztán férjével együtt folyamatosan bővítették a készletet. Hol egy pár új házat vettek, hol világítást szereltek a kisfaluba, és persze egyre több lakója lett a karácsonyi településnek. “Mivel sokan ismerik a hobbimat, ajándékba is kaptam utcaseprőt, kocsmárosnét, erdészt… A férjem ragaszkodott a kisvonathoz is – érthető, nyilván – és a vásárolt vonatkészletet én festettem ki havasra, díszesre, karácsonyosra. Egy idő után a könyveket ki kellett szedni a falu mögül, mert már nem fért el. Aztán a könyvespolc szűk felülete reménytelennek tűnt, és ráköltözött a falu a tálalószekrényre. Azt két év alatt nőttük ki. Ma már az 135×135-ös étkezőasztalon építem fel, de szűkös, úgyhogy jövőre bővítünk!” – folytatja Adrienn.
A faluhoz szükséges tereptárgyakat is Adrienn készíti hungarocellből. Azt mondja, azért azzal dolgozik, mert könnyű faragni, jól festhető, így hegyeket és parkokat csinál belőle. Majd jöhet a vatta és a műhó rájuk.
“Azt szeretem, ha advent első hétvégéjére már készen áll a karácsonyi falu, így általában egy héttel korábban összerakjuk. Az összeállítás 3-4 óra alatt megvan, az előkészületek több időt vesznek igénybe: a terepet meg kell tervezni, építeni – minden évben más, meg ne unjam –, idén még háttérnek olajképet is festettem, hogy jobban mutasson a fényképeken. Egyik évben mesét is írtam róla, advent első napjától vízkeresztig minden nap egy-egy apró történet szólt a kisfalu lakóinak életéről, karácsonyi készülődéséről. Több ezren követték, olvasták, nagyon szerettem.”
