Izlandon a karácsony este nem Kevinnel és a Reszkessetek, betörőkkel! telik, hanem olvasással. A Jolabokaflod, amit leginkább úgy lehetne magyarra fordítani, hogy karácsonyi könyváradat vagy könyvözön, olyan hagyomány az országban, ami egészen régi múltra tekint vissza. A második világháború idején a papír azon kevés dolgok közé tartozott, amire nem vetettek ki importvámot, ráadásul sok más árucikkből egyébként is hiány volt. Épp ezért az itt élők könyveket kezdtek el ajándékozni egymásnak, ami annyira megszokottá vált, hogy 80 évvel később is még mindig fenntartják ezt a hagyományt.
Az izlandi könyvkereskedők 1944 óta minden évben november közepén katalógust küldenek, hogy az emberek kiválaszthassák a barátoknak és családtagoknak szánt köteteket. „A könyvek ajándékozásának kultúrája nagyon mélyen gyökerezik abban, hogy a családok hogyan tekintenek a karácsonyra, mint ünnepre. Általában 24-én este adjuk át az ajándékokat, és az emberek olvasással töltik az éjszakát. Sok szempontból ez a kiadói szektor gerince Izlandon” – mondta néhány éve Kristjan B. Jonasson, az Izlandi Kiadók Szövetségének elnöke.
És valóban, miután az összes meglepetést kicsomagolták, készítenek egy-egy csésze forró csokit, és lefekszenek, hogy az este hátralévő részét olvasással töltsék. Szívlelendő példa, amit csinálnak, akárcsak a többi hagyomány, amit a következőkben bemutatunk.
Almát ajándékba – Kína
A mi Mikulásunk cukrot, diót és mogyorót rejteget abban a bizonyos zsákban, de nemcsak nálunk szokás finomságot ajándékozni az ünnep idején. Kínában hagyomány, hogy az emberek celofánba csomagolt almát küldenek ajándékba a barátaiknak, melyet olyan feliratokkal is ellátnak, hogy szeretet, béke vagy boldog karácsonyt!
A gyümölcs egyfajta szerencsét hozó jókívánság-szimbólum, ami a kínai nyelv sokrétűségéből alakult ki. A karácsony este mandarin nyelvre fordítva ping’an ye, ami békés éjszakát jelent. Az alma szót mandarin kínaiul ping guo-nak ejtik, ami a békéhez hasonló hangzású. Kínában nagyon szeretik az ilyen összecsengéseket, és ennek köszönhető az ünnepi szokás kialakulása is. A hasonlóság miatt úgy tartják, hogyha szentestén almát esznek, biztonságos, békés, áldott évre számíthatnak.
Almák jókívánságokkal egy kínai üzletben (Fotó: Liu Junfeng / Costfoto/Future Publishing via Getty Images)
Donald kacsa – Svédország
A Disney-birodalom egyik legrégibb és legismertebb alakja Donald kacsa, aki olyan mély benyomást tett a svédekre, hogy azóta sincs karácsony Donald nélkül. 1958-ban jött ki egy ünnepi különkiadás Kalle Anka och hans vänner önskar God Jul címmel, ahol Donald és a barátai kellemes ünnepeket kívánnak. Ez egy nagyjából félórás szösszenet, de minden karácsonykor, pontban délután háromkor a svéd családok összegyűlnek, hogy megnézzék a rajzolt figura reszelős hangú köszöntését, amit a televízióban vetítenek le.
A hagyomány onnan ered, hogy ’60-as években a tévé újdonságnak számított Svédországban, és csak két csatorna volt elérhető: az egyik ezek közül az ünnep során Disney-rajzfilmeket játszott. (Akárcsak nálunk annak idején a Cartoon Network, ami újév napján 0-24-ben Tom és Jerry-t adott.) Generációk nőttek fel azon, hogy rajzfilmet néznek, és ez manapság már olyan hagyománynak számít, amiből a svédek nem szívesen engednek. Mi pedig, akik a mai napig közös nemzeti traumaként éljük meg a Kacsamesék megszakítását Antall József halála miatt, pontosan értjük, mennyire fontos ez nekik.
Szaunaszeánsz – Finnország
A finnek nemcsak a hétköznapokban engednek a szauna csábításának, hanem karácsonykor is. Úgy tartják, hogy ilyenkor az elhunyt családtagokhoz sokkal inkább lehet kapcsolódni, épp ezért december 24-én, sötétedés után kimennek a temetőkbe gyertyát gyújtani, majd a szauna felé veszik az irányt. Nagyon sok finn háztartásnak van saját szaunahelyisége, de ilyenkor a közösségi helyek is nyitva tartanak, hogy mindenki leróhassa a tiszteletét az ősei előtt. A szertartás után ételt helyeznek el a halottaik számára, aztán mindenki asztalhoz ül, hogy elfogyassza a karácsonyi menüt.
Bizonyos szempontból számukra ez olyan kicsit, mint nekünk a halottak napja, csak ezt ők a saját nemzeti szokásuk köré építik, aminek szerves része a szaunázás.
Fotó: Steve Parsons/PA Images via Getty Images
A Mikulás képeslapja – Franciaország
Akárcsak itthon – és egyébként világszerte – a francia gyerekek is levelet írnak a Mikulásnak, azaz a Le Père Noël számára. A levélben kívánságlista szerepel, hogy mit látnának szívesen a karácsonykor a fa alatt és a Mikulás attól függően, hogy jó gyerekek voltak-e, teljesíti őket. A hagyomány eddig nem sokban különbözik attól, amit megszoktunk, csakhogy a Télapónak válaszolnia kell ezekre a levelekre.
Ez nem lehetőség, hanem a piros ruhával járó felelősség, ugyanis 1962-ben törvénybe foglalták, hogy a Mikulásnak küldött levelekre képeslap formájában válaszolni kell. Így minden gyerek kap visszajelzést a levelére.
A francia postán ilyenkor önkénteseket toboroznak, hogy a télapónak szánt üzeneteket megválaszolják, és külön érdekesség, hogy bárhonnan érkezik levél – például Japánból – a Mikulás akkor is válaszol rá. Egyetlen bökkenő, hogy franciául teszi, ami egy picit megnehezíti az olvasását. Manapság már egyébként online is lehet írni a nagy szakállúnak, amit nagyon sok család ki is használ. Ebben a formában egyébként a postai dolgozókat is tudják támogatni.
Mikulás és önkéntesei a gyerekeknek válaszolnak egy libourne-i postán, ahová minden évben több ezer levél érkezik Karácsonykor (Fotó: Romain Perrocheau/Getty Images)
Pókhálót a fára – Ukrajna
Az angyalhaj sok háztartásban még mindig a karácsonyfa kötelező eleme, Ukrajnában azonban ennél egy picit bizarrabb megoldást használnak: pókhálókkal dekorálják a fenyőt. Elsőre talán furcsán hangzik, hogy mi keresnivalója van a mesterséges pókhálónak a fán, azonban nagyon kedves legenda áll mögötte. Eszerint volt egy özvegyasszony, aki két gyereket nevelt, de szegények voltak, mint a templom egere. Még a fenyőt sem tudták karácsonyra feldíszíteni, annyira szűkölködtek, így a két gyerek szenteste napján álomba sírta magát. A pókok meghallották a gyerekek zokogását, és úgy döntöttek, míg a család alszik, ők fogják feldíszíteni a fát.
Egy sor bonyolult hálóval szőtték be a fenyőt, és amikor a gyerekek másnap felébredtek, ezüstben és aranyban csillogott az egész. A gyerekek nagyon megörültek, úgyhogy ennek tiszteletére – és azért is, mert jó szerencsét tulajdonítanak neki – pókhálóval díszítik az ukránok a fáikat.
Fotó: Erika Smith – MSI Chicago, Wikipedia
